[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.
***
Mikor megérkeztünk a tanyára a szüleinkre bíztuk a csomagjainkat, és rohantunk az állatokat megnézni. Elsőnek egy nagy fabódéba mentünk be, ahol furi, fehér és barna csip-csipek voltak.-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :
