Fontos bejelentés

Fontos bejelentés

Fontos bejelentést kell tennem. Ez a bejelentenivaló pedig nem más mint.....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

...mint az hogy: elértük az 1000 oldalmegtekintést! Nagyon örülök ennek, ezért ha akarjátok, írhatok egy bónusz részt az ikrek gyerekkoráról. De, ezt csak akkor csinálom meg ha háromnál többen kértek rá, mert akkor tudom, hogy érdekel ez titeket. Úgyhogy ha szeretnétek szavazzatok sokan!

Áka

9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)

8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka