Új blog!

Sziasztok! Nemrég megnyitottam a legújabb blogomat! Itt egy kis ízelítő belőle:

Van olyan, hogy valakit nem a szülei nevelnek fel. Egy másik ember gondoskodik róla, több másik gyerekkel együtt. Viszont néha a szülők hagynak maguk után egy levelet, vagy valamit, amit idővel megkapnak – vagy nem. Ha előkerül is, akármi lehet benne.

Noémivel is hasonló történt, ám a levél – úgy tűnik – elveszett. Vajon valamikor elő tudja keríteni, miután hallott pár dolgot az őseiről, származásáról? Számíthat-e jó barátnőjére, Ágira, aki általában az ésszerű dolgokban kitart mellette? És nem utolsó sorban: kiderül a titkos levél jelentése?

×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×LINK×

Induló

Sziasztok! Most nem résszel jöttem, hanem valami mással! Úgy döntöttem, elindítok egy CsJ-s díjat, mivel a normális blogos díjak nem jutnak el errefelé. (a fehér részt kell bemásolni)

Szabályok: 

• tisztességesen csináld!
• linkeld be az írót, aki küldte
• tedd ki a képet
• írj magadról 5 dolgot
• válaszolj 5 kérdésre
• írj 5 kérdést
• küldd tovább 1 CsJ-s blog írójának a CsJ-s blogjára!!

(én nem tudok mire válaszolni...)

Kérdések:

1. Mióta játszol?
2. Mióta blogolsz?
3. Mennyi idős vagy?
4. Mi a kedvenc színed?
5. Melyik megyében(/országban) laksz?

És akinek küldöm: Ichigo

Fontos bejelentés #3

Sziasztok! Nagy örömömre szolgál, hogy elérkeztünk az 5000 látogatóhoz! Valamint most nemrég lett meg az 5 követő! Nagyon örülök ennek, hiszen az előző első blogomon összesen a legvégén körülbelül 500 oldalmegjelenítés volt összesen, így gondolhatjátok mennyire örülök. Azt egy éve, 2013 novemberében kezdtem el írni, s ez óta úgy érzem, rengeteget fejlődtem. Mást nem is tudok mondani, csak azt, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a történetemet! Ezért lesz amúgy majd megírva a magyarországi fejezetek! Ott majd kicsit jobban megismertek, és megtudhadtok rólam pár infót! Igaz, addig még sok víz le fog folyni a Dunán!
Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
( legközelebb ilyen bejegyzés 10-15 ezer környékén lenne várható. Bár lehet, hogy addigra már be lesz fejezve a sztori XD)

18.rész

Kicsit még beszélgettünk, majd mivel hívtak minket, el kellett mennünk a zászlóhoz, hogy jelképesen elkezdjük a tábort.
A füves hely körül sátrak voltak, észak felé pedig egy erdő. Vakítóan tűzött a nap, hiszen dél körül járt az idő. Felálltunk egysoros oszlopokba, két nagy csapatot alkotva. Egymással szembe álltunk. Szememmel kerestem testvéremet, miközben valaki egy köszöntő beszédet mondott - bár, igazán megvallva, nem nagyon figyeltem rá. Kis idő múltán megtaláltam unokabátyámat a velem szembe lévő sorban. Vörös hajú barátja is vele volt, valamint Adam is. Éppen beszélgettek, mikor megzavarta őket a zászló fülsértő hangja. Hallószervünknek kész kínzás volt, mire a piros-fehér-kék lobogó felért a rúd tetejére.
A rövid nyitóceremónia után elvonultak a rajok a kijelölt helyekre. A mi részlegünk egy fás, árnyékos helyen volt, védve minket a nap tűző sugaraitól. A körülbelül huszonöt fiatal elé állt egy ember.
- Sziasztok! Én Alexandre vagyok, a rajvezetőtök! Minden reggel én, és egy másik őrsvezető pontozni fogja a sátratokat a rend szempontjából. Most majd mindenki elmegy a csomagjáért, ahova letette, majd ismerkedjetek meg jobban! Ebédre mindenki egye meg a magával hozott szendvicseket, vacsorát majd kapunk! Raj vi-gyázz! Oszolj! - adta ki a vezényszavakat.
Mindenki, mint a mérgezett egerek szétszéledt a cuccaiért. Én is elindultam értük. Mire odaértem, az utastársaimé már nem volt ott. Sietve visszaindultam, majd letettem a mellé a sátor mellé, ahol az őrsvezetőnk, Juliette állt.
- Hova tegyem le ezeket? - mutattam fel a gurulós, szürke színű bőröndömet.
- Csak rakjad be a sátorba egy neked tetsző helyre - mutatott a mögötte lévő szállásunkra.
Bevittem, majd leraktam bal oldalra. Egyszerű kis sátor volt, fehér színű, és csúcsos tetejű. Látszott rajta, hogy nem tegnap vették le a szallagról, de ehhez képest kitűnő állapotban volt. Görnyedten kimásztam belőle - mivel máshogy nem tudtam - majd felegyenesedve őrsvezetőm elé álltam.
- Mit fogunk most csinálni? - tettem fel azt a kérdést, mely már régebb óta fúrta az oldalamat.
- Gyakoroljuk a neveket, és fejlesztjük a memóriátokat is - válaszolta, miközben kék szemébe néztem. Kicsit le kellet hajtanom a fejemet, hogy pontosan bele tudjak tekinteni lelkének tükrébe.
- Értem.
Pár perc múlva megérkeztek a többiek is a hálóhelyünkhöz, ezért fel álltunk egy nagy körbe.
Furcsa volt nekem még az új közösség, de szerencsémre kedvesek voltak.
Leültünk a földre, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Mielőtt elkezdjük a memóriafejlesztő feladatokat, találjunk ki egy csapatnevet! Az a lényeg, hogy valamilyen Franciaországban őshonos növény legyen! Javasoljatok párat!
- Köles? Mit szóltok hozzá? - vetette fel Colette.
- Nem, szerintem, ez egy elég furcsa név... - rázta a fejét Johi, mire egyetértően bólogattam - Ennyi erővel kelkáposzta!
Az egész társaság felnevetett, még Nicole is mosolyra húzta a száját. Pár perc után sikerült abbahagynunk, majdd folytattuk őrsi megbeszélésünket.
- Páfrány? - javasolta Charlotte. Nem rossz ötlet, hiszen még emlékszek rá, hogy valamikor réges régen - egy messzi, messzi galaxisban - tanultunk róla földrajzból, és az első növények közé tartozott.
- Nem rossz ötlet... - mondta Jeanette, mire mindegyikünk egyetértően bólogatott - Akkor mi leszünk a páfrány őrs! Most fejlesszük a memóriánkat. Kezdjük először mondjuk azzal, hogy... Én mondok egy szót utána te, te, te és te is, viszont az előzőét is mondani kell. Például,én mondom azt, hogy alma, akkor te mondod azt, hogy piros alma, ő azt, hogy egy nagy piros alma, és így tovább... Mondj egy kezdőszót, ... Johi! Utánad pedig jön Charlotte, Colette, Cassandra, és Nicole.
- Ló.
- Mondjuk... Rózsaszín ló!
- Levendulaevő, rózsaszín ló!
- Arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Háromfülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló - mondta őrsvezetőnk is.
- Hosszú kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Öhm... Mondjuk... - mélyedt el gondolatai közt, a megfelelő szót keresve - Megvan! Porcelánbabás, hosszú kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Kezd már elég hosszú lenni... - tépkedte a kissé kiszáradt füvet Colette - Nyerítő, porcelánbabás, hosszú kantáros... Mi a fene a neve?
- Hát nem ez... - jegyeztem meg, mire mindenkiből hangos nevetés tört ki.
Kitűnő hangulat uralkodott kis társaságunkon. Miközben előkerült mindenféle nassolni való, a lehető legnagyobb badarságokat találtuk ki. Szegény lovunknak el kellett mennie medvére vadászni, és még tiltakozni sem tudott. Bár igaz, elő lett léptetve FBI ügynökké, vigasztalás képpen. Az ebéd és a délután is kitűnő hangulatban telt, főleg azért, mivel lementünk a tengerpartra.
- Jöttök már? - türelmetlenkedett Johanna, miközben ránk várt az öltöző előtt.
Én ekkor bajlódtam az Egyesült Királysag zászlajával díszített fürdő ruhám felső részével, így csak kiszóltam, hogy mindjárt. Még körülbelül két percig bajlódtam vele, mire sikerült normálisan felvennem. Kiléptem a kabinból, és a többiek már csak rám vártak.
- Mehetünk! - mondtam, mire megindult falatnyi őrsünk egy árnyékos helyre, ahova lerakhatjuk a cuccunkat. Kiszemeltünk egy nagy tölgyfát, majd oda letelepedtünk. Jeanette valamiért megszokott ruhájában volt, és amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor csak annyit mondott, hogy a térde miatt nem szabad. Sajnáltam szegényt mert valamikor említette, hogy valahol Párizs környékén lakik, így ez is azon ritka alkalmak közé tartozott, mikor le tudott jönni a partra. Mi a lányokkal elhatároztuk, hogy bemegyünk a hűsítő habok közé. Mikor már elhagytam a sekély partszakaszt, és a derekamig ért a víz, kezdtem érezni hűtő erejét - nem is kicsit.
- Ez jég hideg! - tette szóvá Colette. Törtfehér fürdőruhája tök jól állt neki, és csak most vettem észre, hogy milyen szép, barnás árnyalatú bőre van.
- Mi is érezzük! - fordult felé Nicole, miközben a karját dörzsölgette. Szemüvegét gondolom rábízta Jeanettére, hogy ne veszítse el a vízben.
- Bukjatok le, úgy gyorsabban megszokjátok! - javasolta Charlotte, amikor feljött a felszínre, körülbelül két méterre tőlünk. Hajából csöpögött a sós víz, a szeméből pedig most törölte ki.
- Nem rossz ötlet - bólintottam.
Egyszerre merültem alá Johannával, viszont ő csak azután pár másodpercel jött fel, mikor én már újra láttam.
- Egy versenyt? - pillantott rám, miközben a kezét felém nyújtotta.
- Persze! - csaptam bele abba - valamelyikőtök számoljon, légyszi! - pillantottam a mögöttem állókra.
- Majd én! Felkészültetek? Ha nem, akkor így jártatok! Három... Kettő... Egy... Rajt!
Colette szavára mindketten lebuktunk. Szememet csukva tartottam, és igyekeztem megkapaszkodni az iszapban. Normál esetben körülbelül ötven-hatvan másodpercig bírom, és ez most sem volt másképp. Amikor már éreztem, hogy fogytán van az oxigén a szervezetemből, inkább kiemeltem kobakomat a vízből, majd megtöröltem a kezemmel a szememet. Johanna még mindig lent volt a víz alatt. Nem kellett sokat várnaunk, és ő is feljött.
- Gratula! - mondtam a győztesnek.
-Kösz!
Utána még sokáig áztattuk magunkat, és mikor meguntuk vettük magunknak valami finomságot. Utána elmentünk vacsorázni egy menzára, ahol valami eszméletlenml jól főztek! Vacsora után pedig át kellett vennünk egy hosszúnadrágot, valamint fel kellett vennünk egy pulóvert, mivel következett a tábortűz...

[ Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt, remélem tetszett! Mondjatok róla valamilyen véleményt, higgyétek el, nem fogok érte haragudni. Oldalt van egy szavazás (szavazzatok) , hogy melyik ikerrel tudtok jobban azonosulni.
Ezek a táboros részek csak Cassandra szemszögéből fog lenni, cserébe viszont a magyarországi nyaralást Ceciliaként fogom megírni. Köszönöm a figyelmet!
Elisia]

17.rész

Jó olvasást! Elisia
- Cecilia -
Csomagjainkat vonszolva sétáltunk végig a vonaton, a többieket keresve. A hosszú szerelvényen keresztül mentünk, és a közepe felé, a második osztályon meg is találtuk Castielt, Adamt, és Blankát. Mi londoni barátnőnkkel átültünk egy másik kupéba, hogy nyugodtan beszélgethessünk.
- Amúgy még meddig maradsz, Blanka? - vetettem fel a kérdést.
- Sajnos már csak ez a hét, pedig szívesen maradtam volna... És ti mikor lesztek hajlandóak hazafáradni?
- Hát, öhm... Elméletileg a nyári szünet alatt fogunk hazatérni, amikor anyáék megérkeznek Amerikából, arról a tudományos akármiről. Valamikor június végén, július elején. - válaszolta vállát vonogatva Cassandra.
- Az még sok idő. Viszont nyáron majd el szeretnétek jönni Magyarországra, a másik unokatesómhoz, Ágihoz? - tette fel jókedvűen a kérdést - Egy-két hétig maradnánk ott, fürödhetnénk a Balatonban, és túrázhatnánk a Bakonyban!
- Jó, én benne vagyok! - lelkesedtem fel - De mi az a Baggon?
- Az nem Baggon, hanem Bakony! - nevetett fel Blanka - és az egy hegység. Vannak benne hegyek, erdők, és ehhez hasonlók...
- Értem. - válaszoltam - de ugye nincs ott ilyen meleg, mint itt? - ráztam meg a rajtam lévő fehér ujjatlant, hogy egy kicsit lehűtsem magam.
- Nincs ennyire nagy forróság mint itt, de azért nem árt egy-két rövidnadrág. - adta meg a választ.
- Értem.
A vonat gyorsan zakatolt, egy-két állomáson pedig megállt, hogy le-, és felszállítsa az utasokat. Folyamatosan haladtunk nyugat felé, és én az út felénél elaludtam valamikor.
Később arra keltem fel, hogy valaki bökdös. Bágyadtan felemeltem pilláimat, majd fáradtan pillantottam az illetőre. Cassandra volt az.
- Ébredj fel, mert nemsokára megérkezünk!
- Jól van. - válaszoltam, és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat - Mennyit aludtam?
- Olyan egy órát. - válaszolta Blanka, miközben levette a csomagját a tartóról, majd leugrott a segítségül szolgáló ülésről - Menjünk ki a folyosóra, a következő állomáson kell leszállnunk!
Már elhagytuk a várost, gyorsan haladtunk az állomás felé. Alig telt el tíz perc, mikor leléptünk a vonat vaslépcsőjéről a kicsinyke megálló peronjára. Nem mi voltunk az egyedüli leszállók, a fiatalok teljesen elfoglalták a területet. Miután mindenki, aki az üdülőtelepre jött, leszállt, a szerelvény megkönnyebbülten tovább ment. Egy felnőtt - nagy valószínűséggel egy szervező - felállt egy padra, majd figyelmet kért magának.
- Most átmegyünk a táborhelyre! Mindenki jöjjön utánunk, és hozza a csomagjait! Ott majd beosztunk titeket a sátrakba nem, és kor szerint! - harsogta túl a tömeget, majd leugrott a padról, és elindult.
A körülbelül száz ember egyszerre szegődött nyomába, és követte a táborhelyre. Húsz percnyi gyaloglás után odaértünk, majd a fák hűvös árnyékába leraktuk a táskánkat, és odagyűltünk az egyenruhába öltözöttek köré.
- Rendben, most pedig ide állnak a tizenkét-tizenhárom éves lányok, oda pedig a fiúk!
Mindenki, aki érintett volt, sietett a neki kijelölt helyre. Sorban végigment minden korosztályon. Mikor ránk került a sor, beálltunk a tizenhat-tizenhét-tizennyolc évesek női oszlopába.
- Most pedig beosztunk titeket őrsökbe!
Elindultak felénk az őrsvezetők, majd mindenki kiválasztott magának nyolc embert. Minket pont szétszakítottak, így Cassandra egyedül lett, mi meg ketten Blankával, pár velünk egyidős, megszeppent arcú lánnyal.
- Cassandra -
Négy másik lánnyal kerültem egy körbe. Mindegyiknek szimpatikus arca volt. A hajuk színe mindnyájuk a barna különböző árnyalatban pompázott. Csak nekem volt más színű a hajam, így valamiért zavartan éreztem magamat.
- Gyertek! - szólt nekünk a huszonéves lány. Egy kicsit nyugodtabb helyre mentünk, majd elkezdett beszélni - Én Jeanette vagyok. Mutatkozzatok be ti is!
Előlépett egy kicsit a körből egy lány, akinek derékig érő, hullámos, világosbarna haja volt. Zöld szeme ragyogott, mint a smaragd. Rövid farmer, és egy Amnesiás, zöld póló volt rajta, mely kiemelte karcsú derekát.
- Én Charlotte vagyok.
- Johanna, vagy röviden Johi. - válaszolta kicsit flegma stílusban a mellettem álló, sötét szemű lány. Fehér csőtop, és egy fekete cicanadrág volt rajta, ami optikailag nyújtotta kis termetét. Sötétbarna, szinte már-már fekete haját egy laza fonatban a válláról lógott le.
- Cassandra. - biccentettem, mikor rám került a sor.
- Nicole - válaszolta félénken fekete keretü szemüvege mögül. Szőkés haját a feje tetején szoros lófarokba fogta, kék szeme pedig ide-oda járt rajtunk. Finom, erdei gyümölcs illatú parfümét éreztem, mikor a langyos szellő felénk fújt.
- Colette! - válaszolt Jeanett kérdésére az utolsó lány is. Mézbarna szemei vidáman csillogtak, mogyoróbarna, göndör haja pedig vidáman járta táncát az olykor fel-feltámadó szélben.
Remélem tetszett ez a rész! Örülnék, hogyha véleményt mondanátok róla, hogy mit javítsak rajta.
Köszönöm hogy elolvastátok!
Elisia

16.rész

Hosszú szünet után itt az új rész! Jó olvasást! (Áka)
Egyéb megjegyzés: Nem a Párizstól 90 km-re lévő táborba, mennek, hanem egy „közeli”  félszigetre. (Ne kelljen már 1000 km utazniuk...)

~Cassandra~
Eltelt már egy kis idő azóta, hogy a pizsipartin megcsináltuk egymás haját. Most éppen válogatok, hogy melyik ruhámiat vigyem a táborba.
- Na! Ez egy cserkésztábor! Nagy valószínűséggel sátorba fogunk aludni, ezért kérték a polifoamot. Ezért nem árt egy hálózsák, és egy párna - fogtam meg az említett tárgyakat, majd lehajítottam azokat az ágyra - Remélem lesz fürdési lehetőség, ezért nem árt pár tisztálkodási cucc! - rohantam ki a szobámból egyenesen a fürdő felé, a fehér folyosón keresztül.
Beléptem az ajtaján, majd a kispolcról lekaptam a keresett tárgyakat, vagyis a fésűmet, egy szappant, a zöld alma illatú tusfürdőmet, a fogkefémet és a mentolos fogkrémemet. Ezeket csak beszórtam egy neszeszerbe, majd ezzel és egy törölközővel együtt visszamentem a szobámba.
- Na szóval... Ezek megvannak, most jöhetnek a ruhák. Meleg lesz, de előfordulhatnak esős napok. Vagyis kell pár rövid és hosszú nadrág, két pulóver, valamint nyolc póló. Kell vinni túracipőt és kényelmes szandált; ha hideg lesz, vagy esni fog arra az esetre kell kabát és esőkabát. Rendben, akkor viszem a vízálló kabátomat! Ja, alsóneműt sem ártana vinni! Még egy napellenzős sapka, egy zseblámpa, vécépapír, és voilá! Még egyszer átfutottam a listát, majd letérdeltem, és kihúztam az ágy alól a bőröndömet. Minden ruhát beleraktam katonás rendben, az egyebeket pedig ügyesen az oldalába gyűrtem. A hálózsákomat behajtogattam a tetejére, lecsuktam, és a polifoamot pedig ennek a tetejére rögzítettem.
- Huu... Végre kész! Remélem már felkeltek a többiek, mivel már fél hat van, és kilenckor indul a vonat az öt percre lévő állomásról. Megyek, és felkeltem őket... -kiléptem a szobám ajtaján és a húgom szobája felé vettem az irányt. Halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Leültem törökülésben az ágyára, majd keltegetni kezdtem - Cissy! Cissy! Ébresztő! Reggel van! Lekéssük a vonatot! - ébresztgettem, mire fáradtan felemelte a fejét.
- Mi a Franciska gatyája van már? ALSZOK! - morogta, majd visszaakart fordulni.
- Janey! - szólítottam türelmetlenül a harmadik keresztnevén - Azonnal kelj fel!
- Jól van na! Csak öt percet hadd aludjak még, mert már tegnap összepakoltam a táskám!
- Rendben, de ha nem...! - fenyegettem meg az ujjammal, majd sarkon fordultam, és elindultam Lysander szobája felé.
Halkan kinyitottam az ajtót, majd leültem az ágya szélére úgy mint Cecilynél. Óvatosan megpiszkáltam, hogy felébredjen, majd nagy szemekkel meredtem rá. Nagy nehezen megmozdult, majd felemelte a fejét. Kómásan nézett rám, majd nagy nehezen megszólalt.
- Jessy? Te itt?
- Nem, én Cassandra vagyok.
- Mióta? - nézett rám értetlenül.
- Mióta megszülettem, öcsém, mióta megszülettem!
- Aha. Miért is zaklatsz... - nézett az órára - hajnali hatkor?
- Táborba megyünk!
- Rendben na... Öltözök és mehetünk is!
- Rendben, de inkább valami túrázós ruhát vegyél! -szóltam vissza neki, majd kiléptem az ajtaján majd lementem enni. A konyhában összedobtam egy zabkását, majd felültem a krémszínű pultra, és enni kezdtem.
Már több mint egy hónapja lakok itt. Kezdem megszokni az embereket, a melegebb éghajlatot. És persze azt, hogy ha kinézek az ablakon, akkor nem Londont látom tőlünk pár kilométerre, hanem egyszerű kis házakat. Eleinte kicsit nehéz volt megszoknom, hogy nonstop huszonnégy  órában franciául kell beszélnem és nem angolul. Végül is ez az eredeti anyanyelvem, csak még mikor nem éltem, akkor költöztek el innen a szüleim. Angolról jut eszembe: az idegen nyelv, amit a suliban tanulok nem más mint az angol. Eddig szín ötös vagyok belőle itt, és volt már rá példa, hogy a tanár rosszul ejtett ki egy szót, és én javítottam ki. A tanárok kedvesek, csak egy-kettő nem. Igazából itt a többség jó fej másokkal, de akad pár bunkó paraszt, néhány népművészeti cserépedény, vannak olyanok is, akiknek soha sem ártana egy kis ész, és pár sarki is. Szóval egy teljesen átlagos gimi. Szép a környezet is, nincs telezsúfolva mindennel, és a programok is jók. Például szokott lenni Halloweenkor, Mikuláskor, és farsangkor disco; év elején a leendő kilencedikeseknek gólyatábor; húsvétkor olyan szokott lenni, hogy levisznek a közeli erdőbe, és ilyen egynapos versenyféle van, ahol ilyen cuccokat kell összeszedni. Lys állítása szerint a lányoknak nem árt csereruhát vinni, mivel akármikor rájuk borulhat egy vödör hideg víz. Pár embert megkérnek, hogy rejtőzzenek el, és ha arra jár egy lánycsapat, öntsék le őket. Év végén pedig egy bált szoktak tartani, ahova a fiúknak öltönybe kell lenniük, nekünk pedig földig érő ruhában. Ilyenkor külsősök is jöhetnek, csak nekik fizetniük kell.
- Cassandra! - szakította félbe gondolatmenetemet Lysander -  Elkészültem.
- Oksa, egyél és utána felőlem indulhatunk is. Én megyek, lehozom a táskám és Ceciliát. - indultam fel a lépcsőn.
Először a bőröndömet vettem kezembe, majd kopogtam a húgom ajtaján.
- Ha lány vagy, bejöhetsz! - szűrődtek ki a szavak a bezárt ajtón keresztül. Benyitottam, és láttam, hogy a szekrénye előtt áll egy szál alsóneműben, miközben a tarkóját vakargatta.
- Javaslom, egy kényelmes ruhát vegyél, mert kettő-három órát fogunk utazni...
- Oké!
Sarkon fordultam, majd kiléptem az ajtón. Megfogtam a bőröndöm fogantyúját, majd leráncigáltam a lépcsőn. A nappalin keresztül kivonszoltam a bejárati ajtóhoz. A lábammal valahogyan kinyitottam az ajtót, majd mielőtt kiléptem levettem Leigh kocsijának kulcsát. Feloldottam az autó zárát, majd bedobtam hátulra a cuccomat.
Visszabaktattam a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, majd a csatornák között kezdtem válogatni, hátha találok valami érdekeset. Úgy a huszadik csatornán megtaláltam azt, ami érdekel. Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés. A felénél tartott már a film, ezért amikor vége lett már indulhattunk is, mivel már csak negyvenöt percünk volt az indulásig, és mivel én félek mindig attól, hogy valahonnan elkésünk, el is indultunk szinte azonnal. Az állomáson elbúcsúztunk, majd felszálltunk a vonatra, és neki álltunk megkeresni az osztályunk többi tagját, hiszen hosszú még az út La Seyne-sur-me-ig...

Bocsánat, hogy ,,csak" ilyen hosszú lett ez a rész, de ez csak a bevezetője volt a táborba :)
Ugye indítottam egy szavazást. A mágikus történetre - ha az lenne a nyerő - még sokat kellene várni, hiszen még egy csomó ötletem van, hogy mi lehetne ilyen emberi. NEM vámpíros lenne, hanem saját magam által kitalált. A megszokott, hétköznapi történetre viszont csak annyi ötletem van, amennyit a mágikus előtt is leírnák, vagyis hamar zátonyra futna a blog...
Oldalt van egy chat, ott lehet rövid véleményt mondani, hogy mi tetszik és mi nem. nem kell hozzá sehova se regisztrálni, csak írni a szöveget. 
Jó olvasást! Elisia

15.rész

Sziasztok! Itt is van az új rész, jó olvasást! Nagyon sajnálom a sok késést!
Áka
~Cassandra~
Nagyon gyorsan elröppent a hét, és elképesztően hamar elérkezett a pizsamapartiig hátralevő idő. Ez alatt nem történt semmi különös, csak annyi, hogy Castiel kijózanodott. Szóltunk Rosalianak és Jessynek is, hogy jöjjenek el, a fiúkat pedig még meg kell kérnünk, hogy aludjanak máshol. Talán Leigh aludhatna a butik feletti apró lakásban, ami egy szobás, és „csak” egy ágy és egy fürdő található benne. Egy napot csak kibír ott - vagy nem... Lysander pedig... Talán aludhatna Castielnél.
- Cassandra! - hallottam Mrs. Jonest, és egy hangos csattanást a tanári asztalon - Figyel maga egyáltalán?!
- Ki? Hol? Merre? Mikor? Miért? - tértem magamhoz álmodozásomból.
- Ha nem felejtette volna el az órán van. - pillantott rám rosszallóan.
- Ja... Öhh... Bocsánat... - mentegetőztem, miközben Blanka halkan kuncogott mellettem.
- Ha még egyszer meglátom, hogy nem figyel, kap egy osztályfőnökit! Úgyhogy, ha lehet, az órára figyeljen, ne a pókokat számolgassa a falon!
- Értem, na... - mormogtam a nem létező bajszom alatt.
- Szóval, ha most már mindenki figyel, akkor mondanám, mi lesz ez a fontos bejelentés! Mint minden évben, idén is megrendezésre kerül itt az országos úttörőtábor, jobban mondva, cserkésztábor, ahová aki akar, vagy szeretne menni az jelentkezhet rá. Jövő hét péntek a határidő, addig adhatjátok le a papírt. Cissy, kérem ossza ki mindenkinek! A húgom felállt, odament a tanári asztalhoz, onnan pedig felvett egy kisebb halom papírt, és mindenkinek a padjára letett annyit, ahányan ott ülnek. Amikor az enyémet lerakta elém, rögtön felkaptam, és olvasásba kezdtem.
KEDVES IFJÚSÁG!
SOK SZERETETTEL VÁRUNK IDÉN IS MINDEN 12-TŐL 18 ÉVES FIATALT AZ IDEI CSERKÉSZTÁBORBA! AZ ESEMÉNY ISKOLAIDŐBEN, MÁJUS 1-TŐL MÁJUS 7-IG TART, ÉS A PÁRIZSTÓL 90 KILOMÉTERRE FEKVŐ TÁBORHELYEN LESZ MEGTARTVA! A LAP HÁTULJÁN LÉVŐ ŰRLAPOT ADJÁTOK LE TANÁRAITOKNAK, ŐK PEDIG ELJUTTATJÁK HOZZÁNK! ADDIG IS JÓ TANULÁST:
FRANCIA CSERKÉSZSZÖVETKEZET
Magamban mosolyogtam, mivel szerettem, és még mindig elképesztően imádom az ilyen táborokat. Gyorsan elővettem a tolltartóm a táskámból - mivel semmit se vettem elő - majd gyorsan elkezdtem kitölteni:
SZÜLETÉSI NÉV: Cassandra Elisabeth Lavender Lavigne
SZÜLETÉSI ÉV: 1998.01.11.
LAKHELY: Cannes, Beau Site 8.
TELEFONSZÁMA: +48505841365
E-MAIL: CELL@freemail.hu
ALÁÍRÁS: Cassandra E. L. Lavigne
Beírtam az adataimat, majd nagy lendülettel felkeltem, és a tanári asztalra lecsaptam. Az osztály nagy része bámult rám, mint borjú az új kapura, ugyanis nem értették, hogy egy ilyen „kemény csaj” minek jelentkezik ide. Hát, ez van akkor, ha az emberek csak az egyik oldalát ismered. Még páran odaszállingóztak, például Cecily, Noi, Jessy, és még pár fiú, például Castiel, akit elültettem magam mellől - hogy Blankával ülhessek. Természetesen őt is szépen megbámulták, és több emberben felébredt az a gyanú, hogy még mindig másnapos.
- Rendben gyerekek, aki még jelentkezni szeretne annak akkor jövő hét péntekig van lehetősége! Azoknak, akik nem mennek táborozni, ugyan úgy kell majd iskolába jönnie, mintha rendes tanítási nap lenne! - mondta a tanárnő, mire akik nem töltötték ki, rögtön bekörmölték az adataikat, majd ők is leadták a jelentkezési lapot. Vagyis majdnem mindenki Armin továbbra is ült, és játszott a pad alatt a PSP-jén. Alexy oldalba böködte, majd a fejével a tanárnő felé biccentett. Ő válasz helyett tovább játszott és a fejét rázta, hogy inkább itt marad. Az ikertestvére vállat vont majd előre fordult. Lina felállt, majd visszavette a saját lapját, hogy mégsem megy táborba.
- Szz... Cassandra! - böködte a vállamat Blanka - Hány órára kell menni a pizsipartira?
- Ha jól emlékszem fél hétre! De kérdezd meg Cissyt!
- Micsoda memória! Te leszel a házigazda, és még azt sem tudod, mikor jönnek a vendégek? - cukkolt a barna hajú barátnőm.
Egész testemmel felé fordultam, majd tetőtől talpig végigmértem. Egy fekete csőnadrághoz vett fel egy kék pólót, amin csíkok voltak, így optikailag nyújtották az alakját. Igazából egyáltalán nem volt rossz döntés neki ez a felső, mivel durván 160 centiméter magas volt. Ehhez még felvette a térdig érő, fűzős magas sarkú cipőjét, és egy vékony ezüstláncot, amin egy apró, szív alakú medál lógott.
Mélyen a szemébe néztem, majd egy apró mosollyal a számon megszólaltam.
- Tudod kivel szórakozz!
- Voldemorttal? - gúnyolódott, mire én egy nagy sóhajjal előre fordultam.
Az óra többi része unalmasan telt. Elmagyarázta nekünk a tanár, hogy a többi információt a jövő hét folyamán fogják elküldeni, és a többi ,,elengedhetetlen'' dolgot. Utána - szerencsére - viszont nem volt több óránk, így mehettünk is haza. Blanka hozzánk csapódott, így hárman mentünk haza. Út közben a parknál elrohant, hogy hozzon pár dolgot, majd miután vissza ért, folytattuk utunkat a barack színű kertes ház felé. Otthon együtt készülődtünk az esti bulira. Csináltunk szendvicseket, amibe tettünk parizert, uborkát és paradicsomot, valamint Blanka kedvéért vegetáriánus adagokat is. Ebbe pedig a parizert sajttal helyettesítettünk.
Ezután ettünk mi is, majd nekiestünk a tanulni valónak. Nem tudom miért, de az a mániám, hogy pénteken, vagy aznap, mindent megtanulok, így később nem kell azzal bajlódnom. Logikus! Közös erővel este hatra sikeresen összehoztunk valamit, majd elmentünk átvenni a pizsinket.
Én a kék bő felsőmet vettem fel egy térdig érő, szürke cicanadrággal. Cecily a térdig érő, rózsaszín szívecskés hálóingét választotta, Blanka pedig egy sárga, epermintás pizsit hozott magával.
Fél hétre Jessy és Rosalia is megérkezett. Az előbb említett egy zöld, kiskutyás pizsivel jött, míg Rosa egy lila hálóinget, amin egy nagy fekete masni volt.
- Sziasztok! Jó, hogy eljöttetek! Gyertek beljebb! - invitálta be őket Cissy.
- Mivel kezdjünk? Társasozás, filmnézés, pletykálás, vagy valami más? - javasoltam pár ötletet.
- Hmm... - hümmögött Rosa - Én szerintem a pletyka partival kezdjük!
- Rendben! - bólintottunk rá.
- Kezdjétek ti, Rosa, mi még csak mostanában jöttünk! - javasolta Blanka.
- Rendben! Hm... Igazán megvallva azon kívül, hogy múltkor Amber „véletlenül” benyitott az öltözőbe, amikor pont a ti osztályotok volt, nem történt semmi sem.
Pár másodpercig nagy szemekkel néztünk rá, majd kitört belőlünk a nevetőgörcs. Miután nagy nehezen befejeztük, Rosa javasolta, hogy "alakítsuk át a két házigazdát"
- Na na! A mi véleményünk nem számít? - lázadtam fel az ezüstfehér hajú barátnőm hirtelen jött ötletére.
- Igazán megvallva, nem nagyon. De szerintem te is belemész, ha olyanra csináljuk a kinézetedet, ami bejön Castielnek. - jelentette ki, majd Jessy és Blanka kíséretében berángatott engem és Cecilyt a fürdőbe.
Előhalászott a kis táskájának mélyéről két hajsütővasat. Míg az egyik a haj göndörítésére szolgált, addig a másikkal csak egyenesíteni tudtuk a frizuránkat.
- Jessy, Blanka! Kivel kezdjük? - villantott ravasz vigyort az előbb említettekre.
-Cassandra! - hangzott az egyoldalú válasz.
Akaratom ellenére leültettek a hófehér kád peremére, majd megkértek arra, hogy csukjam be a szememet, és szóljak, ha véletlenül megégetnek.
Elkezdtek babrálni a hajammal. Éreztem, ahogy a hajsütővasat lassan végighúzzák enyhén hullámos, csípőig érő hajkoronámon, jó sokszor, hogy elérjék a kívánt eredményt. Bő tizenöt perc múlva abbahagyták, majd valamelyikük megböködte a vállamat.
- Sandra, megfordulnál? - hallottam félig magyar származású barátnőm hangját.
Engedelmesen megfordultam a kád peremén, így feléjük nézve, csukott szemmel vártam a folytatást. Nem kellett sokáig várnom, előkerültek a sminkek. Először a szememet húzták ki egy tussal, miután lefedték az apró hibáimat alapozóval. Utána a hosszú szempilláimra kentek egy erre a célra kifejlesztett, dúsító hatású kenceficével. Kevés szemhéjpúdert tettek a szemhéjamra, majd az ajkaimra tettek szájfényt, majd, hogy mindezt megkoronázzák, bepirosítózták halványan az arcomat.
- Kész vagy! - kiáltott fel Rosa.
Engedelmesen felálltam, majd kinyitottam a szemeimet, és belenéztem a tükörbe. A látványtól elállt a lélegzetem. Hajamat kivasalták, így egészen a fenekemig ért, szinte már a combomig. A szemem feketével lett kihúzva, és ugyanolyan színű spirállal a pilláim is. A szemhéjam halvány ezüst színben pompázott, a szám pedig, szintén hasonló árnyalatú szájfénnyel volt bekenve. Az orcáimra tévedt a tekintetem. Nem túl hivalkodó, halványrózsaszínes árnyalatú volt.
- Egyszerűen imádom! - hagyták el ajkaimat a lelkes szavak.
- Nagyon jól áll! - kaptam a bókot Cissytől.
- Gyere, most te jössz! - ültette le az ikertesómat Jessy.
Suttogva megbeszéltek valamit, majd munkához láttak. Most a hajgöndörítővel dolgoztak. Kicsivel több időt foglalkoztak az ő hajával, mint az enyémmel, de megérte. Begöndörítve a dereka közepéig ért neki a frizurája, és be kell vallani, remekül áll neki! Megfordult, és az arcát vették kezelésbe. Őt is lealapozózták, és neki is kihúzták a szemét, és befedtették a szemét feketére. Nála viszont barackszínű szemhéjpúdert használtak, és a szájfénye is egy picit narancssárgás beütésű volt, ahogyan a pirosító is.
- Kész! - kiáltott a három lány szint egyszerre. A húgom felállt, és a tükör elé lépett. Tágra nyílt szemekkel szemezett saját magával.
- Nagyon tetszik! - mondta halkan.
- Örülünk. Nézünk egy filmet? - érdeklődött mosolyogva Blanka.
- Persze! Gyertek! - vezettem őket a nappaliba - Mit nézzünk? Megvan itt a Neveletlen hercegnő 1 - 2, Az űrgolyhók, Sissy 1 - 2 - 3, a Totál beépülve, és A holdhercegnő. Válasszatok!
- Neveletlen hercegnő 1, vagy 2 ? - kérdezte Jessy.
-Nekünk jó! - vágtam rá hasonmásommal együtt - Rosa? Blanka?
- Tökéletes! - felelte az utóbbi, miután összenézett a mellette ülővel - Megnézzük mind a két részt?
-Oké!
Felálltam, beraktam a CD lejátszóba a lemezt, majd a kezemben a távirányítóval, a többiek példájára belebújtam a hálózsákomba. Miután kényelmesen elhejezkedtem elindítottam a filmet. Aki éhes volt evett közben, aki pedig szomjas volt az ivott. A vicces részeknél nevettünk, a meghatóaknál sírtunk. A film végét én már nem láttam, ugyanis szokásomhoz híven elaludtam mielőtt vége lett volna a második résznek.

Ennek a résznek is a végére értünk :) Nagyon sajnálom a sok késést, de táborban voltam, és ötletem sem volt mit írjak.
Az is kérdéses, folytassam-e egyáltalán. Tudom, sokan olvassátok, erről tanúskodik a több mint 3000 oldalmegtekintés. Lehet, hogy a blog határozatlan ideig szünetelni fog. Ez idő alatt lehet, hogy nekikezdek egy másik történetnek, mivel van ötletem hozzá. Ez az íróknak egy rossz tulajdonsága néha, mert hamar kapnak ötletet... Most elkezdtem kritikákat írni egy másik blogon, hogy kiürítsem, kitisztítsam a fejem. Egy időre szünetel a blog, hacsak drága Blareb nem készít magának egy Google fiókot, és el nem kezd írni...
Ha bármi kérdésetek van, kérdezzetek nyugodtan, nem harapok :)
Ui: Cassandra elérhetőségei csak a blogon léteznek!
Áka
Uui: Sajnálattal láttam, hogy nem kaptam a versenyről pájázatokat. Így - úgy látszik - nem gazdagodik a történet új szereplővel.