7.rész

Na hellóka! Kicsit késve bár, de itt is van a 7. rész :) Remélem tetszeni fog! Kövi rész,két komi után. :) Áka.
~Cecilia~
Reggel kipihenten ébredtem. Villámgyorsan sikerült elkészülnöm, röpke 15 perc alatt. A többi időm pedig arra áldozom, hogy kikönyörögjem Sandrát az ágyából. Lementem a lépcsőn végigmentem a folyosón, a következő lépcsősoron felmentem, fölértem a második folyosóra, jobbra fordultam, és már ott is voltam. Bekopogok.
-Cassndra... Fel kellene kelni...-súgtam be az ajtó résén. Remélem már lenyugodott-...és suliba menni...
-Ja kellene... De nem fogok.-adta meg a választ.
Jól van, tesókám, már megint kezded.  Legyél makacs, egy csöppet sem zavar...
-Nem lehet választani! Ha menni kell, hát menni kell!
-No problem [gyengébbek kedvéért:nem baj, nem probléma]. Lehet választani, és nem megyek. Pont.-na, remek, a téma szerinte le van zárva. Sebaj.
-De jössz!
-Nem, nem jövök!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Ti meg min vitatkoztok már megint?-jött fel Lysander a lépcsőn a nyakkendőjét igazgatva. Nem láthattam a nővérem arcát, hogy megijedt-e vagy sem, mivel egy ajtó van közöttünk, de rám sikerült a frászt hoznia.
-Nem hajlandó kifáradni a szobájából, és elmenni az iskolába.
-Aha.-sejtelmes mosolyt villantott az unokatestvérem-Csak tudnám, hogy miért. Apropó, Castiel mondta, hogy próba lesz, ne felejtsem el.-a vörös hajú fiú nevét hangosabban mondta, hogy meghallja Cas.
-Értem... Nem akarod utána áthívni vacsira?
-Jó ötlet! Majd a suliban megbeszélem vele. Cissy, jössz?
-Persze! Cassandra?-fordultam vissza.
-Menj a csudimudiba!
Lementünk és felszálltunk a buszra. A leghátsó ülésen ül Castiel. Kicsit csodálkozva pillant felénk, hogy nem látja Cassandrát. Lys helyet foglalt mellette, én pedig leültem Lina mellé. Egy osztályba járunk, de nem beszélgetünk túl sokat.
-Szia Lina!
-Oh, heló Cissy...-köszönt ő is, miközben letette a mobilját. Éppen egy SMS-t írt. Nem szeretek beleolvasni más dolgaiba, de megláttam pát sort belőle, ami felkeltette a figyelmemet:
Szeretlek Armin <3 Lina.
-Kinek írtad azt az SMS-t?-érdeklődtem ártatlanul.
-Oh...ööö...csak...egy barátomnak...
-És melyik csoportba tartozik ez a bizonyos barátod? Haver, legjobb barát, vagy több mint egy barát?
-Öhm....ööö...-a feje már elég vörös volt már.
-Több mint egy barát, ugye? És véletlenül fiú, fekete haja van, kék szeme, és van egy ikertestvére, akit Alexynek hívnak.-kérdeztem. Ő lehajtotta a fejét, bár tudtam, hogy össze lehetne keverni egy finom, lédús és érett, zamatos paradicsommal.
-I-i-i-igen........................................
-Ő pedig viszont is szeret?
-I-igen............
A következő megállónál láttam, hogy felszáll Armin és a fivére. Felálltam és rákacsintottam Linára. Amint felkeltem a helyemről, a fekete hajú fiú hálásan nézett rám, majd elfoglalta a helyemet. Én pedig leültem egy idős néni mellé. Megtudtam, hogy le kell szedni a borsót, mert ha nem, akkor megeszik a tetvek.Ha ezt nem tudtam volna meg, nem éltem volna túl ezt a napot.
#eközben hátul#
-Lysander! Ma hol van amúgy Cissy..... vagy Cassandra?-érdeklődött ártatlan arccal.-Castiel.
-Cassandra, és otthon.
-Mért? Hogyhogy nem jön ma suliba?
-Miért érdekel ez téged? Csak nem...-villantott sejtelmes mosolyt Lys.
-Mi? Mi? É-én? Öööö....dehogy is!
-Ha nem, akkor mért vörösödsz?-ekkor Castiel gyilkos tekintetet lövelt felé.

~Cecily~
Mikor beértem az iskolába, megláttam Natanielt. Elég szomorú képet vágott, ezért odamentem hozzá.
-Mi a baj Nataniel?
-Próbálok kibékülni Anitával, de nem figyel rám.
-Megpróbáljak segíteni?-kérdeztem.
Igazából már nem voltam belé szerelmes, inkább úgy szeretem őt mint a testvéremet. Megbarátkoztam azzal, hogy mást szeret. Segíteni akarok neki...
-Figyu! Úgy szeretlek mintha a bátyám lennél! Nem szeretném nézni, mennyire el vagy keseredve, ezért segíteni fogok neked.
-Rendben... Úgy látom rettentően makacs tudsz lenni.
-Hahaha!-nevettem-Van egy ötletem! Mit szólnál, ha írnál neki egy verset?
-Nem tudok verset írni...
-Nem baj! Vannak megfelelő kapcsolataim.
Mondtam, és elindultam Lys-drágát. Kíváncsi vagy, hogy hogyan szerettem ki Natanielből? Elmondhatom....
>a visszaemlékezés (1 héttel ezelőtt)<
Lementem a tengerpartra sétálni. Nagyon nagyok a hullámok, most senki sincsen a vízben, csak néhányan mászkálnak a parton. Elindultam a sziklás rész felé, majd ott felmásztam egy magas, kiszögellő részére. A tenger fölé ért. Leültem rá, és csak néztem ki a fejemből. Már kicsi korom óta ide járok, ez a kedvenc helyem. Nem számítottam semmi váratlan személyre, de mégis jött valaki. Ő nem más volt mint Adam. Barna haja az álláig ért, a szeme pedig feketén csillogott.
-Szia...-köszöntem. Meglehetősen zavarban voltam.
-Oh, heló... Nem tudtam, hogy lesz itt valaki...
-Ha zavarok elmegyek...-mondtam, és feltápászkodtam.
-Várj! Ne menj el, nem zavarsz!-visszarántott a csuklómnál fogva, én pedig a karjai közé estem. A fejem-természetesen-vörös volt. Miután elengedett egy icipicit megszédültem, és kénytelen volt újra elkapni.
-Jól vagy?
-Persze... Köszi, hogy elkaptál... Hogy hívnak?
-Adam. Téged?
-Cecilia. Nem rég költöztünk ide az ikertestvéremmel az unokatestvéreinkhez.
-Szóval akkor ti vagytok az új lányok a gimiben?
-Igen, te is oda jársz?
-Persze! Rosaliaval járok egy osztályba!
-Tényleg??? Lysander is az osztálytársad???
-Persze, mögötte ülök.
-Nem is mondta....
-Ismered?-érdeklődött.
-Haha, persze! Ő az egyik unokabátyám!
-Hát, nagyon bájos rokona van...-bókolt.
-Én, vagy a nővérem...?-vagy rosszabb esetben Leigh...
-Te! De úgy hallottam, hogy teljesen egyformák vagytok.
-Igen, de csak külsőre. Belül totál különbözünk.
-Azt gondoltam.
Még sokáig beszélgettünk a sziklapárkányon, de mikor már kezdett sötétedni, kénytelen voltam hazamenni.
>visszaemlékezés vége<
Tovább kerestem Lysandert, és megtaláltam az udvaron. A jegyzetfüzetébe irkált valamit.
-Lys, kérhetek valamit?
-Mit?
-Írnál egy szerelmes verset?
-Igen.-pár perc múlva oda is adta a papírt.
-Köszi!-majd a papírt lobogtatva elrohantam Natanielhez.
-Nat! Itt van!
-Köszi! Nagyon kedves vagy!-elrohant Anitához. Ekkor valaki megszólított.
-Szia Cecily!
-Szia Adam! Hogy vagy?
-Köszönöm jól. És te?
-Én is.
-Mond kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-............
Hogy mit mond Adam, az a következő részben kiderül, amit két komi után hozok a lehető leghamarabb. Addig lehet találgatni mit kérdez Adam ;) Áka.

6.rész

Na, hellóka! Itt is van az új rész. Ennek az elejét (kivételesen) nem én írtam, hanem az unokahúgom. Jó olvasást :) Áka, Blareb.
/két hét múlva/
~Cassandra~
Két hét múlva, miután levették a kötésem, matek előtt megszólított Castiel:
-Hogy van a kezed?-érdeklődött.
-Már egész jól...
-Öhm... Figyelj...-úgy látszik, mintha egy kicsit zavarban lenne-Ma délután próba lesz, nincs kedved eljönni?
-Ööö, persze eljövök-élénkültem fel, de elfordítottam az arcom, hogy ne lássa, mennyire elpirultam.
Egész órán leveleztünk. Kiderült, nem csak neki van elege Mr. Farazie-ból.
Órák után, mielőtt lementünk a kis föld alatti helyiségbe, bemutatta néhány kosaras haverját, majd a pince felé vettük az utat. Lysander háttal ült nekünk egy széken, és a jegyzetfüzetét lapozgatta, amit mindig elhagy. Halkan mögé osontunk, és alaposan ráijesztettünk.
-Most komolyan, mikor szoksz le erről, Cas?
-Amíg gyáva nyúl vagy...-feleltem vigyorogva.
-Hahaha, milyen humoros valaki!
-Inkább nincs kedved írni egy dalt Jessynek?-Lys fülig elpirult, pedig nem vall rá.
-Már írtam neki...-motyogta, hogy csak ő hallja.
Néhány perc múlva elkezdődött a próba. Nem is tudtam, hogy Lys-drágának ilyen jó hangja van.
Az egyik szám után intett Castiel, hogy menjek oda. A kezembe nyomta a gitárját, majd elém tette a Kottát. Egy kicsit zavarban voltam, de nem bizonyult nehéznek.
A vöröskének szó szerint leesett az álla, de szerinte volt egy kis hibám a második sorban. Mögém jött, hátulról átkarolt, és elmagyarázta, majd megmutatta a hibámat. Közben Lysandernek valami „fontos dolga” akadt, ezért kiosont a folyosóra. A kicsi ablakon láttuk, amint (kivel mással?) Jessyvel megy a park felé.
Castiel kivette a kezemből a gitárt, mivel végeztünk, és elindultunk haza. Út közben beszélgettünk mindenféle gitárokról dobokról és énekesekről. Amikor a házunk elé értünk felém fordult.
-Hát akkor... Holnap találkozunk.-mondta-Szia!
-Szia!
-Várj!-kiáltott utánam a kapuból-Elejtetted a sapkád!
Visszafutottam a sapkámért, és miközben odaadta, és a kezünk egymáshoz ért... jó darabig csak álltunk. Álltunk, és néztük egymás szemébe. Cast hirtelen közelebb hajolt hozzám. Ajkunk egymáshoz ért... Forgott velem a világ... És néhány másodperc után kattanás hallatszott.
-Na, most meg vagy Sandra!-kiáltott fel valaki a hátunk mögött. Castiel elengedett engem, és mögém pillantott.
-Lysander?!-szólalt meg döbbenten. Az előbb említett még nem rakta el a fényképezőgépet-Azt hiszem én most megyek... Sziasztok!-mondta Castiel, és elindult a szűk sikátor felé.
-Muszáj volt?!-fordultam Lyshez felfelé menet.
-Ez még semmi sem volt ahhoz képest amit te műveltél velem.
~Cissy~
Meg akartam várni Sandrát, de nem jött. Már indultam volna, de ekkor kiabálás hallatszott a DÖK-ös teremből.
-FOLYTON CSAK AZ ÚJ CSAJJAL VAGY! RÁM MÁR IDŐD SINCS!
-NYUGODJ MÁR MEG NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ!-kiabálta egy másik hang, amiben mintha Natanielt ismertem volna fel.
-AZT HISZED NEM VETTEM ÉSZRE, HOGY FOLYTON FLÖRTÖL VELED?!
-HA TETSZENE, AKKOR MÉRT JÁRNÉK VELED?
-IGAZAD VAN! AKKOR MÁR NEM IS VAGYUNK EGY PÁR! NA VISZLÁT, LÉGY BOLDOG!-azzal sírva kirontott a teremből. Behúzódtam egy szekrény mögé, hogy ne vegyen észre. Nataniel csak 15 perc múlva jött ki.
-Szia Nat!-szólítottam meg- mit csinálsz itt ilyenkor?
-Oh, szia!-mondta, miután észrevett-Meg akartam várni Ambert, de úgy látszik, már elment.
-Mért lógatod az orrod?-érdeklődtem „gyanútlanul”.
-Nem akarok beszélni róla...
-Merre mész?
-A park felé.-adta meg a választ.
-De jó! Én is!
Mikor elindultunk az udvar felé megkérdeztem:
-Elmondod, hogy mi a bajod?
-Hát... Szakítottunk Anitával...
-Oh... Értem... Mi történt?
Rám nézett, arcáról eltűnt a bánat, majd egyszerre harag gyúlt a szemében.
-Te vagy az oka!
-Mi? Mért? ÉN? Minek?
-IGEN! ANITA MIATTAD SZAKÍTOTT VELEM!
Szavai visszhangot vertek az iskola falairól.
-ÉÉN?
Egyszerre megszólalt az iskola csengője, de olyan hosszan, mint amikor tűzriadó van. Értetlenül álltam egy helyben.
-A riasztó...-motyogta Nat. Egyszerre megértettem. Az iskola területén 19 óráig lehet tartózkodni. Rápillantottam a karórámra: 19:14.
-FUTÁS!!!-kiáltottam-Nataniel!
Rohantunk a park felé. Mikor már elég távol voltunk a sulitól, lihegve lassítottunk.
-Bocsáss meg!
Értetlenül néztem rá.
-Miért?
-Amiért leordítottam a fejedet...
-Óóó... Nem probléma...
-Rá kellett volna jönnöm...-motyogta.
-Ugyan mire?
-Anita kapcsolta be a csengőt. Te már megfordultál, de én még láttam, ahogy kiszalad.
- Menjen melegebb éghajlatra!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Ohh... Ööö... Igen, ha szeretnél...
Elindultunk a parkban. Nem szóltunk egymáshoz, de Nataniel a zsebében kotorászott valami után. Mikor a ház elé értünk bebújtunk az egyik fa mögé, ugyanis két embert láttunk közeledni felénk. Ők is megálltak ott, ahol fél perccel ezelőtt még mi voltunk, és beszélgettek. Az egyik hangban felismertem Sandráét. A fa mögül csak annyit láttam, hogy elejt valamit és... Ca... Cast... Castiel?! Nem hiszem el! Nataniel is valami ilyesmire gondolhatott, mert leesett az álla. Néhány másodperc múlva kattanás hallatszott, és szétreppent a turbékoló párocska. Egy harmadik alak állt a mi ajtónkba. Láttam, hogy Castiel közeledik a rejtekhelyünk felé. Óvatosan húztuk össze magunkat, nehogy észrevegyen. Szerencsénkre nem pillantott meg minket. Majd miután elment, jobban szemügyre vettem a harmadik embert. Lysander az! Ekkor Nataniel oldalba bökött.
-Öhm, Cissy... Ha nem baj, én most megyek. Viszlát!-köszönt el, majd sietősen távozott. Én pedig előugrottam a bokorból és hibbantan üdvözöltem a rokonaimat.
-Hellóka!-köszöntöttem őket-Hogy, s mint?
-Te meg mit csinálsz itt?-értetlenkedett Lys.
-Hazajöttem, baj?
-Nem...
-Mi a baja Sandrának? Csak nem Castiel-cicus van a...
-Cecilia...-sziszegte a nővérem. Úgy látszik egy icipicit nagyon ideges... És hát én egy picit még cukkoltam...
-Mért, megcsókolt Casty-cica?-villantottam felé egy angyali mosolyt. Ekkor pattant el nála a húr. Kikapta Lys kezéből a fényképezőgépet, földhöz vágta, és még rá is taposott. Por se maradt belőle. Utána dühösen felrohant a lépcsőn, és beviharzott a házba. Mi követtük őt Lysanderrel.
-Amúgy te kérted meg Castielt, hogy csókolja meg?-érdeklődtem.
-Nem. Magától csókolta meg őt.
-Érdekes...
-Mi a baja Cassandrának, azon kívül, hogy lececiliáztam?-támadt ránk hirtelen a semmiből megjelenő Leigh.
-Hát... Ööö... Lys lefotózta, amikor csókolózott, és egy picit én is cukkoltam...
-Beszélek vele...-mondta és már épp megfordult volna de én megfogtam a karját.
-Várj! Ezt vidd magaddal!-mondtam, és a  kezébe nyomtam egy nagy darab kartonpapírt.
-Ez meg minek?-nézett rám értetlenül.
-Cassandra magával hozta a Darts-ját, és nem szeretném, ha megsérülnél.
Fölmentünk a lépcsőn, egyenesen a padlásszobáig. Leigh ment elöl, mi pedig követtük. Amikor benyitott egy Darts csapódott a kartonba, amit az utolsó pillanatban kapott maga elé. Bepillantottam és láttam, hogy ami a kezében van tárgy, nem más mint a keresztanyutól kapott hógömb.
-Menjetek el Kínába.-üvöltötte.
-Gyertek.-fogtam meg két srácot.
Ők lementek a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Ruhástól dőltem le az ágyamra. Még én se gondoltam, hogy ennyire fel lehet húzni a nővérem. Észre se vettem de a nagy gondolkodás közepette elaludtam.
És ez lenne a hatodik rész... Köszönöm szépen Blarebnek a munkáját. A következő rész két komment után lesz, csak mostanában elég sűrű lesz a programom. Áka.

5.rész

Na, itt is van az ötödik rész. Ezt a részt azért hoztam ilyen korán, mert Fb-n is kaptam gratulációkat.A következőt pedig szintén kettő komi után teszem ki :) Áka.
~Cecily~
Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem. Szinte egész éjjel azon agyaltam, hogyan tudja elviselni Rosalia és Jessy az unokatestvéreimet. Na mindegy majd megkérdezem őket. Mondjuk így: „Hé, elmondjátok, hogy bírjátok elviselni Lysandert és Leight? Adhatnátok pár tippet...” Bár ez egy kicsit furán hangzik... Vagy talán így: „Hogy bírjátok őket elviselni, amikor ti többet vagytok velük mint én, pedig a rokonuk vagyok?” Áááá, egyik se jó... Majd valamit akkor kitalálok... Ránéztem az órámra: 7:35.  MI? Már ennyi az idő!? Nekem 10 perc múlva kezdődik az órám! És természetesen pont a dirivel!
Kapkodva elkészültem, mivel nem akarok sokat késni. Nem ettem, majd Cassandrától kunyerálok kaját. Találtam egy cetlit az asztalon amire eléggé csúnyán írtak. Ez állt benne:
Cissy!
Elmentem már 0. órára, ezért nem találsz itthon. Remélem nem késel el.
Puszi: Cassandra.
Pfff, kösz tesó.
Rohantam a suliba mivel lekéstem a buszt (város túlsó végén).
Húsz perc késéssel meg is érkeztem.
-Maga meg hol késett Lavigne?
-Elnézést, tanárnő, elaludtam...
-Óra után bent marad.
-Értem.
Leültem a helyemre, és kaptam Jessytől egy levelet:
J: Mért késtél?
C: Elaludtam. Amúgy, hogyan bírod elviselni Lyst?
J: Könnyen. :D Ezen agyaltál?
C: Hát ja...
J: Mit kell amúgy ezen gondolkozni?
C: Én sem tudom...
-Maguk, ott középen mit csinálnak?-förmedt ránk az igazgatónő.
-Ööö, semmit tanárnő, mi csak figyelünk...-adtam meg óvatosan a választ.
-Remélem is!
A magyaróra másik fele is eltelt, bár Jessyvel már nem mertünk levelezni, mivel különösen szemmel tartott minket az óra vezetője. Miután kicsengettek, mindenki kiment, csak én, és az igazgató nem.
-Kisasszony! Elmondja miért késett?
-Sajnos elaludtam, és mivel elég messze lakunk az iskolától, és a buszt is lekéstem, futottam idáig.
-Értem. Most kivételesen eltekintek ettől, de remélem többször nem fordul elő!
-Nem fog előfordulni.-válaszoltam, és kimentem a teremből. Van egy olyan érzésem, hogy Cassandra megvár, és ez igaznak is bizonyult.
-Na, úgy látszik mégis elaludtál?-érdeklődött.
-Hát, igen. Amúgy mért mentél korán? Úgy ismerlek, hogy imádsz sokáig aludni.
-Úgy van, de jegyzeteket készítettem.-monda, és elővett egy csomó papírt.
-Ezt mind te írtad???-nem nagyon szokott írni, az órai anyagot is általában rólam másolja le.
-Hát ja. Mindegyik osztálytársunknak van pár lapja, és ezekre írom fel például, hogy hogyan néz ki, mikor jön be suliba, mit csinál órán, satöbbi, satöbbi...
-De akkor hánykor keltél?-erre vagyok igazán kíváncsi, ugyanis örülök, ha háromnegyed hétre kivakarja magát az ágyból.
-Öhm, én ébresztettem fel véletlenül Leight és Lyst...
-?????-néztem rá értetlen arccal. Ő és a koránkelés? SOHA!
-Hahaha, ha látnád most az arcod!-kacarászott.-Amúgy tudtad, hogy új osztálytársak jöttek? Két fiú akik ikrek!
-Az a kék, és a fekete hajú ott az ablak mellett?
-Igen! Ha jól emlékszem a kéket Alexynek, a feketét pedig Arminnak hívják.
-Mázlisták! Őket azért nehezebb lesz összekeverni...
-Ezért egy picit irigylem őket...
-Aha... De gyere mert elkésünk!
A következő óra (kémia) alatt nem történt semmi érdekes, hogy Sandra, aki Castiellel volt. Sikerült neki felrobbantania a kémcsövet és az milliónyi darabra tört. Nem valami ügyes kémiából mondjuk, de hát, elég béna volt. Láttam, hogy vérzik neki, ezért tettem a tanárra, és odarohantam hozzá.
-Jól vagy Cas?
-Igen, csak nagyon fáj, és eléggé vérzik...
-Elkísérhetem az orvoshoz, tanárnő?-kérdezte Castiel.
-Persze! Siessenek utána vissza!-intézkedett gyorsan a tanárnő.
~Cassandra~
Kémián egy kémcső maradványa megsebesítette a tenyerem. Castiel elkísér az orvoshoz. Nem vagyunk túl jók kémiából, és én néha egy kicsit feledékeny vagyok, ezért nem emlékszem mi is annak a neve.
-Jól vagy Hófehérke?
-Nocsak, új becenevem van? Amúgy jól csak a kezem fáj.
-Azt elhiszem! Mély a sebed?-kérdezte, és megfogta a kezem hogy megvizsgálja. Ekkor meleg bizsergés futott végig a hátamon. Ez egy kicsit furcsa nekem, ugyanis ritkán történik meg ez velem.-Hát, eléggé felsértette, az a szilánk a tenyered. Gyere, itt van a doki, ő majd bekötözi.
Mikor beértünk, az orvos nem volt bennt ezért várnunk kellett. Pár perc múlva be is toppant a doktor úr. Fehér köpenyt viselt, és szemüveget, a haja (már ami még meg maradt neki) pedig ősz.
-Magával mi történt, kis hölgy?-ne kis hölgyezzen le engem a doki, mert megint felkapom az agyvizet.
-Kémiaórán megsérült.-adta meg a választ Castiel, mielőtt kiakadhattam volna. Úgy látszik kezd kiismerni.
-Hmm-hümmögött az iskolaorvos-mára adok magának felmentést kis hölgy. Hazakíséri őt fiatalúr?
-Igen.
-Akkor mindkettőjüknek adok igazolást.
-Rendben.-mondtuk kórusban. A vöröske felkapott és kivitt a kórteremből. Nem értem mért cipel, de fülig vörösödtem.
-Mért cipelsz? Van lábam, ha nem látnád!
-Látom, hogy van lábad, de ha szeretnéd letehetlek.-mondta, és letett.
-Köszönöm.
-Gyere, menjünk a cuccunkért és menjünk haza.
Sietve mentünk vissza a terembe, majd benyitottunk-
-Tanárnő, az iskolaorvos adott igazolást nekünk, ezért hazamehetünk.
-Rendben, menjenek, de a házi feladatot szerezzék meg!
-Rendben.
Felkaptuk a táskánk, és elindultunk haza. Castiel valamiért hazakísért, én sem tudom mért, mert Lysander nincs is otthon hanem az iskolában fonnyad.
-Akkor szia!-köszönt el.
-Szia, köszi, hogy hazakísértél.
-Szívesen, máskor is.-mondta, és mintha két piros foltot fedeztem volna fel, két szép orcáján.
Ez lenne a várt rész remélem tetszett. A következő rész érkezése pedig tőletek függ :) Áka.

4.rész

Na, itt is van a 4.rész. Örülnék minden kommentnek,+G-olásnak. És még valami: a következő részt csak akkor teszem ki,  ha van legalább 2 komi. Áka.
~Cissy szemszög~
Reggel karikás szemmel ébredtem. Nem akarok ma iskolába menni. Nem akarom látni Natanielt, és azt a feketeséget. Itthon szeretnék maradni. Ekkor kopogtattak.
-Cecily! Ébren vagy?
-Nem.-mondtam sírós hangon.
-Oké, akkor gyere enni, mert el fogunk késni!
-Nem akarok suliba menni.
-Nem kérdés volt, gyere!-mondta, vagyis inkább parancsolta-Ugye még nem azon a szöszke makákón agyalsz?
-Nem...
-Nem volt túl meggyőző. Amúgy képzeld! Lysnek van csaja!
-Mi van???-kaptam fel erre a fejem-Mije van Lysandernek?
-Nem mije, hanem kije, és ba-rát-nő-je.
-De te ezt honnan tudod? És ki a barátnője?
-Onnan tudom, hogy tegnap lementem a parkba, és ott láttam egy turbékoló párocskát. És a padtársad, Jessy a csaja.
Na ez nekem egy kicsit túl sok. Lys és egy lány?
-Most csak ugratsz.
-Nem ugratlak. Ha nem hiszed öltözz fel, tedd rendbe magad, ás induljunk, mert Lys-drága már elment.
Erre kiugrottam az ágyból, fölöltöztem, megfésülködtem, és szinte rohantam a suliba. Éppen hogy be tudtunk érni, már jött is Mrs. Dessauge.
~Sandra szemszög~
Levágtam magam a helyemre, a táskám pedig a földre vágtam, és elővettem a matekot. Mikor már az óra fele eltelt, nyitódott az ajtó és bejött vöröske. Remény vesztetten vágtam a fejem a padhoz és reménykedtem hogy mellém ne üljön, pedig tudtam, hogy nincs máshol hely. Mikor felpillantottam láttam őt mellettem.
-Mért pont ide kellet ülnöd vörös róka?-mondtam egy cseppnyi kedvesség nélkül.
-Mert nem volt máshol hely, fehér paci.
-Akkor ülj a földön!-mondtam és lelöktem a székről.
-Castiel, Cissy...
-CASSANDRA VAGYOK TANÁRNŐ!!!
-Nem érdekel, a hisztije Lavigne! Válaszolj a kérdésemre! Mit csináltok ti ott hátul?
-Én nem csináltam semmi rosszat...
-Á nem, csak lelöktél a székemről!
-És ha igen vöröske? Akkor mi van?
-Hagyjátok abba ne vitatkozzatok! Azonnal menjetek az igazgatóhoz!
Felugrottam, a székem feldőlt, de nem érdekel. A vörös is felállt, és utánam jött. Én dühösen mentem az igazgatói felé, de valaki nekem jött. Felpillantottam és láttam azt a szőkeséget.
-Nem tudnál figyelni hova lépsz?- kérdeztem tőle és erősen meglöktem, de annyira, hogy majdnem hátra is esett. Dühösen nyitottam be a dirihez. Tudtam, hogy Castiel jön utánam, ezért nem csuktam be magam után az ajtót, csak leültem, mellettem pedig a vörös foglalt helyet, és nézett a semmibe. Két perc múlva bejött az igazgatónő.
-Castiel, maga nem újdonság, hogy itt van, de te meg mit keresel itt?
-Én csak leültettem a helyére...
-Ja, lelöktél a székemről.
-Igen, mert odaültél.
-Ne itt vitatkozzanak!-szólt közbe az igazgatónő -Mind a ketten büntetésben lesznek, Cassandra, maga azért, mert lelökted a székről, és zavartad az órát, te meg azért, mert tegnap lógtál! Órák után itt maradnak, és kitakarítják az osztálytermüket!
Morogva bólintottam. Nincs túl sok kedvem ezzel az igenésszel suvickolni.
*órák után*
~Cecilia~
Miután vége lett az utolsó órának, én kimentem, Cas és Cast pedig a helyükön maradtak, mivel kaptak egy kis büntetést. Amint kiléptem agy vállig érő, fekete hajú lány a falhoz szegezett. Pontosan az aki tegnap Nattal csókolózott.
-Ide figyelj, te kis zöldfülű! Ha még egyszer a pasimat idegesíted, vagy ha nekimész vagy hozzászólsz megbánod!-fenyegetőzött.
-De én nem...
-Ne mond, hogy nem csináltál semmit. Tegnap úgy nézted, ma pedig majdnem fellökted!-mondta és felemelte az öklét. Ekkor a semmiből megjelent Sandra. Félrerántotta ezt a lányt és változott a helyzet. Eddig ő szorított le engem, most pedig őt szorítja le Cassandra.
~Cassandra~
Hallottam, hogy valakik egyáltalán nem kedvesen beszélgettek. Kipillantottam, és láttam, hogy Nataniel csaja lefogja Cissyt és meg akarja ütni. Csak egy valami van amit jobban utálok annál, hogy összekevernek minket: ha bántják a testvéremet. Fogtam a csajt, és lerántottam Cecilyről, majd én fogtam le őt. Nem érdekelt az, hogy túl sokan néznek. Ezt sziszegtem neki:
-Soha...többet...ne...bántsad...Ceciliat!-mondtam és emeltem a kezem, hogy lecsapjam. Ekkor két ismerős hangú fiú kiáltott rám.
-Cassandra!
-Fehér!
Nem érdekel mit mondanak. Öklöm szinte vilámként száguldott a lány arca felé, de valaki megállította, hátrébb húzott, és lefogott, hogy ne tegyek kárt se magamban, se másban. Lys (már megint honnan került ide?) pedig ellökte fekete hajú csajt és az elfutott.
-Engedjetek el! Most!-parancsoltam.
-Nem, amíg meg nem ígéred, hogy le nem nyugodsz.-hallottam Castiel hangját a hátam mögül.
-Teljesen le vagyok nyugodva!
-Ismerünk, Sandra!-nézett rám Lys.
-Ígérem, nem nyírok ki senkit, ha elengedtek.
-Biztos?
-Biztos!
-Rendben, Castiel elengedheted.-na végre-Mi történt?
-Az a fekete hárpia letámadta Cissyt, én leszedtem róla, meg akartam ütni, és jöttetek ti.-magyaráztam.
-Figyelj, Cassandra! Ha jót akarsz magadnak, akkor ne háborgassad Anitát! Túl befolyásos ember!
-Anitának hívják?
-Igen...
-MAGUK MEG MIT CSINÁLNAK, NEM AZT MONDTAM, HOGY MARADJANAK A TEREMBEN???-jelent meg a tanárnő.
-Bocsánat.-mondtam.
-Azonnal menjenek a terembe, és takarítsanak ki!
Remény vesztetten mentünk Castiellel be.
-Én mit csináljak?-kérdezte.
-Mossál fel, töröld le szépen a táblát, törölgesd le a port. Én pedig lemosom az ablakokat.
Elkezdtünk takarítani. Miközben takarítottul, beszélgettünk:
-Figyelj kezdjünk mindent elölről!-javasoltam.
-Mi??? Én nem fogom újra kitakarítani ezt a termet!
-Nem úgy értettem!-forgattam a szemeimet-Én úgy értettem, hogy felejtsük el a múltat.
-Jaaa... Oké.
-Szia! Én Cassandra vagyok! Kedvenc színem a fekete és a sötétebb színek. Tudok gitározni, és a kedvenc bandám a Metalica és az Ismerős Arcok.
-Heló! Én Castiel vagyok. Én is tudok gitározni, és Lysnderrel játszok egy bandában. Nekem pedig a kedvenc bandám a Widget Skull.
-Nocsak, te is tudsz gitározni? És hogyhogy egy bandában vagy Lyssel? Nem is mondta, hogy benne van egy együttesben!
-Nem csoda, hogy nem mond el mindent neked...
-Mért?
-Mert néha elképzelhetetlenül kiállhatatlan tudsz lenni!
-Nem is!-mondtam, és hozzávágtam egy törlőrongyot.
-Héé!-elkezdtünk a törlőronggyal dobálózni, majd miután befejeztük a minicsatát folytattuk a beszélgetést.
-Nem is gondoltam, Sandra, hogy tudsz ilyen jó fej is lenni.
-Nagyjából ugyan ez van veled is.
Miután befejeztük a takarítást, otthagyva csapot-papot, hazamentünk. Castiel, mivel meg akarta beszélni Lyssel, mikor lesz a következő próba, hazakísért. Miután hazaértem és megcsináltam a házim, kimentem a tengerpartra. Még nincs az a strandolós idő, viszont a legmerészebbek már vígan fürödnek a tengerben. Utamat a park felé vettem. Ott egy diákcsoport állt. Látszik rajtuk, hogy nem nagyon tudják merre menjenek. Egyszer csak megszólított engem egy barna hajú, Freestyle-streetes stílusú lány, aki egy zöldszemű srác kezét fogta. Angolul beszélt ezért gondolom külföldi.
-Ööh, heló. Nem tudod merre van valami étterem?-kérdezte.
-Kimenntek a parkból arra, elfordultok jobbra, és addig mentek, amíg meg nem látjátok a Dave's Restaurantot.
-Köszönjük, viszlát!
-Heló!
Hazafelé vettem az irányt. Otthon Lys és Castielt nem láttam, Leigh fél óra múlva jön Cissy pedig nem tudom mit csinál. Megyek és megnézem. Amikor benyitottam, láttam, hogy csak néz ki a fejéből.
-Abbahagytad végre a sírást?-kérdeztem.
-Hát, ja...
-Figyelj Cissy! Nem érdemes sírnod egy fiú miatt sem!
-Oké...
-Eljössz a butikba megnézni Light??
-Persze!
*a butikban*
Amikor beértünk Cecily elkezdett kutakodni a ruhák között. Én a pult felé vettem az irányt. Ott nem láttam őt, ezért bementem a személyzeti öltözőbe. Ott volt egy lánnyal, és.... Na jól van muszáj itt mindenkinek csókolóznia??? Egy évfolyamba jár velem és ha jól emlékszem, Lys az osztálytársa és Rosaliának hívják...
-Helló.-köszöntem kicsit meghökkent arccal-Zavarok?
-Ööö, egy picit.... Ci...-villámló tekintettel ránéztem-Cassandra.
-Hát akkor én nem is zavarok tovább....-mondtam és kimentem.
-Sandra! Találtam egy tök jó ruhát! Megveszem, oké?
-Oké... Leigh az öltözőben van...
Somolyogva néztem ahogy bemegy, és vártam, hogy kijöjjön. Fél perc múlva meghökkent arccal jött elő.
-Na, ez nekem túl sok...-mondta-Először Lysander, most meg te???
Ma meghökkent arccal  tértem nyugovóra. Két nap alatt 3 párocskát láttunk, és, hát nekem ez túl sok...
Ez lenne a 4. rész. A kövit csak akkor teszem ki, ha van legalább kettő komment. Addig is mindenkinek jó húsvétot :) Áka.

3.rész

Itt is van a harmadik rész. Ez egy napon történik a 2.résszel, csak suli után. Amúgy remélem a 2.részben néhányan magatokra ismertetek :) Áka.

~Cassandra szemszög~

Amikor vége lett az utolsó órának is, és éppen indultam Cissyvel, hogy megkeressük Lysandert, egyszer csak hallottam-jobban mondva nem hallottam-,hogy nem követ. Hátrafordultam és láttam, hogy valamit nagyon néz. Én is arra pillantottam, és megláttam a szöszke DÖK elnököt egy csajjal csókolózni. Visszanéztem Cecilre, és még pont láttam, hogy könnyekkel a szemében sarkon fordul, majd elrohan a mosdó felé. Gondolkodás nélkül követtem és még pont láttam, hogy bezárkózik egy vécébe, utána pedig elkezd zokogni.

-Cis....

-Hagyj békén Sandra!-úgy látszik nem akarja elmondani mi a baja. Én segíteni szeretnék neki, ezért bementem a szomszéd toalettbe, felálltam a vécé csésze fedőjére, és átkukucskáltam. Hosszú, fehér haja eltakarja az arcát, de én tudom hogy sír-pontosabban hallom. Fogtam magam és átmásztam hozzá. Tudom hogy kicsit furcsán hangzik, de, mért is ne? Ő a testvérem és segíteni fogok neki!

-Cecilia Lavigne! Kérlek mondjad el mi a bajod! A testvéred vagyok, nekem bármit elmondhatsz!-kérleltem.

-Nem akarok beszélni róla, nem is nagyon lényeges, csak hülye voltam.

-Ha nem lényeges, akkor gyere, keressük meg Lyst és menjünk haza!-mondam neki, de ő csak ingatta a fejét.

-Nem akarok hazamenni, örökké itt akarok maradni!

-Pedig nem fogsz itt maradni Cissy, hanem jössz!-csattantam fel. Hát, lehet, hogy mégis igaza volt, amikor azt mondta, forrófejű vagyok, de az már a múlt. Pontosan akkor mondta, amikor a dirinél voltunk és a szöszke kísért be minket a terembe. Olyan jól beszélgettek, tisztára oda volt érte... Várjunk csak! Oda van érte! Most már értem!-csaptam a homlokomra a gondolatmenetem közben-Cissy belezúgott abba a szőkébe, és most azon van kiakadva, hogy van már annak csaja!

-Már értem min vagy kiakadva…-mondtam neki-… de most gyere!-fogtam meg a kezét és ráncigáltam ki onnan.-Mossad meg az arcod jobban leszel.-megmosta az arcát majd kiléptünk a mosdóból ahol egyenesen a Vörsökébe ütköztünk.

-Te nem tudsz figyelni magadra?!-kiabáltam rá (nem húztam fel magam, ááá, dehogy).

-Te jöttél nekem!-kiabált ő is vissza, és elkezdtünk veszekedni:

-De te egyáltalán minek álltál itt?!

-Mit érdekel az téged?! Várok valakire!

-És mért itt?! Mért pont a lány mosdó előtt???!

-Mert meg beszéltem meg vele, hogy itt várom meg!

-Mért nem máshova beszéltétek meg?!-akármennyire cuki ez a vöröske, most meg tudnám fojtani egy csepp vízben.

-Mert...-kezdte el már ordibálva, de ekkor megjelent Lysander, és félbeszakította:

-Ti meg min veszekedtek?-kérdezte a lehető legnyugodtabb hangon, amit embertől egy ilyen helyzetben elképzelhető.

-Ez az idióta vörös itt áll és még engem hibáztat, hogy nekimentem!

-Ez a hibbant fehér, meg egyfolytában ordibál, és engem hibáztat, mert nekem jött!

-Nem vagyok fehér vöröske!

-Én meg nem vagyok vöröske, te fehér ló!

-Róka!

-Nyúl!

-Pávián!

-Szamár!

-Elég.-szólt közbe Lys. Ő még itt van? És hogy tud ilyen nyugodt maradni???-Először is: ezen minek veszekedni, mint a negyven éves házasok? Másodszor: miért vörös a szeme a sírástól Sandrának [igen megint összekeverte őket :D] ? Harmadszor: Castiel nem azt mondtad, hogy az ajtónál vársz?

-Először, Lys-drága: ÉN vagyok Cassandra. Másodszor: te Castiel-gyerek, vagy ki, mi a francot keresel itt. Harmadszor, Lys: ha még egyszer Cissynek nézel engem kinyírlak-mondjuk nem túl sok esélyem lenne kinyírni, mert ő az erősebb.

-Várjunk csak-szólt közbe ez a Castiel-gyerek - Lysander, te ismered ezt a hárpiát, és az ikertestvérét?

-Nem vagyok...-kezdtem el megint kiabálni, és már emeltem is a kezem, de Lys lefogta.

-Igen, Castiel ők az unokahúgaim, és ha nem lógtad volna el megint az összes órád akkor tudnád, hogy ő...-villámló szemekkel pillantottam rá jelezve: nehogy összekeverjen Ceciliával-…Cassandra, ő pedig-mutatott hátra a válla felett-Cecilia...

-És én nem nagyon szívlelem azt ha összekevernek.-vágtam közbe-Lys akkor körbevezetsz minket vagy sem?

-Persze! Castiel, szeretnél jönni?-kérdezte és a választ meg sem várva magával húzott minket az ajtó felé.

-Muszáj neki jönnie?-kérdeztem, de nem figyelt rám.

Miután megmutatta a várost hazamentünk. Lysnek valahova nagyon sietnie kellett ezért szinte rögtön el is ment otthonról. Felszaladtam Cissyhez, és megkérdeztem tőle:

-Cecilia, szeretnél velem jönni a parkba?

-Most nem akarok sehova se menni.-ezt nem hiszem el, még mindig azon siránkozik, hogy Nataniel, vagy ki, csókolózott azzal a lánnyal.

Egyedül indultam el a park felé. Út közben vettem magamnak fagyit-csokiskeksz, sárkánygyümölcs.

Miután odaértem, megnéztem a kacsákat, a kisfolyót és a ligetet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik osztálytársam, aki Cissy mellett ül, és ha jól emlékszem Jessynek hívják, egy padon ül és egy fiúval csókolózik. Miután jobban megnéztem a srácot, észrevettem, hogy Lysander az. Ohohó Lyske ide kellet úgy sietned? Elbújtam egy fa mögé, miután csináltam róluk egy képet a telefonommal és tárcsáztam Lysander számát. Hát nem bírtam megállni, hogy megzavarjam, ezt a párost. Amikor csörgött Lys telefonja, megkérdezte tőle Jessy:

-Ki hív Lysander?

-Csak az unokatestvérem Cassandra, egy osztályba jár veled.-mondta és felvette a telefonját.

-Öhh szia Lys, lejöttem a parkba, viszont eltévedtem.

   -Rendben hol vagy?

-Mögötted.

                  -Ezt most hogy érted???

-Ezt most úgy értem, hogy üdvözlöm Jessyt.-mondtam, miközben ravasz vigyorral integettem Jessynek, és az ujjamat a szám elé tettem, hogy ne árulja el Lysandernek, hogy halkan feléjük lopakodom és ő kacsintott.

                   -Mivan???

Én elemeltem a fülemtől a telefont, és megböktem a vállát, amitől megijedt, majd elé álltam, és ravasz vigyorral ezt mondtam neki:

-Az van drága Lysander nevezetű, fél évvel idősebb unokabátyám, hogy üdvözlöm a barátnődet.

-Te meg honnan kerülsz ide???-kérdezte tőlem teljesen értetlen arccal, mire én és Jess elkezdtünk nevetni.

-Ide jöttem úgy.

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Lys hazakísérte Jessyt, én pedig egyedül mentem haza. Otthon, vacsora után elvégeztem az esti rutinomat, majd felmentem Facebookra, ott beszélgettem pár régi ismerősömmel, bejelöltem az újakat, majd elmentem aludni.

Ez lenne a 3. rész remélem tetszett :) Áka.

2.rész

Helóka itt is van a 2. rész. Remélem tetszeni fog. :) Áka.

Ja, és még valami: ennek a résznek adok címet is: Új suli, új barátok.

~Cecilia szemszög~

Reggel izgatottan ébredtem, mivel ma van az első tanítási nap,itt Cannesben. Tegnap Lys azt mondta hogy körbevezet ma minket a városban, de sietnie kell valahova. Hogy hova, azt nem mondta meg de fúrja az oldalam a kíváncsiság. Miután elvégeztem a reggeli rutinom, lementem a konyhába hogy keressek valami kaját. Találtam is magamnak müzlit azt ettem. 20 perc múlva Cassandra vánszorgott be, kócos hajjal, álmosan, de már felöltözve!

- Felébredtél, Csipkerózsika? - kérdeztem tőle vigyorogva.

- Nem vagyok Csipkerózsika! Csak túl korán van még. - morgott.

- Tudom hogy egy órával korábban kell kelni de ki lehet ezt bírni!

- Muszáj suliba mennem? - tette fel nekem a kérdést.

- Első tanítási napon igen, és a többin is! - válaszoltam.

Beszélgetésünket Lysander zavarta meg:

- Jó reggelt lányok! Indulhatunk?

- Hol van Leigh? - kérdeztem.

- Ő már 2 órával ezelőtt elment, hogy kinyissa a butikot.

- Olyan korán? - kérdezte teljesen ledöbbenve Sandra. Ő akkor még az igazak álmát alussza .

- Igen - kapta meg a választ.

~Cassandra szemszög~

Amikor megérkeztünk a busszal megpillantottuk a hatalmas iskolát. Két emeletes, óriási épület. A lépcsőn diákok tolongtak, csak tudnám miért siettek annyira. Mi is elindultunk befelé. Lys odament a haverjához, és amennyire láttam a sok embertől, vörös színű haja van és két szép szürke szeme. Elképesztően helyes! Ha jól láttam Widget Skull-os póló van rajta és fekete dzseki. Gondolatmenetemből Cissy zökkentett ki.

- Hahó, föld hívja Cassandrát! Itt vagy?

- Ööö, persze csak kicsit elgondolkodtam. - berángatott egy terembe ahol egy idős hölgy és egy szőke fiú beszélgetett.

~Cissy szemszög~

Berángattam Sandrát a DÖK-ös terembe, ahol egy helyes szőke srác, és az igazgatónő beszélgetett.

- Jó napot mi vagyunk az új diákok, és azt szeretnénk kérdezni hogy mit kell még elintéznünk. - kérdeztem. 

- Sziasztok! - köszönt az igazgatónő-Akkor ti vagytok Cassandra - mutatott rám - és Cecilia Lavigne - mutatott a tesómra.

- Pont, hogy fordítva. - morgott a nővérem.

- Jól van kisasszony nem kell hisztiznie! - szólt rá az igazgatónő.

- Öhm... A testvérem nem nagyon kedveli, ha összekeverik velem, és ööö... Egy picit néha forrófejű. - mondtam óvatosan.

- Nem vagyok forrófejű! - sóhajtott mérgesen az előbb említett.

- Kérlek, ne itt vitatkozzatok! -s zólt ránk a szőke - gyertek elkísérlek a termetekbe!

Kimentünk, és elvezetett minket a teremhez ahol már jó páran voltak. Út közben elmondta hogy ő a DÖK elnök és Natanielnek hívják.

Én leültem egy hamuszürke, rövid hajú lány mellé, testvérem pedig a leghátsó padba.

- Szia! - köszönt nekem - te vagy az új lány?

- Igen, Cissy vagyok, hátul pedig a nővérem Cassandra.

- Engem Jessynek hívnak. Ikertestvérek vagytok?

- Igen, ő az idősebb fél perccel.

- Elég morgósnak látszik... - jegyezte meg.

- Hát, az is. Nem nagyon szereti ha összekeverik velem.

- Az gondolom elég gyakran fordul elő.

- Eltaláltad! - nevettem - láttad volna az igazgatónő előtt most vagy tegnap amikor Lysander az unokatesónk összekeverte velem! Majdnem letörte a kilincset! - mondtam mire ő egy picit elcsodálkozott

- Lys az unokatesótok? - kérdezte de mielőtt válaszolhattam volna odajött egy szép, hosszú vörös hajú lány.

- Szia én Carie vagyok, te vagy az új lány?

- Igen Cecilia vagyok, de hívj te is nyugodtan Cissynek.

- Örülök a találkozásnak! Most mennem kell szia! - elment és odajött egy szintén vörös hajú lány:

- Szia én Lina vagyok te pedig Cassandra ugye? - kérdezte.

- Szia, Cissy vagyok. - válaszoltam.

- Ja, bocsi csak nagyon egyformák vagytok. Megyek, köszönök neki is. - miután elment visszafordultam Jessyhez:

- Amúgy mit is kérdeztél az előbb?

- Semmit. - ekkor bejött a tanár, Mrs Dessauge.

- Gyerekek mindenki menjen a helyére, Cassandra, Cecilia, ti pedig gyertek ide, és mutatkozzatok be a többieknek!

Én vidáman, Sandra kelletlenül ment oda. Én kezdtem a bemutatkozást.

- Sziasztok! Én Cecilia Lavigne vagyok és idén költöztünk ide az unokatesóinkhoz, Leighhez és Lysanderhez Cannesbe Londonból. - Utánam pedig Cassandra jött:

- Én Cassandra Lavigne vagyok, Cissy az ikertesóm és ennyi. - mondta a lehető legunottabb hangon, utána pedig szó, és engedély nélkül leült. Hiába örök lázadó marad. Én a tanárnőre pillantottam és ő bólintott hogy  leülhetek. Gyorsan eltelt ez az óra, mivel egész órán leveleztünk Jessyvel.

Óra után még odajött hozzám Noi és vele is megismerkedtem.

Utolsó óra után, amikor már éppen indultam volna haza Cassal megpillantottam Natanielt, aki éppen egy rövid, vállig érő, fekete hajú lánnyal csókolózik.

Ez lenne a 2.rész. Remélem észrevettétek hogy a két lány belezúgott már első nap két srácba, ízlésüknek megfelelően. Áka.

1. rész

Sziasztok itt is van az első rész :) örülnék komiknak ,+G-olásnak, megosztásnak :) remélem tetszeni fog :) Áka.

~Cassandra szemszög~

Végre megérkeztünk Franciaországba! Hosszú volt az út ide, Londonból, ugyanis eddig ott éltünk, én és Cissy a szüleinkkel, de most nyáron visszaköltözünk az unokatestvéreinkhez Lyshez és Leigh-hoz Cannes-be. Most szálltunk le a repülőről és masírozunk a kocsihoz, ahol ők már vártak ránk.

 - Sziasztok! - köszöntöttek minket. Lys, mint mindig, most is viktoriánus korszakú ruhát viselt, Leigh pedig azt amiben általában lenni szokott.

- Heló! - köszöntünk vissza. - Mehetünk vagy holnapig itt fogunk állni?

- Nem kell morognod Cissy megyünk már!

- Sandra is jó lesz-morogtam. - Nem szeretem ha Cecilia nevén szólítanak, hiszen belül egyáltalán nem hasonlítunk.

- Jól van nem kell morognod egyfolytában! Tudom hogy ti sosem keveritek össze magatokat, viszont más embereknek elég nehéz titeket megkülönböztetni! - próbált enyhíteni a hangulatomon idősebbik unokabátyám, mondhatom, kevés sikerrel.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hozzájuk. Út közben bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat és zenét hallgattam hogy ne kelljen hallgatnom Cecil monológját. A kedvencemet hallgattam mint példáu.: Metallica.

Mikor megérkeztünk azonnal kiugrottam a kocsiból, és elindultam az ajtó felé. Szép,nagy házba laknak. Nem értem miért kell nekik ekkora, ugyanis a szüleik vidéken élnek ők pedig ide költöztek. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Egyre idegesebben kezdtem nyomkodni a kilincset, amíg végül Lys oda nem szólt nekem:

- Ci.....

- Cassandra! - kiabáltam vissza most már dühösen.

- Rendben, akkor Cassandra! - válaszolt Mr. Nyugalom-Elárulom, hogy az ajtót mielőtt elindultunk bezártuk, úgyhogy ha nem akarod tönkretenni a zárat akkor itt a kulcs - jött oda hozzám és átadta a kulcsot.

- Köszi - mondtam majd bementem. Óriási ez a ház belülről is! - Hol van a szobám?

- A tiéd a padláson van, ahol amikor itt vagy, ott szoktál aludni. Cissy, a tied pedig a kis toronyban van. Emlékeztek merre van vagy elkísérjelek titeket?

- Én még emlékszem merre van - mondtam és fölmentem. Amikor benyitottam óriási meglepetés fogadott.

A szoba alapszíne át lett festve szürkére, és díszként színes pillangót festettek pár helyre. Az egyszemélyes ágy át lett rakva az ablak alá. A kissé ütött-kopott szekrénysort átfestették, így úgy néz most ki, mintha az Ikeából hozták volna egyenesen. Megkövülten, leesett állal álltam az ajtóban és gyönyörködtem a szobámban. Ekkor valaki megkocogtatta a vállamat. Megfordultam és láttam hogy Lysander az.

- Na? Tetszik a szobád? - kérdezte vigyorogva.

Én, ha valaminek nagyon örülök akkor a megszokotthoz képest totál felvidulok és egy kicsit furcsán viselkedek. Most széles mosoly terült el az arcomon, és  ugrándozni kezdtem.

- Nagyon tetszik, nagyon, nagyon, nagyon! - mondtam pattogva és Lys arcára nyomtam egy cuppanós puszit. Ő megkövülten állt, mivel még soha nem látott ilyennek.

- Ööö, te most Cassandra vagy, vagy Cecilia? - kérdezte.

- Sandra, miért?

Ő értetlen képet vágott én pedig nevetve lementem megköszönni Leighnak is.

~Cecilia szemszög~

Mikor megérkeztünk Leighékhez, és Lys elmondta merre van a szobám vidáman rohantam a kis toronyhoz. Mikor beléptem, gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Világoskékek a falak, a mennyezetről pedig lepkék lógnak. Persze nem igaziak, hanem műanyagok. Az apró, kör alakú szoba szintén kerek ablaka alá be lett tolva a kihúzható vendégágy, a szekrények pedig közvetlenül az ajtó mellett helyezkedtek el. Ennek a belső részén egy nagy tükör lógott, talán azért, hogy láthassam reggelente azt a szörnyeteget, akivé éjjel átvedlek. Ekkor óriási visítást hallottam. Úgy látszik tetszik a nővéremnek a szobája. Lemegyek és megköszönöm Leighnak. Mikor a lépcső felénél jártam valaki elrohant mellettem és majdnem fellökött! Gondolom Cas lehet az, ugyanis Lysander meglepődött arcal slattyogott lefelé.

- Tetszik a szobája a tesómnak? - kérdeztem.

- Biztos nem te voltál ott? - tette fel a kérdést bizonytalanul.

- Hahaha, biztos! Amúgy nagyon tetszik nekem is a sajátom! - válaszoltam.

Mikor leértünk Sandrát és Leighet pillantottuk meg. Ő  is meglepett arcot vágott, mint a testvére, és ettől nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Ha látnátok most az arcotokat! - nyögdécseltem ki két nevetőgörcs között.

- Nagyon vicces - mondta a két srác.

Fölmentem a szobámba majd kipakoltam a cuccaimat, mindent szép rendben, majd elmentem fürödni, utána pedig aludni.