17.rész

Jó olvasást! Elisia
- Cecilia -
Csomagjainkat vonszolva sétáltunk végig a vonaton, a többieket keresve. A hosszú szerelvényen keresztül mentünk, és a közepe felé, a második osztályon meg is találtuk Castielt, Adamt, és Blankát. Mi londoni barátnőnkkel átültünk egy másik kupéba, hogy nyugodtan beszélgethessünk.
- Amúgy még meddig maradsz, Blanka? - vetettem fel a kérdést.
- Sajnos már csak ez a hét, pedig szívesen maradtam volna... És ti mikor lesztek hajlandóak hazafáradni?
- Hát, öhm... Elméletileg a nyári szünet alatt fogunk hazatérni, amikor anyáék megérkeznek Amerikából, arról a tudományos akármiről. Valamikor június végén, július elején. - válaszolta vállát vonogatva Cassandra.
- Az még sok idő. Viszont nyáron majd el szeretnétek jönni Magyarországra, a másik unokatesómhoz, Ágihoz? - tette fel jókedvűen a kérdést - Egy-két hétig maradnánk ott, fürödhetnénk a Balatonban, és túrázhatnánk a Bakonyban!
- Jó, én benne vagyok! - lelkesedtem fel - De mi az a Baggon?
- Az nem Baggon, hanem Bakony! - nevetett fel Blanka - és az egy hegység. Vannak benne hegyek, erdők, és ehhez hasonlók...
- Értem. - válaszoltam - de ugye nincs ott ilyen meleg, mint itt? - ráztam meg a rajtam lévő fehér ujjatlant, hogy egy kicsit lehűtsem magam.
- Nincs ennyire nagy forróság mint itt, de azért nem árt egy-két rövidnadrág. - adta meg a választ.
- Értem.
A vonat gyorsan zakatolt, egy-két állomáson pedig megállt, hogy le-, és felszállítsa az utasokat. Folyamatosan haladtunk nyugat felé, és én az út felénél elaludtam valamikor.
Később arra keltem fel, hogy valaki bökdös. Bágyadtan felemeltem pilláimat, majd fáradtan pillantottam az illetőre. Cassandra volt az.
- Ébredj fel, mert nemsokára megérkezünk!
- Jól van. - válaszoltam, és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat - Mennyit aludtam?
- Olyan egy órát. - válaszolta Blanka, miközben levette a csomagját a tartóról, majd leugrott a segítségül szolgáló ülésről - Menjünk ki a folyosóra, a következő állomáson kell leszállnunk!
Már elhagytuk a várost, gyorsan haladtunk az állomás felé. Alig telt el tíz perc, mikor leléptünk a vonat vaslépcsőjéről a kicsinyke megálló peronjára. Nem mi voltunk az egyedüli leszállók, a fiatalok teljesen elfoglalták a területet. Miután mindenki, aki az üdülőtelepre jött, leszállt, a szerelvény megkönnyebbülten tovább ment. Egy felnőtt - nagy valószínűséggel egy szervező - felállt egy padra, majd figyelmet kért magának.
- Most átmegyünk a táborhelyre! Mindenki jöjjön utánunk, és hozza a csomagjait! Ott majd beosztunk titeket a sátrakba nem, és kor szerint! - harsogta túl a tömeget, majd leugrott a padról, és elindult.
A körülbelül száz ember egyszerre szegődött nyomába, és követte a táborhelyre. Húsz percnyi gyaloglás után odaértünk, majd a fák hűvös árnyékába leraktuk a táskánkat, és odagyűltünk az egyenruhába öltözöttek köré.
- Rendben, most pedig ide állnak a tizenkét-tizenhárom éves lányok, oda pedig a fiúk!
Mindenki, aki érintett volt, sietett a neki kijelölt helyre. Sorban végigment minden korosztályon. Mikor ránk került a sor, beálltunk a tizenhat-tizenhét-tizennyolc évesek női oszlopába.
- Most pedig beosztunk titeket őrsökbe!
Elindultak felénk az őrsvezetők, majd mindenki kiválasztott magának nyolc embert. Minket pont szétszakítottak, így Cassandra egyedül lett, mi meg ketten Blankával, pár velünk egyidős, megszeppent arcú lánnyal.
- Cassandra -
Négy másik lánnyal kerültem egy körbe. Mindegyiknek szimpatikus arca volt. A hajuk színe mindnyájuk a barna különböző árnyalatban pompázott. Csak nekem volt más színű a hajam, így valamiért zavartan éreztem magamat.
- Gyertek! - szólt nekünk a huszonéves lány. Egy kicsit nyugodtabb helyre mentünk, majd elkezdett beszélni - Én Jeanette vagyok. Mutatkozzatok be ti is!
Előlépett egy kicsit a körből egy lány, akinek derékig érő, hullámos, világosbarna haja volt. Zöld szeme ragyogott, mint a smaragd. Rövid farmer, és egy Amnesiás, zöld póló volt rajta, mely kiemelte karcsú derekát.
- Én Charlotte vagyok.
- Johanna, vagy röviden Johi. - válaszolta kicsit flegma stílusban a mellettem álló, sötét szemű lány. Fehér csőtop, és egy fekete cicanadrág volt rajta, ami optikailag nyújtotta kis termetét. Sötétbarna, szinte már-már fekete haját egy laza fonatban a válláról lógott le.
- Cassandra. - biccentettem, mikor rám került a sor.
- Nicole - válaszolta félénken fekete keretü szemüvege mögül. Szőkés haját a feje tetején szoros lófarokba fogta, kék szeme pedig ide-oda járt rajtunk. Finom, erdei gyümölcs illatú parfümét éreztem, mikor a langyos szellő felénk fújt.
- Colette! - válaszolt Jeanett kérdésére az utolsó lány is. Mézbarna szemei vidáman csillogtak, mogyoróbarna, göndör haja pedig vidáman járta táncát az olykor fel-feltámadó szélben.
Remélem tetszett ez a rész! Örülnék, hogyha véleményt mondanátok róla, hogy mit javítsak rajta.
Köszönöm hogy elolvastátok!
Elisia

16.rész

Hosszú szünet után itt az új rész! Jó olvasást! (Áka)
Egyéb megjegyzés: Nem a Párizstól 90 km-re lévő táborba, mennek, hanem egy „közeli”  félszigetre. (Ne kelljen már 1000 km utazniuk...)

~Cassandra~
Eltelt már egy kis idő azóta, hogy a pizsipartin megcsináltuk egymás haját. Most éppen válogatok, hogy melyik ruhámiat vigyem a táborba.
- Na! Ez egy cserkésztábor! Nagy valószínűséggel sátorba fogunk aludni, ezért kérték a polifoamot. Ezért nem árt egy hálózsák, és egy párna - fogtam meg az említett tárgyakat, majd lehajítottam azokat az ágyra - Remélem lesz fürdési lehetőség, ezért nem árt pár tisztálkodási cucc! - rohantam ki a szobámból egyenesen a fürdő felé, a fehér folyosón keresztül.
Beléptem az ajtaján, majd a kispolcról lekaptam a keresett tárgyakat, vagyis a fésűmet, egy szappant, a zöld alma illatú tusfürdőmet, a fogkefémet és a mentolos fogkrémemet. Ezeket csak beszórtam egy neszeszerbe, majd ezzel és egy törölközővel együtt visszamentem a szobámba.
- Na szóval... Ezek megvannak, most jöhetnek a ruhák. Meleg lesz, de előfordulhatnak esős napok. Vagyis kell pár rövid és hosszú nadrág, két pulóver, valamint nyolc póló. Kell vinni túracipőt és kényelmes szandált; ha hideg lesz, vagy esni fog arra az esetre kell kabát és esőkabát. Rendben, akkor viszem a vízálló kabátomat! Ja, alsóneműt sem ártana vinni! Még egy napellenzős sapka, egy zseblámpa, vécépapír, és voilá! Még egyszer átfutottam a listát, majd letérdeltem, és kihúztam az ágy alól a bőröndömet. Minden ruhát beleraktam katonás rendben, az egyebeket pedig ügyesen az oldalába gyűrtem. A hálózsákomat behajtogattam a tetejére, lecsuktam, és a polifoamot pedig ennek a tetejére rögzítettem.
- Huu... Végre kész! Remélem már felkeltek a többiek, mivel már fél hat van, és kilenckor indul a vonat az öt percre lévő állomásról. Megyek, és felkeltem őket... -kiléptem a szobám ajtaján és a húgom szobája felé vettem az irányt. Halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Leültem törökülésben az ágyára, majd keltegetni kezdtem - Cissy! Cissy! Ébresztő! Reggel van! Lekéssük a vonatot! - ébresztgettem, mire fáradtan felemelte a fejét.
- Mi a Franciska gatyája van már? ALSZOK! - morogta, majd visszaakart fordulni.
- Janey! - szólítottam türelmetlenül a harmadik keresztnevén - Azonnal kelj fel!
- Jól van na! Csak öt percet hadd aludjak még, mert már tegnap összepakoltam a táskám!
- Rendben, de ha nem...! - fenyegettem meg az ujjammal, majd sarkon fordultam, és elindultam Lysander szobája felé.
Halkan kinyitottam az ajtót, majd leültem az ágya szélére úgy mint Cecilynél. Óvatosan megpiszkáltam, hogy felébredjen, majd nagy szemekkel meredtem rá. Nagy nehezen megmozdult, majd felemelte a fejét. Kómásan nézett rám, majd nagy nehezen megszólalt.
- Jessy? Te itt?
- Nem, én Cassandra vagyok.
- Mióta? - nézett rám értetlenül.
- Mióta megszülettem, öcsém, mióta megszülettem!
- Aha. Miért is zaklatsz... - nézett az órára - hajnali hatkor?
- Táborba megyünk!
- Rendben na... Öltözök és mehetünk is!
- Rendben, de inkább valami túrázós ruhát vegyél! -szóltam vissza neki, majd kiléptem az ajtaján majd lementem enni. A konyhában összedobtam egy zabkását, majd felültem a krémszínű pultra, és enni kezdtem.
Már több mint egy hónapja lakok itt. Kezdem megszokni az embereket, a melegebb éghajlatot. És persze azt, hogy ha kinézek az ablakon, akkor nem Londont látom tőlünk pár kilométerre, hanem egyszerű kis házakat. Eleinte kicsit nehéz volt megszoknom, hogy nonstop huszonnégy  órában franciául kell beszélnem és nem angolul. Végül is ez az eredeti anyanyelvem, csak még mikor nem éltem, akkor költöztek el innen a szüleim. Angolról jut eszembe: az idegen nyelv, amit a suliban tanulok nem más mint az angol. Eddig szín ötös vagyok belőle itt, és volt már rá példa, hogy a tanár rosszul ejtett ki egy szót, és én javítottam ki. A tanárok kedvesek, csak egy-kettő nem. Igazából itt a többség jó fej másokkal, de akad pár bunkó paraszt, néhány népművészeti cserépedény, vannak olyanok is, akiknek soha sem ártana egy kis ész, és pár sarki is. Szóval egy teljesen átlagos gimi. Szép a környezet is, nincs telezsúfolva mindennel, és a programok is jók. Például szokott lenni Halloweenkor, Mikuláskor, és farsangkor disco; év elején a leendő kilencedikeseknek gólyatábor; húsvétkor olyan szokott lenni, hogy levisznek a közeli erdőbe, és ilyen egynapos versenyféle van, ahol ilyen cuccokat kell összeszedni. Lys állítása szerint a lányoknak nem árt csereruhát vinni, mivel akármikor rájuk borulhat egy vödör hideg víz. Pár embert megkérnek, hogy rejtőzzenek el, és ha arra jár egy lánycsapat, öntsék le őket. Év végén pedig egy bált szoktak tartani, ahova a fiúknak öltönybe kell lenniük, nekünk pedig földig érő ruhában. Ilyenkor külsősök is jöhetnek, csak nekik fizetniük kell.
- Cassandra! - szakította félbe gondolatmenetemet Lysander -  Elkészültem.
- Oksa, egyél és utána felőlem indulhatunk is. Én megyek, lehozom a táskám és Ceciliát. - indultam fel a lépcsőn.
Először a bőröndömet vettem kezembe, majd kopogtam a húgom ajtaján.
- Ha lány vagy, bejöhetsz! - szűrődtek ki a szavak a bezárt ajtón keresztül. Benyitottam, és láttam, hogy a szekrénye előtt áll egy szál alsóneműben, miközben a tarkóját vakargatta.
- Javaslom, egy kényelmes ruhát vegyél, mert kettő-három órát fogunk utazni...
- Oké!
Sarkon fordultam, majd kiléptem az ajtón. Megfogtam a bőröndöm fogantyúját, majd leráncigáltam a lépcsőn. A nappalin keresztül kivonszoltam a bejárati ajtóhoz. A lábammal valahogyan kinyitottam az ajtót, majd mielőtt kiléptem levettem Leigh kocsijának kulcsát. Feloldottam az autó zárát, majd bedobtam hátulra a cuccomat.
Visszabaktattam a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, majd a csatornák között kezdtem válogatni, hátha találok valami érdekeset. Úgy a huszadik csatornán megtaláltam azt, ami érdekel. Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés. A felénél tartott már a film, ezért amikor vége lett már indulhattunk is, mivel már csak negyvenöt percünk volt az indulásig, és mivel én félek mindig attól, hogy valahonnan elkésünk, el is indultunk szinte azonnal. Az állomáson elbúcsúztunk, majd felszálltunk a vonatra, és neki álltunk megkeresni az osztályunk többi tagját, hiszen hosszú még az út La Seyne-sur-me-ig...

Bocsánat, hogy ,,csak" ilyen hosszú lett ez a rész, de ez csak a bevezetője volt a táborba :)
Ugye indítottam egy szavazást. A mágikus történetre - ha az lenne a nyerő - még sokat kellene várni, hiszen még egy csomó ötletem van, hogy mi lehetne ilyen emberi. NEM vámpíros lenne, hanem saját magam által kitalált. A megszokott, hétköznapi történetre viszont csak annyi ötletem van, amennyit a mágikus előtt is leírnák, vagyis hamar zátonyra futna a blog...
Oldalt van egy chat, ott lehet rövid véleményt mondani, hogy mi tetszik és mi nem. nem kell hozzá sehova se regisztrálni, csak írni a szöveget. 
Jó olvasást! Elisia