Fontos bejelentés #3

Sziasztok! Nagy örömömre szolgál, hogy elérkeztünk az 5000 látogatóhoz! Valamint most nemrég lett meg az 5 követő! Nagyon örülök ennek, hiszen az előző első blogomon összesen a legvégén körülbelül 500 oldalmegjelenítés volt összesen, így gondolhatjátok mennyire örülök. Azt egy éve, 2013 novemberében kezdtem el írni, s ez óta úgy érzem, rengeteget fejlődtem. Mást nem is tudok mondani, csak azt, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a történetemet! Ezért lesz amúgy majd megírva a magyarországi fejezetek! Ott majd kicsit jobban megismertek, és megtudhadtok rólam pár infót! Igaz, addig még sok víz le fog folyni a Dunán!
Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
( legközelebb ilyen bejegyzés 10-15 ezer környékén lenne várható. Bár lehet, hogy addigra már be lesz fejezve a sztori XD)

18.rész

Kicsit még beszélgettünk, majd mivel hívtak minket, el kellett mennünk a zászlóhoz, hogy jelképesen elkezdjük a tábort.
A füves hely körül sátrak voltak, észak felé pedig egy erdő. Vakítóan tűzött a nap, hiszen dél körül járt az idő. Felálltunk egysoros oszlopokba, két nagy csapatot alkotva. Egymással szembe álltunk. Szememmel kerestem testvéremet, miközben valaki egy köszöntő beszédet mondott - bár, igazán megvallva, nem nagyon figyeltem rá. Kis idő múltán megtaláltam unokabátyámat a velem szembe lévő sorban. Vörös hajú barátja is vele volt, valamint Adam is. Éppen beszélgettek, mikor megzavarta őket a zászló fülsértő hangja. Hallószervünknek kész kínzás volt, mire a piros-fehér-kék lobogó felért a rúd tetejére.
A rövid nyitóceremónia után elvonultak a rajok a kijelölt helyekre. A mi részlegünk egy fás, árnyékos helyen volt, védve minket a nap tűző sugaraitól. A körülbelül huszonöt fiatal elé állt egy ember.
- Sziasztok! Én Alexandre vagyok, a rajvezetőtök! Minden reggel én, és egy másik őrsvezető pontozni fogja a sátratokat a rend szempontjából. Most majd mindenki elmegy a csomagjáért, ahova letette, majd ismerkedjetek meg jobban! Ebédre mindenki egye meg a magával hozott szendvicseket, vacsorát majd kapunk! Raj vi-gyázz! Oszolj! - adta ki a vezényszavakat.
Mindenki, mint a mérgezett egerek szétszéledt a cuccaiért. Én is elindultam értük. Mire odaértem, az utastársaimé már nem volt ott. Sietve visszaindultam, majd letettem a mellé a sátor mellé, ahol az őrsvezetőnk, Juliette állt.
- Hova tegyem le ezeket? - mutattam fel a gurulós, szürke színű bőröndömet.
- Csak rakjad be a sátorba egy neked tetsző helyre - mutatott a mögötte lévő szállásunkra.
Bevittem, majd leraktam bal oldalra. Egyszerű kis sátor volt, fehér színű, és csúcsos tetejű. Látszott rajta, hogy nem tegnap vették le a szallagról, de ehhez képest kitűnő állapotban volt. Görnyedten kimásztam belőle - mivel máshogy nem tudtam - majd felegyenesedve őrsvezetőm elé álltam.
- Mit fogunk most csinálni? - tettem fel azt a kérdést, mely már régebb óta fúrta az oldalamat.
- Gyakoroljuk a neveket, és fejlesztjük a memóriátokat is - válaszolta, miközben kék szemébe néztem. Kicsit le kellet hajtanom a fejemet, hogy pontosan bele tudjak tekinteni lelkének tükrébe.
- Értem.
Pár perc múlva megérkeztek a többiek is a hálóhelyünkhöz, ezért fel álltunk egy nagy körbe.
Furcsa volt nekem még az új közösség, de szerencsémre kedvesek voltak.
Leültünk a földre, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Mielőtt elkezdjük a memóriafejlesztő feladatokat, találjunk ki egy csapatnevet! Az a lényeg, hogy valamilyen Franciaországban őshonos növény legyen! Javasoljatok párat!
- Köles? Mit szóltok hozzá? - vetette fel Colette.
- Nem, szerintem, ez egy elég furcsa név... - rázta a fejét Johi, mire egyetértően bólogattam - Ennyi erővel kelkáposzta!
Az egész társaság felnevetett, még Nicole is mosolyra húzta a száját. Pár perc után sikerült abbahagynunk, majdd folytattuk őrsi megbeszélésünket.
- Páfrány? - javasolta Charlotte. Nem rossz ötlet, hiszen még emlékszek rá, hogy valamikor réges régen - egy messzi, messzi galaxisban - tanultunk róla földrajzból, és az első növények közé tartozott.
- Nem rossz ötlet... - mondta Jeanette, mire mindegyikünk egyetértően bólogatott - Akkor mi leszünk a páfrány őrs! Most fejlesszük a memóriánkat. Kezdjük először mondjuk azzal, hogy... Én mondok egy szót utána te, te, te és te is, viszont az előzőét is mondani kell. Például,én mondom azt, hogy alma, akkor te mondod azt, hogy piros alma, ő azt, hogy egy nagy piros alma, és így tovább... Mondj egy kezdőszót, ... Johi! Utánad pedig jön Charlotte, Colette, Cassandra, és Nicole.
- Ló.
- Mondjuk... Rózsaszín ló!
- Levendulaevő, rózsaszín ló!
- Arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Háromfülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló - mondta őrsvezetőnk is.
- Hosszú kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Öhm... Mondjuk... - mélyedt el gondolatai közt, a megfelelő szót keresve - Megvan! Porcelánbabás, hosszú kantáros, három fülű, arannyergű, levendulaevő, rózsaszín ló.
- Kezd már elég hosszú lenni... - tépkedte a kissé kiszáradt füvet Colette - Nyerítő, porcelánbabás, hosszú kantáros... Mi a fene a neve?
- Hát nem ez... - jegyeztem meg, mire mindenkiből hangos nevetés tört ki.
Kitűnő hangulat uralkodott kis társaságunkon. Miközben előkerült mindenféle nassolni való, a lehető legnagyobb badarságokat találtuk ki. Szegény lovunknak el kellett mennie medvére vadászni, és még tiltakozni sem tudott. Bár igaz, elő lett léptetve FBI ügynökké, vigasztalás képpen. Az ebéd és a délután is kitűnő hangulatban telt, főleg azért, mivel lementünk a tengerpartra.
- Jöttök már? - türelmetlenkedett Johanna, miközben ránk várt az öltöző előtt.
Én ekkor bajlódtam az Egyesült Királysag zászlajával díszített fürdő ruhám felső részével, így csak kiszóltam, hogy mindjárt. Még körülbelül két percig bajlódtam vele, mire sikerült normálisan felvennem. Kiléptem a kabinból, és a többiek már csak rám vártak.
- Mehetünk! - mondtam, mire megindult falatnyi őrsünk egy árnyékos helyre, ahova lerakhatjuk a cuccunkat. Kiszemeltünk egy nagy tölgyfát, majd oda letelepedtünk. Jeanette valamiért megszokott ruhájában volt, és amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor csak annyit mondott, hogy a térde miatt nem szabad. Sajnáltam szegényt mert valamikor említette, hogy valahol Párizs környékén lakik, így ez is azon ritka alkalmak közé tartozott, mikor le tudott jönni a partra. Mi a lányokkal elhatároztuk, hogy bemegyünk a hűsítő habok közé. Mikor már elhagytam a sekély partszakaszt, és a derekamig ért a víz, kezdtem érezni hűtő erejét - nem is kicsit.
- Ez jég hideg! - tette szóvá Colette. Törtfehér fürdőruhája tök jól állt neki, és csak most vettem észre, hogy milyen szép, barnás árnyalatú bőre van.
- Mi is érezzük! - fordult felé Nicole, miközben a karját dörzsölgette. Szemüvegét gondolom rábízta Jeanettére, hogy ne veszítse el a vízben.
- Bukjatok le, úgy gyorsabban megszokjátok! - javasolta Charlotte, amikor feljött a felszínre, körülbelül két méterre tőlünk. Hajából csöpögött a sós víz, a szeméből pedig most törölte ki.
- Nem rossz ötlet - bólintottam.
Egyszerre merültem alá Johannával, viszont ő csak azután pár másodpercel jött fel, mikor én már újra láttam.
- Egy versenyt? - pillantott rám, miközben a kezét felém nyújtotta.
- Persze! - csaptam bele abba - valamelyikőtök számoljon, légyszi! - pillantottam a mögöttem állókra.
- Majd én! Felkészültetek? Ha nem, akkor így jártatok! Három... Kettő... Egy... Rajt!
Colette szavára mindketten lebuktunk. Szememet csukva tartottam, és igyekeztem megkapaszkodni az iszapban. Normál esetben körülbelül ötven-hatvan másodpercig bírom, és ez most sem volt másképp. Amikor már éreztem, hogy fogytán van az oxigén a szervezetemből, inkább kiemeltem kobakomat a vízből, majd megtöröltem a kezemmel a szememet. Johanna még mindig lent volt a víz alatt. Nem kellett sokat várnaunk, és ő is feljött.
- Gratula! - mondtam a győztesnek.
-Kösz!
Utána még sokáig áztattuk magunkat, és mikor meguntuk vettük magunknak valami finomságot. Utána elmentünk vacsorázni egy menzára, ahol valami eszméletlenml jól főztek! Vacsora után pedig át kellett vennünk egy hosszúnadrágot, valamint fel kellett vennünk egy pulóvert, mivel következett a tábortűz...

[ Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt, remélem tetszett! Mondjatok róla valamilyen véleményt, higgyétek el, nem fogok érte haragudni. Oldalt van egy szavazás (szavazzatok) , hogy melyik ikerrel tudtok jobban azonosulni.
Ezek a táboros részek csak Cassandra szemszögéből fog lenni, cserébe viszont a magyarországi nyaralást Ceciliaként fogom megírni. Köszönöm a figyelmet!
Elisia]

17.rész

Jó olvasást! Elisia
- Cecilia -
Csomagjainkat vonszolva sétáltunk végig a vonaton, a többieket keresve. A hosszú szerelvényen keresztül mentünk, és a közepe felé, a második osztályon meg is találtuk Castielt, Adamt, és Blankát. Mi londoni barátnőnkkel átültünk egy másik kupéba, hogy nyugodtan beszélgethessünk.
- Amúgy még meddig maradsz, Blanka? - vetettem fel a kérdést.
- Sajnos már csak ez a hét, pedig szívesen maradtam volna... És ti mikor lesztek hajlandóak hazafáradni?
- Hát, öhm... Elméletileg a nyári szünet alatt fogunk hazatérni, amikor anyáék megérkeznek Amerikából, arról a tudományos akármiről. Valamikor június végén, július elején. - válaszolta vállát vonogatva Cassandra.
- Az még sok idő. Viszont nyáron majd el szeretnétek jönni Magyarországra, a másik unokatesómhoz, Ágihoz? - tette fel jókedvűen a kérdést - Egy-két hétig maradnánk ott, fürödhetnénk a Balatonban, és túrázhatnánk a Bakonyban!
- Jó, én benne vagyok! - lelkesedtem fel - De mi az a Baggon?
- Az nem Baggon, hanem Bakony! - nevetett fel Blanka - és az egy hegység. Vannak benne hegyek, erdők, és ehhez hasonlók...
- Értem. - válaszoltam - de ugye nincs ott ilyen meleg, mint itt? - ráztam meg a rajtam lévő fehér ujjatlant, hogy egy kicsit lehűtsem magam.
- Nincs ennyire nagy forróság mint itt, de azért nem árt egy-két rövidnadrág. - adta meg a választ.
- Értem.
A vonat gyorsan zakatolt, egy-két állomáson pedig megállt, hogy le-, és felszállítsa az utasokat. Folyamatosan haladtunk nyugat felé, és én az út felénél elaludtam valamikor.
Később arra keltem fel, hogy valaki bökdös. Bágyadtan felemeltem pilláimat, majd fáradtan pillantottam az illetőre. Cassandra volt az.
- Ébredj fel, mert nemsokára megérkezünk!
- Jól van. - válaszoltam, és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat - Mennyit aludtam?
- Olyan egy órát. - válaszolta Blanka, miközben levette a csomagját a tartóról, majd leugrott a segítségül szolgáló ülésről - Menjünk ki a folyosóra, a következő állomáson kell leszállnunk!
Már elhagytuk a várost, gyorsan haladtunk az állomás felé. Alig telt el tíz perc, mikor leléptünk a vonat vaslépcsőjéről a kicsinyke megálló peronjára. Nem mi voltunk az egyedüli leszállók, a fiatalok teljesen elfoglalták a területet. Miután mindenki, aki az üdülőtelepre jött, leszállt, a szerelvény megkönnyebbülten tovább ment. Egy felnőtt - nagy valószínűséggel egy szervező - felállt egy padra, majd figyelmet kért magának.
- Most átmegyünk a táborhelyre! Mindenki jöjjön utánunk, és hozza a csomagjait! Ott majd beosztunk titeket a sátrakba nem, és kor szerint! - harsogta túl a tömeget, majd leugrott a padról, és elindult.
A körülbelül száz ember egyszerre szegődött nyomába, és követte a táborhelyre. Húsz percnyi gyaloglás után odaértünk, majd a fák hűvös árnyékába leraktuk a táskánkat, és odagyűltünk az egyenruhába öltözöttek köré.
- Rendben, most pedig ide állnak a tizenkét-tizenhárom éves lányok, oda pedig a fiúk!
Mindenki, aki érintett volt, sietett a neki kijelölt helyre. Sorban végigment minden korosztályon. Mikor ránk került a sor, beálltunk a tizenhat-tizenhét-tizennyolc évesek női oszlopába.
- Most pedig beosztunk titeket őrsökbe!
Elindultak felénk az őrsvezetők, majd mindenki kiválasztott magának nyolc embert. Minket pont szétszakítottak, így Cassandra egyedül lett, mi meg ketten Blankával, pár velünk egyidős, megszeppent arcú lánnyal.
- Cassandra -
Négy másik lánnyal kerültem egy körbe. Mindegyiknek szimpatikus arca volt. A hajuk színe mindnyájuk a barna különböző árnyalatban pompázott. Csak nekem volt más színű a hajam, így valamiért zavartan éreztem magamat.
- Gyertek! - szólt nekünk a huszonéves lány. Egy kicsit nyugodtabb helyre mentünk, majd elkezdett beszélni - Én Jeanette vagyok. Mutatkozzatok be ti is!
Előlépett egy kicsit a körből egy lány, akinek derékig érő, hullámos, világosbarna haja volt. Zöld szeme ragyogott, mint a smaragd. Rövid farmer, és egy Amnesiás, zöld póló volt rajta, mely kiemelte karcsú derekát.
- Én Charlotte vagyok.
- Johanna, vagy röviden Johi. - válaszolta kicsit flegma stílusban a mellettem álló, sötét szemű lány. Fehér csőtop, és egy fekete cicanadrág volt rajta, ami optikailag nyújtotta kis termetét. Sötétbarna, szinte már-már fekete haját egy laza fonatban a válláról lógott le.
- Cassandra. - biccentettem, mikor rám került a sor.
- Nicole - válaszolta félénken fekete keretü szemüvege mögül. Szőkés haját a feje tetején szoros lófarokba fogta, kék szeme pedig ide-oda járt rajtunk. Finom, erdei gyümölcs illatú parfümét éreztem, mikor a langyos szellő felénk fújt.
- Colette! - válaszolt Jeanett kérdésére az utolsó lány is. Mézbarna szemei vidáman csillogtak, mogyoróbarna, göndör haja pedig vidáman járta táncát az olykor fel-feltámadó szélben.
Remélem tetszett ez a rész! Örülnék, hogyha véleményt mondanátok róla, hogy mit javítsak rajta.
Köszönöm hogy elolvastátok!
Elisia

16.rész

Hosszú szünet után itt az új rész! Jó olvasást! (Áka)
Egyéb megjegyzés: Nem a Párizstól 90 km-re lévő táborba, mennek, hanem egy „közeli”  félszigetre. (Ne kelljen már 1000 km utazniuk...)

~Cassandra~
Eltelt már egy kis idő azóta, hogy a pizsipartin megcsináltuk egymás haját. Most éppen válogatok, hogy melyik ruhámiat vigyem a táborba.
- Na! Ez egy cserkésztábor! Nagy valószínűséggel sátorba fogunk aludni, ezért kérték a polifoamot. Ezért nem árt egy hálózsák, és egy párna - fogtam meg az említett tárgyakat, majd lehajítottam azokat az ágyra - Remélem lesz fürdési lehetőség, ezért nem árt pár tisztálkodási cucc! - rohantam ki a szobámból egyenesen a fürdő felé, a fehér folyosón keresztül.
Beléptem az ajtaján, majd a kispolcról lekaptam a keresett tárgyakat, vagyis a fésűmet, egy szappant, a zöld alma illatú tusfürdőmet, a fogkefémet és a mentolos fogkrémemet. Ezeket csak beszórtam egy neszeszerbe, majd ezzel és egy törölközővel együtt visszamentem a szobámba.
- Na szóval... Ezek megvannak, most jöhetnek a ruhák. Meleg lesz, de előfordulhatnak esős napok. Vagyis kell pár rövid és hosszú nadrág, két pulóver, valamint nyolc póló. Kell vinni túracipőt és kényelmes szandált; ha hideg lesz, vagy esni fog arra az esetre kell kabát és esőkabát. Rendben, akkor viszem a vízálló kabátomat! Ja, alsóneműt sem ártana vinni! Még egy napellenzős sapka, egy zseblámpa, vécépapír, és voilá! Még egyszer átfutottam a listát, majd letérdeltem, és kihúztam az ágy alól a bőröndömet. Minden ruhát beleraktam katonás rendben, az egyebeket pedig ügyesen az oldalába gyűrtem. A hálózsákomat behajtogattam a tetejére, lecsuktam, és a polifoamot pedig ennek a tetejére rögzítettem.
- Huu... Végre kész! Remélem már felkeltek a többiek, mivel már fél hat van, és kilenckor indul a vonat az öt percre lévő állomásról. Megyek, és felkeltem őket... -kiléptem a szobám ajtaján és a húgom szobája felé vettem az irányt. Halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Leültem törökülésben az ágyára, majd keltegetni kezdtem - Cissy! Cissy! Ébresztő! Reggel van! Lekéssük a vonatot! - ébresztgettem, mire fáradtan felemelte a fejét.
- Mi a Franciska gatyája van már? ALSZOK! - morogta, majd visszaakart fordulni.
- Janey! - szólítottam türelmetlenül a harmadik keresztnevén - Azonnal kelj fel!
- Jól van na! Csak öt percet hadd aludjak még, mert már tegnap összepakoltam a táskám!
- Rendben, de ha nem...! - fenyegettem meg az ujjammal, majd sarkon fordultam, és elindultam Lysander szobája felé.
Halkan kinyitottam az ajtót, majd leültem az ágya szélére úgy mint Cecilynél. Óvatosan megpiszkáltam, hogy felébredjen, majd nagy szemekkel meredtem rá. Nagy nehezen megmozdult, majd felemelte a fejét. Kómásan nézett rám, majd nagy nehezen megszólalt.
- Jessy? Te itt?
- Nem, én Cassandra vagyok.
- Mióta? - nézett rám értetlenül.
- Mióta megszülettem, öcsém, mióta megszülettem!
- Aha. Miért is zaklatsz... - nézett az órára - hajnali hatkor?
- Táborba megyünk!
- Rendben na... Öltözök és mehetünk is!
- Rendben, de inkább valami túrázós ruhát vegyél! -szóltam vissza neki, majd kiléptem az ajtaján majd lementem enni. A konyhában összedobtam egy zabkását, majd felültem a krémszínű pultra, és enni kezdtem.
Már több mint egy hónapja lakok itt. Kezdem megszokni az embereket, a melegebb éghajlatot. És persze azt, hogy ha kinézek az ablakon, akkor nem Londont látom tőlünk pár kilométerre, hanem egyszerű kis házakat. Eleinte kicsit nehéz volt megszoknom, hogy nonstop huszonnégy  órában franciául kell beszélnem és nem angolul. Végül is ez az eredeti anyanyelvem, csak még mikor nem éltem, akkor költöztek el innen a szüleim. Angolról jut eszembe: az idegen nyelv, amit a suliban tanulok nem más mint az angol. Eddig szín ötös vagyok belőle itt, és volt már rá példa, hogy a tanár rosszul ejtett ki egy szót, és én javítottam ki. A tanárok kedvesek, csak egy-kettő nem. Igazából itt a többség jó fej másokkal, de akad pár bunkó paraszt, néhány népművészeti cserépedény, vannak olyanok is, akiknek soha sem ártana egy kis ész, és pár sarki is. Szóval egy teljesen átlagos gimi. Szép a környezet is, nincs telezsúfolva mindennel, és a programok is jók. Például szokott lenni Halloweenkor, Mikuláskor, és farsangkor disco; év elején a leendő kilencedikeseknek gólyatábor; húsvétkor olyan szokott lenni, hogy levisznek a közeli erdőbe, és ilyen egynapos versenyféle van, ahol ilyen cuccokat kell összeszedni. Lys állítása szerint a lányoknak nem árt csereruhát vinni, mivel akármikor rájuk borulhat egy vödör hideg víz. Pár embert megkérnek, hogy rejtőzzenek el, és ha arra jár egy lánycsapat, öntsék le őket. Év végén pedig egy bált szoktak tartani, ahova a fiúknak öltönybe kell lenniük, nekünk pedig földig érő ruhában. Ilyenkor külsősök is jöhetnek, csak nekik fizetniük kell.
- Cassandra! - szakította félbe gondolatmenetemet Lysander -  Elkészültem.
- Oksa, egyél és utána felőlem indulhatunk is. Én megyek, lehozom a táskám és Ceciliát. - indultam fel a lépcsőn.
Először a bőröndömet vettem kezembe, majd kopogtam a húgom ajtaján.
- Ha lány vagy, bejöhetsz! - szűrődtek ki a szavak a bezárt ajtón keresztül. Benyitottam, és láttam, hogy a szekrénye előtt áll egy szál alsóneműben, miközben a tarkóját vakargatta.
- Javaslom, egy kényelmes ruhát vegyél, mert kettő-három órát fogunk utazni...
- Oké!
Sarkon fordultam, majd kiléptem az ajtón. Megfogtam a bőröndöm fogantyúját, majd leráncigáltam a lépcsőn. A nappalin keresztül kivonszoltam a bejárati ajtóhoz. A lábammal valahogyan kinyitottam az ajtót, majd mielőtt kiléptem levettem Leigh kocsijának kulcsát. Feloldottam az autó zárát, majd bedobtam hátulra a cuccomat.
Visszabaktattam a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, majd a csatornák között kezdtem válogatni, hátha találok valami érdekeset. Úgy a huszadik csatornán megtaláltam azt, ami érdekel. Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés. A felénél tartott már a film, ezért amikor vége lett már indulhattunk is, mivel már csak negyvenöt percünk volt az indulásig, és mivel én félek mindig attól, hogy valahonnan elkésünk, el is indultunk szinte azonnal. Az állomáson elbúcsúztunk, majd felszálltunk a vonatra, és neki álltunk megkeresni az osztályunk többi tagját, hiszen hosszú még az út La Seyne-sur-me-ig...

Bocsánat, hogy ,,csak" ilyen hosszú lett ez a rész, de ez csak a bevezetője volt a táborba :)
Ugye indítottam egy szavazást. A mágikus történetre - ha az lenne a nyerő - még sokat kellene várni, hiszen még egy csomó ötletem van, hogy mi lehetne ilyen emberi. NEM vámpíros lenne, hanem saját magam által kitalált. A megszokott, hétköznapi történetre viszont csak annyi ötletem van, amennyit a mágikus előtt is leírnák, vagyis hamar zátonyra futna a blog...
Oldalt van egy chat, ott lehet rövid véleményt mondani, hogy mi tetszik és mi nem. nem kell hozzá sehova se regisztrálni, csak írni a szöveget. 
Jó olvasást! Elisia

15.rész

Sziasztok! Itt is van az új rész, jó olvasást! Nagyon sajnálom a sok késést!
Áka
~Cassandra~
Nagyon gyorsan elröppent a hét, és elképesztően hamar elérkezett a pizsamapartiig hátralevő idő. Ez alatt nem történt semmi különös, csak annyi, hogy Castiel kijózanodott. Szóltunk Rosalianak és Jessynek is, hogy jöjjenek el, a fiúkat pedig még meg kell kérnünk, hogy aludjanak máshol. Talán Leigh aludhatna a butik feletti apró lakásban, ami egy szobás, és „csak” egy ágy és egy fürdő található benne. Egy napot csak kibír ott - vagy nem... Lysander pedig... Talán aludhatna Castielnél.
- Cassandra! - hallottam Mrs. Jonest, és egy hangos csattanást a tanári asztalon - Figyel maga egyáltalán?!
- Ki? Hol? Merre? Mikor? Miért? - tértem magamhoz álmodozásomból.
- Ha nem felejtette volna el az órán van. - pillantott rám rosszallóan.
- Ja... Öhh... Bocsánat... - mentegetőztem, miközben Blanka halkan kuncogott mellettem.
- Ha még egyszer meglátom, hogy nem figyel, kap egy osztályfőnökit! Úgyhogy, ha lehet, az órára figyeljen, ne a pókokat számolgassa a falon!
- Értem, na... - mormogtam a nem létező bajszom alatt.
- Szóval, ha most már mindenki figyel, akkor mondanám, mi lesz ez a fontos bejelentés! Mint minden évben, idén is megrendezésre kerül itt az országos úttörőtábor, jobban mondva, cserkésztábor, ahová aki akar, vagy szeretne menni az jelentkezhet rá. Jövő hét péntek a határidő, addig adhatjátok le a papírt. Cissy, kérem ossza ki mindenkinek! A húgom felállt, odament a tanári asztalhoz, onnan pedig felvett egy kisebb halom papírt, és mindenkinek a padjára letett annyit, ahányan ott ülnek. Amikor az enyémet lerakta elém, rögtön felkaptam, és olvasásba kezdtem.
KEDVES IFJÚSÁG!
SOK SZERETETTEL VÁRUNK IDÉN IS MINDEN 12-TŐL 18 ÉVES FIATALT AZ IDEI CSERKÉSZTÁBORBA! AZ ESEMÉNY ISKOLAIDŐBEN, MÁJUS 1-TŐL MÁJUS 7-IG TART, ÉS A PÁRIZSTÓL 90 KILOMÉTERRE FEKVŐ TÁBORHELYEN LESZ MEGTARTVA! A LAP HÁTULJÁN LÉVŐ ŰRLAPOT ADJÁTOK LE TANÁRAITOKNAK, ŐK PEDIG ELJUTTATJÁK HOZZÁNK! ADDIG IS JÓ TANULÁST:
FRANCIA CSERKÉSZSZÖVETKEZET
Magamban mosolyogtam, mivel szerettem, és még mindig elképesztően imádom az ilyen táborokat. Gyorsan elővettem a tolltartóm a táskámból - mivel semmit se vettem elő - majd gyorsan elkezdtem kitölteni:
SZÜLETÉSI NÉV: Cassandra Elisabeth Lavender Lavigne
SZÜLETÉSI ÉV: 1998.01.11.
LAKHELY: Cannes, Beau Site 8.
TELEFONSZÁMA: +48505841365
E-MAIL: CELL@freemail.hu
ALÁÍRÁS: Cassandra E. L. Lavigne
Beírtam az adataimat, majd nagy lendülettel felkeltem, és a tanári asztalra lecsaptam. Az osztály nagy része bámult rám, mint borjú az új kapura, ugyanis nem értették, hogy egy ilyen „kemény csaj” minek jelentkezik ide. Hát, ez van akkor, ha az emberek csak az egyik oldalát ismered. Még páran odaszállingóztak, például Cecily, Noi, Jessy, és még pár fiú, például Castiel, akit elültettem magam mellől - hogy Blankával ülhessek. Természetesen őt is szépen megbámulták, és több emberben felébredt az a gyanú, hogy még mindig másnapos.
- Rendben gyerekek, aki még jelentkezni szeretne annak akkor jövő hét péntekig van lehetősége! Azoknak, akik nem mennek táborozni, ugyan úgy kell majd iskolába jönnie, mintha rendes tanítási nap lenne! - mondta a tanárnő, mire akik nem töltötték ki, rögtön bekörmölték az adataikat, majd ők is leadták a jelentkezési lapot. Vagyis majdnem mindenki Armin továbbra is ült, és játszott a pad alatt a PSP-jén. Alexy oldalba böködte, majd a fejével a tanárnő felé biccentett. Ő válasz helyett tovább játszott és a fejét rázta, hogy inkább itt marad. Az ikertestvére vállat vont majd előre fordult. Lina felállt, majd visszavette a saját lapját, hogy mégsem megy táborba.
- Szz... Cassandra! - böködte a vállamat Blanka - Hány órára kell menni a pizsipartira?
- Ha jól emlékszem fél hétre! De kérdezd meg Cissyt!
- Micsoda memória! Te leszel a házigazda, és még azt sem tudod, mikor jönnek a vendégek? - cukkolt a barna hajú barátnőm.
Egész testemmel felé fordultam, majd tetőtől talpig végigmértem. Egy fekete csőnadrághoz vett fel egy kék pólót, amin csíkok voltak, így optikailag nyújtották az alakját. Igazából egyáltalán nem volt rossz döntés neki ez a felső, mivel durván 160 centiméter magas volt. Ehhez még felvette a térdig érő, fűzős magas sarkú cipőjét, és egy vékony ezüstláncot, amin egy apró, szív alakú medál lógott.
Mélyen a szemébe néztem, majd egy apró mosollyal a számon megszólaltam.
- Tudod kivel szórakozz!
- Voldemorttal? - gúnyolódott, mire én egy nagy sóhajjal előre fordultam.
Az óra többi része unalmasan telt. Elmagyarázta nekünk a tanár, hogy a többi információt a jövő hét folyamán fogják elküldeni, és a többi ,,elengedhetetlen'' dolgot. Utána - szerencsére - viszont nem volt több óránk, így mehettünk is haza. Blanka hozzánk csapódott, így hárman mentünk haza. Út közben a parknál elrohant, hogy hozzon pár dolgot, majd miután vissza ért, folytattuk utunkat a barack színű kertes ház felé. Otthon együtt készülődtünk az esti bulira. Csináltunk szendvicseket, amibe tettünk parizert, uborkát és paradicsomot, valamint Blanka kedvéért vegetáriánus adagokat is. Ebbe pedig a parizert sajttal helyettesítettünk.
Ezután ettünk mi is, majd nekiestünk a tanulni valónak. Nem tudom miért, de az a mániám, hogy pénteken, vagy aznap, mindent megtanulok, így később nem kell azzal bajlódnom. Logikus! Közös erővel este hatra sikeresen összehoztunk valamit, majd elmentünk átvenni a pizsinket.
Én a kék bő felsőmet vettem fel egy térdig érő, szürke cicanadrággal. Cecily a térdig érő, rózsaszín szívecskés hálóingét választotta, Blanka pedig egy sárga, epermintás pizsit hozott magával.
Fél hétre Jessy és Rosalia is megérkezett. Az előbb említett egy zöld, kiskutyás pizsivel jött, míg Rosa egy lila hálóinget, amin egy nagy fekete masni volt.
- Sziasztok! Jó, hogy eljöttetek! Gyertek beljebb! - invitálta be őket Cissy.
- Mivel kezdjünk? Társasozás, filmnézés, pletykálás, vagy valami más? - javasoltam pár ötletet.
- Hmm... - hümmögött Rosa - Én szerintem a pletyka partival kezdjük!
- Rendben! - bólintottunk rá.
- Kezdjétek ti, Rosa, mi még csak mostanában jöttünk! - javasolta Blanka.
- Rendben! Hm... Igazán megvallva azon kívül, hogy múltkor Amber „véletlenül” benyitott az öltözőbe, amikor pont a ti osztályotok volt, nem történt semmi sem.
Pár másodpercig nagy szemekkel néztünk rá, majd kitört belőlünk a nevetőgörcs. Miután nagy nehezen befejeztük, Rosa javasolta, hogy "alakítsuk át a két házigazdát"
- Na na! A mi véleményünk nem számít? - lázadtam fel az ezüstfehér hajú barátnőm hirtelen jött ötletére.
- Igazán megvallva, nem nagyon. De szerintem te is belemész, ha olyanra csináljuk a kinézetedet, ami bejön Castielnek. - jelentette ki, majd Jessy és Blanka kíséretében berángatott engem és Cecilyt a fürdőbe.
Előhalászott a kis táskájának mélyéről két hajsütővasat. Míg az egyik a haj göndörítésére szolgált, addig a másikkal csak egyenesíteni tudtuk a frizuránkat.
- Jessy, Blanka! Kivel kezdjük? - villantott ravasz vigyort az előbb említettekre.
-Cassandra! - hangzott az egyoldalú válasz.
Akaratom ellenére leültettek a hófehér kád peremére, majd megkértek arra, hogy csukjam be a szememet, és szóljak, ha véletlenül megégetnek.
Elkezdtek babrálni a hajammal. Éreztem, ahogy a hajsütővasat lassan végighúzzák enyhén hullámos, csípőig érő hajkoronámon, jó sokszor, hogy elérjék a kívánt eredményt. Bő tizenöt perc múlva abbahagyták, majd valamelyikük megböködte a vállamat.
- Sandra, megfordulnál? - hallottam félig magyar származású barátnőm hangját.
Engedelmesen megfordultam a kád peremén, így feléjük nézve, csukott szemmel vártam a folytatást. Nem kellett sokáig várnom, előkerültek a sminkek. Először a szememet húzták ki egy tussal, miután lefedték az apró hibáimat alapozóval. Utána a hosszú szempilláimra kentek egy erre a célra kifejlesztett, dúsító hatású kenceficével. Kevés szemhéjpúdert tettek a szemhéjamra, majd az ajkaimra tettek szájfényt, majd, hogy mindezt megkoronázzák, bepirosítózták halványan az arcomat.
- Kész vagy! - kiáltott fel Rosa.
Engedelmesen felálltam, majd kinyitottam a szemeimet, és belenéztem a tükörbe. A látványtól elállt a lélegzetem. Hajamat kivasalták, így egészen a fenekemig ért, szinte már a combomig. A szemem feketével lett kihúzva, és ugyanolyan színű spirállal a pilláim is. A szemhéjam halvány ezüst színben pompázott, a szám pedig, szintén hasonló árnyalatú szájfénnyel volt bekenve. Az orcáimra tévedt a tekintetem. Nem túl hivalkodó, halványrózsaszínes árnyalatú volt.
- Egyszerűen imádom! - hagyták el ajkaimat a lelkes szavak.
- Nagyon jól áll! - kaptam a bókot Cissytől.
- Gyere, most te jössz! - ültette le az ikertesómat Jessy.
Suttogva megbeszéltek valamit, majd munkához láttak. Most a hajgöndörítővel dolgoztak. Kicsivel több időt foglalkoztak az ő hajával, mint az enyémmel, de megérte. Begöndörítve a dereka közepéig ért neki a frizurája, és be kell vallani, remekül áll neki! Megfordult, és az arcát vették kezelésbe. Őt is lealapozózták, és neki is kihúzták a szemét, és befedtették a szemét feketére. Nála viszont barackszínű szemhéjpúdert használtak, és a szájfénye is egy picit narancssárgás beütésű volt, ahogyan a pirosító is.
- Kész! - kiáltott a három lány szint egyszerre. A húgom felállt, és a tükör elé lépett. Tágra nyílt szemekkel szemezett saját magával.
- Nagyon tetszik! - mondta halkan.
- Örülünk. Nézünk egy filmet? - érdeklődött mosolyogva Blanka.
- Persze! Gyertek! - vezettem őket a nappaliba - Mit nézzünk? Megvan itt a Neveletlen hercegnő 1 - 2, Az űrgolyhók, Sissy 1 - 2 - 3, a Totál beépülve, és A holdhercegnő. Válasszatok!
- Neveletlen hercegnő 1, vagy 2 ? - kérdezte Jessy.
-Nekünk jó! - vágtam rá hasonmásommal együtt - Rosa? Blanka?
- Tökéletes! - felelte az utóbbi, miután összenézett a mellette ülővel - Megnézzük mind a két részt?
-Oké!
Felálltam, beraktam a CD lejátszóba a lemezt, majd a kezemben a távirányítóval, a többiek példájára belebújtam a hálózsákomba. Miután kényelmesen elhejezkedtem elindítottam a filmet. Aki éhes volt evett közben, aki pedig szomjas volt az ivott. A vicces részeknél nevettünk, a meghatóaknál sírtunk. A film végét én már nem láttam, ugyanis szokásomhoz híven elaludtam mielőtt vége lett volna a második résznek.

Ennek a résznek is a végére értünk :) Nagyon sajnálom a sok késést, de táborban voltam, és ötletem sem volt mit írjak.
Az is kérdéses, folytassam-e egyáltalán. Tudom, sokan olvassátok, erről tanúskodik a több mint 3000 oldalmegtekintés. Lehet, hogy a blog határozatlan ideig szünetelni fog. Ez idő alatt lehet, hogy nekikezdek egy másik történetnek, mivel van ötletem hozzá. Ez az íróknak egy rossz tulajdonsága néha, mert hamar kapnak ötletet... Most elkezdtem kritikákat írni egy másik blogon, hogy kiürítsem, kitisztítsam a fejem. Egy időre szünetel a blog, hacsak drága Blareb nem készít magának egy Google fiókot, és el nem kezd írni...
Ha bármi kérdésetek van, kérdezzetek nyugodtan, nem harapok :)
Ui: Cassandra elérhetőségei csak a blogon léteznek!
Áka
Uui: Sajnálattal láttam, hogy nem kaptam a versenyről pájázatokat. Így - úgy látszik - nem gazdagodik a történet új szereplővel.

14.rész

Sziasztok! Itt is van a 14.rész ! Jó olvasást! 
Áka
~Cecilia~
...
A hátsó sorban állt egy barna hajú,ismerős lány.
- BLANKA?!
- Cecilia! Te idejársz iskolába?! - most már értettem honnan ilyen ismerős.
- Igen! De te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Tudod, volt az a cserediák program, és ide vettek fel! - mondta.
-Komolyan?
Becsöngettek, úgyhogy le kellett ülnünk.
- Mellém ülsz?
- Van mellett hely? - nézett rám kérdően.
- Nincs..-nevettem el magam. - De Cassandra  mellett van hely.
-Ő is itt van?
- Persze.
- Akkor megkeresem. Ő hol szokott ülni?
- Ott hátul. De szerintem mindjárt jön.
Ebben a pillanatban belépett Mrs.Jones, a francia tanár, még egy lány kíséretében.
- Jó reggelt! - köszönt a kedves hölgy.
- Jó reggelt, Mrs.Jones! - visszhangozta az osztály.
- Tehát, mint tudjuk év vége elött nem nagyon történik semmi érdekes ... Most viszont két új diák is érkezik! Az egyik Blanka Bowman.  A másik Deborah Wish. Lányok, kérlek titeket mutatkozzatok be az osztály előtt.
Blanka magabiztosan felállt és kiment a tanárnő mellé.
- Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek, köztük franciául is. - mutatkozott be magyarul.
- Blanka! Franciául, ha kérhetlek. - mondta a tanárnő.
- Ohh... Bocsánat! Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek,köztük franciául is. -ismételte meg, most már már franciául.
- Milyen nyelveket beszélsz még?
-  Angol német, magyar és az olaszt is most tanulom.
- Értem. - Mrs.Jones elismerően bólintott. - Leülhetsz! Deborah kérlek te is mutatkozz be!
- Szervusztok! Deborah Wish vagyok! Szeretek zenélni és van egy zenekarom!
- Értem! Leülhetsz!
Kinyílt az ajtó és belépett Cassandra.
- Cecilia!
- Cassandra, tanárnő! - mondta Cas.
- Cassandra, bocsásson meg! Hol volt? Miért késett el az óráról?
- Volt..egy kis gond aa...buszon. - adta meg a választ - Elnézést, tanárnő!
- Semmi gond.Üljön le, Cassandra.
Mrs. Jones volt az egyik olyan tanár aki az esetek 85%-ban  meg tudott minket különböztetni. Cassandra ezért őt kedvelte a legjobban. Miközben a nővérem végigment az osztályon észrevette az új diákokat.
~Cassandra~
Leültem a helyemre, de valaki oldalról megbökött. Odanéztem, és ijedtemben majdnem felsikoltottam..
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ide szólt a cserediák-program. - felelte az úszóbajnok.
- Na ne...
- LÁNYOK!MAJD ÓRA UTÁN MEGBESZÉLITEK A DOLGOKAT! - dörrent ránk  a tanárnő.
- Elnézést! - feleltük kórusban.
Óra végéig inkább csöndben maradtunk.(Ezért jó, hogy létezik a papír és a toll.) Miután vége lett az órának kimentünk a folyosóra, és ott Cecily is csatlakozott hozzánk.
- Na és milyen a család akiknél laksz?
- Az unokatestvéremék? Mindjárt bemutatom nektek őket!
A többi teremből is lassan szivárogtak ki a tanulók. Blanka egyszer csak felemelte a kezét és elkiáltotta magát:
- Adam! - kiáltotta el magát, majd a szólított elindult felénk.
- Szia Blanka! Na hogy telik az első napod az új suliban? - kérdezte, mire Ceciliy és én teljesen ledöbbentünk-Sziasztok lányok! - köszönt nekünk is.
- Szia! - köszöntem vissza, majd oldalba böktem Cissyt, mivel még mindig nem tért magához.
- Ti unokatesók vagytok? - kérdezte az előbb említett.
- Igen... - felelte Blanka. - Baj?
- Nem. Miért lenne baj?
- Olyan furcsán nézel. - mondta a régen látott barátnőm.
- Nem nézek furcsán. - tiltakozott a húgom.
- Na mindegy. - legyintett.
~Cecilia~
Órák után kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. Néhány perccel később megjött Blanka, leült közénk és ezek után csak nézett ki magából.
-Neked meg mi bajod?-kérdeztem.
- Ez a Matthew... egy Adonisz...
Az emlegetett eggyel felettünk járt, helyes srác de nekem nem az esetem. Szőke, kék szemű és ha jól tudom az atlétika csapat tagja. Ezt meg is említettem Blankának.
- Mekkora mázli. Én különben is minden áron el kell oda járnom. Ugye nincs barátnője?
- De. Cassandra.
- MI?! - nézett rám akkora szemekkel mint amekkora a bociknak van.
- Nyugi csak vicceltem. Cassandra különben is Castiellel jár. - mondtam.
- Cas van pasid? - kérdezte.
- Nem tom'. - felelte az előbb említett.
- Nem tudod, hogy van-e pasid?
- Azért nem, mert amikor ezt ő kijelentette, még enyhén részeges volt, és ezt az én beleegyezésem nélkül tette meg. - felelte Cas.
- Jaaaaaa...Értem! - nevette el magát Blanka.
- Ne nevess annyira nem vicces. - mondta paprikapiros arccal Sandra - Vagy te örülnél ha egy részeg pedomaci csak úgy lekapna???
- Na jól van... Ebben kivételesen igazad van...
- Chhh... Dehogy kivételesen, nekem mindig!
- Nana! Túlzásokba ne essünk! - nyögte ki két röhögés között Blanka, avagy BB [ez a monogramja].
- Amúgy, hogy haladsz a sportokkal? - vetettem véget az egós-vitájuknak.
- Hát... Elkezdtem most vívni és lovagolni, úgyhogy nem unatkozok.. Ráadásul el szeretnék kezdeni németül tanulni, de előtte még ott van az olasz, majd talán később oroszul, vagy spanyolul, utána talán a szlovák, vagy a svéd, de a horvát sem ártana....
- Állj, állj, állj, állj! - tartottam magam elé védekezően a kezemet - Minek akarsz te... egy, kettő, három... tíz nyelven beszélni??? Nehogy aztán a végén elfelejts élni, és csak a tanulással foglalkozz!
- Nyugi, az nem fog megtörténni! - nevetett a kirohanásomon - viszont régen láttuk egymást... Mit szólnátok egy csajos pizsipartihoz? Aludhatnánk nálatok, mert nálunk nincs akkora hely!
- Remek ötlet!-lelkesedett fel Cassandra is-mondjuk.. Szombat este?
- Rendicsek!-csaptunk egymás tenyerébe.
És gonosz vagyok, úgyhogy be is fejezem ezt a részt 3:D A következő rész halványlila gőzöm sincs mikor lesz kész, ugyanis nyaralok az Univerzum egyik pontján :D puszpá' 
Áka, Blareb

13.rész

És voilá! Itt is van a 13.rész! Jó olvasást! Áka.
~Cassandra~
Később azért átmentem Cissyhez, hogy ne legyen egyedül, meg egy picit mozgassa a lábát.
-Bejöhetek?
-Gyere! Mit szeretnél Sandy?
-Társaságot-adtam meg a legegyszerűbb választ, miközben bementem a szobájába.
-Hátsó szándékok és egyéb nélkül?
-Igen! Na mutasd csak a bokádat!
-Itt van szépen bekötözve!-mutatott végig a lábán.
-Mondhatom gyönyörű... Amúgy Cecily... Igazak azok a pletykák, hogy új szerelmet találtál magadnak?
-Ezt hogy érted drága nővérkém?-ment bele ő is a játékba.
-Úgy édes húgocskám, hogy te tényleg otthagytad a szőke herceged, egy barna fiúért?
-Igen, mivel ő megérdemli a szeretetemet!-tette színpadiasan a kezét a szívére-Viszont igaz az a pletyka, hogy neked egy vörös udvarlód lett?
-Fogjuk rá, édes húgom, fogjuk rá...-egymás szemébe néztünk, és nem bírtuk ki nevetés nélkül.
-Hogy mi milyen hülyék tudunk lenni-mondta, a röhögéstől fulladozva.
-Főleg te, öcsém Jóska, főleg te!
-Mit szívtál Cassandra, nagyon ütős lehetett!
-Csak a szokásos röhögőhörcsögöt kaptam!-legyintettem.
-Adjál már!
-Nem lehet, mert tőled kaptam Cissy!
Egy ideig még hülyültünk egymással, majd olyan tíz-tizenegy óra körül hangos ajtócsapódások jelezték, hogy valaki megérkezett. Kíváncsian settenkedtünk le a lépcsőn, és mind a ketten meglepődtünk, mikor a kicsit részeg Castielt támogató Lysanderrel találtuk szembe magunkat. Castielről már messziről érezni lehetett a pia bűzét, úgyhogy fintorogva távolabb húzódtam tőle. Fiatalabb unokatesóm leültette a gyakori vendégünket a kanapéra, miközben ő folyamatosan motyogott magában. Lyanderen is látszott azért, hogy ivott de... Ő annyira nem. (Értitek mire gondolok...) Miközben Castiel  összehányta a kanapét,Cissy elfutott vödörért. Én eközben kifaggattam Lyst ,hogy miért hagyta ,hogy így leigya magát.
-Nem voltam ott,ne engem hibáztass!-magyarázkodott.
-???
-Deborah-val volt.-mondta Lysander.
-Azzal a lánnyal?
-Ja.
Megjött Cecily, ezért inkább félbehagytuk a beszélgetésünket. Castiel időközben abbahagyta a motyogást, most inkább, valamilyen rejtélyes okból a párnát nyalogatta. Miután ezt abbahagyta, hányt egy sort, majd felállt a kanapéról, és odatámolygott elém. ,,Mit akar ez már megint?!"
Letérdelt (Már amennyire letérdelésnek számít az, hogy majdnem pofára esett.)elém, majd szólásra nyitotta a száját.
-Hozzám jönnél  hikk... feleségül  hikk... ?
Nem tudom honnan jönnek az ösztöneim, és nem is akarom tudni, mert ahogy a kezem az arca felé suhant, nem tudtam megállítani. (Avagy képen töröltem a csinos kis pofikáját.) Az ütéstől megtántorodott, és most már tényleg pofára esett.
-Te tényleg sokat ittál.-mondtam, majd kimentem a konyhába egy pohár vízért. A nappaliba menet a düh keveredett bennem a meglepettséggel. Castiel megint a vödör felett görnyedezett, leültem mellé, és türelmesen vártam, hogy kimásszon belőle. Amikor kiegyenesedett a kezébe nyomtam a vizet, és ő gyorsan felhajtotta azt. A többiek egy idő után elmentek lefeküdni, így mi kettesben maradtunk. Castiel rám nézett azokkal az átható szürke szemeivel, majd így szólt:
-Bocsáss meg!
-Kijózanodtál?
-Öhhh...Nem tom'. (Hikk...)
-Veled ma nem lehet rendesen beszélgetni.
Ezek után ledőlt a kanapéra, és tíz perc múlva magában motyogva elaludt. Felmentem a szobámba és én is elmentem csicsikálni
Reggel korán ébredtem. Lementem, hogy megnézzem mi van a Castiellel. Még aludt, de úgy tűnt jobban van.  Kimentem a konyhába és megreggeliztem. Majd, mivel ismerem a másnaposság tüneteit ( Félre ne értsetek én még nem voltam másnapos.) elővettem a gyógyszeres dobozból a fejfájás csillapítót, és engedtem egy pohár vizet. "Milyen nap van ma? Vasárnap vagy hétfő?" Miközben ezen morfondíroztam magamban, megjött Cecily, és  belemarkolt a zabpehelybe.
-Milyen nap van ma?
-Hétfő.
-Szuper, örülök, mint mókus az erdőtűznek.
 -Nyugi, már csak két hónap van hátra.
-Miért jobb ha csak két hónap múlva kapjuk meg a bizonyítványt? Most már úgyse nagyon tudok változtatni a jegyeimen. Különben se történik semmi év végén.
-Nem biztos. Úgy hallottam érkezik egy új diák.
-Két hónappal év vége előtt?
-Ja, miért ne?
Mozgolódást hallottunk a nappali felől.
-Úgy hallom felébredt Castiel. -mondta gonosz vigyorral Cecilia.
-Elmegyek megnézem, hogy van.
-Jajjj, a kis szerelmes.-gúnyolódott.
Lesújtó pillantást vetettem rá, majd elindultam a nappaliba. Castiel valóban felébredt. Úgy tűnt nincs valami jól, legalábbis fizikailag nincs.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Bárcsak az lenne! Mi ez?-mutatott az asztalon lévő gyógyszerre.
-Fejfájás csillapító?
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom.
-Iszonyatosan fáj a fejem .
-Most mondjam azt, hogy csodálkozom azok után, hogy tegnap úgy berúgtál?
-Légy szíves.
-Emlékszel valamire?
-Arra, hogy Deborah-val mentem bulizni.-erre a mondatra újból feltámadt bennem a düh.
-Castiel, ki ez a lány?- kérdeztem, mire érdekes módon elvörösödött.
-Ő az ... exem. - nyögte ki végül.
-Az exed?! Az exeddel jársz buliba?! De te már nem szereted ugye? Castiel de te már nem szereted ugye?-a szavak csak úgy áradtak belőlem.
-Miért érdekel?-nézett rám kérdően.
Hirtelen rájöttem milyen butaságot mondtam neki.
-Castiel te szereted őt?-javítottam ki magam.
-Csak nem vagy féltékeny?-nézett rám szúrósan.
-De!-mondtam meggondolatlanul.
-Nyugodj meg, nem tetszik.
-Biztos?-kérdeztem.
-Nyugi Cas, Téged szeretlek!-mondta.
-Várj-várj-várj! Te most járni akarsz velem?!-néztem rá kérdően.
-Miért te nem?
Annyira ledöbbentem, hogy meg se bírtam mukkanni. Biztos kijózanodott ő?
-Te még mindig részeg vagy?-érdeklődtem.
-Mi van azt ne mondd, hogy te nem szeretsz.
-Szeretlek, mint barátot.-nem bírtam megmondani neki az igazságot.
Amit ez után tett, azt nem tudom miért tette de magához húzott és megcsókolt. Mi a rákos füttyfene van itt??? Próbáltam eltolni magamtól, de csak azért mert lépteket hallottam a konyha felől-amúgy hagytam volna magam. De mivel Castiel erősebb volt, nem tudtam kiszabadítani magam a karjai közül. Lysander, Leigh és Cecily lépett a nappaliba.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte Leigh. Azt kívántam magamban bárcsak elengedne. De nem engedett.
-Tudtátok, hogy Cassandrával együtt vagyunk?
-Öhhh...Nem!-mondta Cecily.
Nem tudtam megszólalni a megdöbbenéstől, de egyszer csak visszajött a hangom.
-Na... Indulni kéne a suliba!-próbáltam elterelni a figyelmüket,és most sikerült kiszabadítanom  magamat a karjai közül.-Mi van?  Miért néztek így?-kérdeztem.
Elindultam kifele a nappaliból de néhány lépés után megtorpantam.
-Hé! Részeg pedo maci te nem jössz?
-Asszem nem Miss Féltékenység.-adta meg a választ.
Kimentem a szobából, felkaptam a táskám és elindultam a busz fele.

~Cecilia~

A reggeli kis jelenet után elindultam Cas után  a buszmegállóba.
-Ez meg mi a fészkes fene volt? Mióta vagy együtt Castiellel?
-Nem vagyunk együtt!-mondta bujkáló mosollyal.
A buszmegálló fele végig beszélgettük az utat. Miután megjött felszálltunk. Le akartam ülni de csak a busz hátsó felében volt egy barna hajú srác mellett. Sajnos későn ismertem fel, hogy Adam az.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Cecilia! Persze! Hogy van a lábad?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Köszi, egész jól. Kiderült, hogy csak meghúzódott. -mondtam.
-Akkor viszonylag jól jártál. Mióta lovagolsz?-érdeklődött.
-Kilenc éves korom óta, és tíz évesen estem le először.
Sokáig beszélgettünk, majd amikor az iskolába értünk elváltak utaink.
Amikor beértem az osztályba, nem várt meglepetés fogadott...

Mi volt a nem várt meglepetés? Miért volt ilyen Castiel? A következő részből kiderül, addig is nyugodtan lehet találgatni! Ja és véleményeket is várok!
Áka, Blareb

12.rész

Sziasztok! Itt is van a 12.rész :) jó olvasást :) Áka.
~Cecilia~
Miután végeztünk a Skypeolással és a nővérkém is elveszett a lapok között, úgy döntöttem, hogy én is elmerülök arrafelé. Odaballagtam a polchoz, és latolgattam, hogy melyiket válasszam. A lowoodi árvát, vagy inkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot. Á, mindegy, lesz a Harry Potter és a Halál ereklyéi! Találomra kinyitottam valahol, és...
"Ez az!-bokszoltam az öklömmel a levegőbe-Pont a háború kezdeténél nyitottam ki"
Élvezettel olvasom ezt a regénysorozatot. Ez az egyik kedvencem!
*
Este kilenckor Cassandra jött be, és lerángatott a konyhába egy „egyél már valamit, mert éhen döglesz!” kijelentéssel. A bolognai spagettit vettem elő, amit ő készített pár nappal ezelőtt. Valami istenien jól meg tudja csinálni! De persze csak akkor ha akarja... Idő közben valahogy eltűnt a tányéromról a maradék kaja, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy én ettem meg, vagy más... Vacsi után még a fürdőben is ezen agyaltam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy biztos én voltam, ugyanis nem vagyok éhes. Fürdés után még egy öt percig olvastam, aztán, mivel a könyv végére értem, nyugovóra tértem.
Másnap egy pohár víz ébresztett, ugyanis valaki leöntött.
-CASSANDRA ELISABETH LAVENDER LAVIGNE! AZONNAL IDEJÖSSZ!!!-ordítottam a nővérem teljes nevét magamból kifordulva.
-Mit szeretnél Cecilia Victoria Jane Lavigne?-bukkant elő az ajtó mögül.
-Kinyírni... Téged...
-Az nem fog menni!-vetett felém egy pimasz mosolyt-Ma megyünk a tanyára. Elfelejtetted?
-Ja, akkor a kivégzést elnapoljuk!
-Rendben. Jössz már?
-Persze, persze... Öt perc és kész vagyok!
-Számolom!-fordított nekem hátat, és kiment.
Gyorsan felvettem a farmer rövidnadrágomhoz egy piros kockás blúzt, egy szalmakalapot, és egy barna csizmát. A hajamat kiengedve hagytam, majd mielőtt bekopogott volna a nővérem lerohantam a lépcsőn, startra készen.
Lent már csak rám vártak a többiek. Beültünk a kocsiba, és a tizenöt kilométerre lévő tanya felé vettük az irányt.
Mikor megérkeztünk, rögtön a rég látott rokonaim nyakába vezettem magamat. Persze a nagyi megint túlfőzte magát, de ő már csak ilyen... De, hogy csak párat említsek a menüből: bécsi szelet, rizs, sóska, és természetesen az elengedhetetlen mákos rétes. Jó ízűen ettem a mennyei ételből, amit elém raktak. Kaja után persze előjött a szokásos téma, vagyis, hogy milyen a suli, megy-e a tananyag, jók-e a jegyeink, és még sorolhatnám. Miután mindent megtárgyaltunk a témával kapcsolatban, elmentünk az állatokhoz. Sandra a régen látott cicákhoz igyekezett, Lysander a nyulaihoz, én pedig a lóistálló felé vettem az irányt.
Levendulának hívják az én kis angol telivéremet. Tavaly kaptam az egész évben történtek ajándékául. A tesóm akkor arra az alkalmakra egy könyvet, egy könyvsorozatot, és egy fekete hajfestéket kapott. Igen, tavaly elhatározta, hogy megkülönböztethetővé tesz minket... Erre pedig szerinte a legjobb megoldás a hajfestés volt. Annyiba egyeztem meg vele, hogy nem az egészet festi be, hanem csak kimelírozza. Festett hajjal elég hülyén nézett ki... Eleve nem lett neki fekete az ultravilágos haja miatt, hanem valamilyen szürkés árnyalatot kapott. Ezért, hogy ne tűnjön ősznek a haja, naponta háromszor mosta meg.
De vissza Levihez, mert már megint elkalandoztam. Előkerestem a nyergét és a kantárját, majd felszerszámoztam. Kitaláltam, hogy elmegyek a közeli erdőbe lovagolni.
Gyors odaszóltam Lys őseinek, hogy elmentem túrázni. Ők válaszként egy tipikus  „vigyázz magadra” felszólítás mellet utamra engedtek.
Először egy kis tisztásra vezetett az utam, majd a tó felé vettem az irányt. Tavirózsák és vízitökök úszkáltak a felszínén. A szélén egy nagy nádas volt, ahonnan békák brekegése, bogarak zümmögése és vízi madarak hápogása hallatszott. A partja környékén, az iszapos talaj miatt, nem nőttek fák, de így még harmonikusabb lett az összkép. Elhaladt mellette egy túraútvonal, így pár pad is található a parton. A kitaposott út a hegyre vezetett, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő vidékre. Elindultam rajta ügetésben, és nemsokára meg is érkeztem. Egy ideig nézelődtem, majd lassan elindultam vissza.
Mikor a lefelé vezető út negyedét megtettük Levendulával, ő hirtelen megcsúszott egy kövön! Zuhanás közben felkiáltottam nagyon hangosan egy „Áááááá!”-t, majd ráestem a lábamra, mire az elképzelhetetlenül el kezdett fájni. Levi aggódva figyelt engem, mikor hirtelen a lefelé vezető utat kezdte pásztázni. Ekkor én is megértettem, mért nézett arra, ugyanis gyorsan közeledő lépteket hallottam. Mikor ideért az idősödő férfi leguggolt hozzám.
-Mi történt?-kérdezte a szemembe nézve.
-Leestem a lóról pont a lábamra.-válaszoltam illedelmesen.
-Értem...-mondta, majd megfordult, végül elkiáltotta magát-ADY! HOZD IDE A KÖTSZERES DOBOZT!
Pár pillanattal később egy jóval fiatalabb férfi közeledett felénk, a kezében szorongatva valamit. Mikor megérkezett önkéntlenül elmosolyodtam, ugyanis ez a bizonyos Ady nem más, mint Adam.
-Ó, te vagy az, Cecily?-mosolygott rám az ő megszokott kedvességével-Szia!
-Szia Adam!
-Hmm...-nézett ránk az öregúr, aki nagy valószínűséggel „Ady”  nagyapja-Ti ismeritek egymást?
-Igen! Egy iskolába járunk, csak ő B-s, én meg A-s.-felelte az évfolyamtársam.
-Értem. Akkor Cecily, bekötözhetem a lábadat?
-Igen, köszönöm!
Bekötözték a lábamat, majd Adam heves tiltakozásomra a karjaiba vett, Mr. Perrington [Adam nagyapja] pedig a lovamat a kantárjánál fogva vezetve jött mögöttünk. A túrazsákjukat feltettük Levire-az én kérésemre-, hogy legalább azt ne kelljen cipelniük. Kinavigáltam őket az erdőből a tanya felé.
Mikor megérkeztünk, Cassandra jött felénk, Második Kormival a karján-az első meghalt-, majd kinyitotta a kaput, és miközben bementünk alaposan végigmért minket. Alaposan megbámult engem a fuvarozóm miatt, majd belépett a tanyaház ajtaján, nekünk meg szólt, hogy üljünk le a kanapéra. Pár perccel később Bellával és a mamival tért vissza. Ők is leültek, majd kezdődött a kérdés-özön.
-Először is, mi történt?
-Ugye kilovagoltam Levendulával a hegyre. Lefelé jövet megcsúsztunk egy kövön, én pedig leestem róla pont a lábamra.
-Értem...-ekkor Lysander ment  volna át a szobán, de amint meglátta a vendégeket rögtön lefékezett.
-Üdv...-köszönt az ő megszokott stílusában.
-Csá Lys!
-Mi történt?
-Leestem a lóról...-válaszoltam fáradtan.
-Ó, értem. Kértek valamit?-fordult a vendégek felé.
-Köszönjük, nem. Viszont, ha nem gond, mi mennénk. Viszont látásra!
-Várjanak még egy percet!-szólt utánuk a nagyi. Miután meggyőződött, hogy nem mennek el, berohant a konyhába, és fél perc múlva egy zacskó sajtos falatkákkal tért vissza-Ezt kérem fogadják el!
-Rendben, köszönjük! Viszont látásra!-mondták, majd az erdő felé vették az útjukat.
-Lassan nekünk is menni kéne.-szólalt meg Lys pár perc elteltéve-Gyertek!
Mindenkitől elköszöntünk, majd Leigh kocsijával hazamentünk.
Mikor megérkeztünk, Lysaner rögtön el is ment egy buliba. Minket is hívott, de én a lábam miatt nem mentem, Sandra pedig nem szereti az ilyeneket.
Leigh felvitt a szobámba majd magamra hagyott. Én elővettem a laptopom, és, hogy múltassam az időt, zenét hallgattam.
Na, ez lenne a 12. rész.
Örülnék, ha valaki írna róla egy komolyabb kritikát erről a blogról, mert nagyon érdekel.
És még valami! Nem kell félni, nyugodtan komizhattok, nem harapok érte :P Áka.

11.rész

Oh la la, itt is vagyon emez rész is. Gute (jó) olvasást! Áka (ma nincs ki mind a négy kerekem xD)
~Cecilia~
Mikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Homályosan emlékszek arra, hogy mi történt. Ha jól emlékszem, akkor azt hiszem mintha egy labdával dobtak volna fejbe. De nem biztos... Ekkor benyitott egy nővér.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?
-Magának is! Kicsit fáj a fejem... Mi történt?
-Ha jól értettem amit a fiatalember mondott, akkor testnevelésórán fejbe találtak egy kosárlabdával és  elájultál-válaszolta az idősödő hölgy.
-Hogyhogy ennyitől rosszul lettem?-vontam fel a szemöldököm-nem szoktam ennyitől kidőlni!
-Egy olyan ponton találták el, ahol régebben már betörött, de nem forrt össze olyan jól akkor, ezért ott vékonyabb lett a koponyád.
-Aha, biztos... Mennyi ideig voltam eszméletlen ?
-Négy-öt órát.
-Felhívták a rokonaimat?
-Majd akkor hívjuk fel őket, amikor a doktor úr elvégezte a vizitet.
-És az mikor lesz?
-Nem tudni pontosan. Most tart a második szobában, te pedig a 25.-ben vagy.
-Ok.-fordultam át a másik oldalamra.
Mikorra ideért a doki addigra már fél kilenc is elmúlt. Amikor pedig odaért hozzám (négyen voltunk összesen bent) majdnem ¾ kilenc (20:45) volt! Miután végzett felhívta Lysanderéket hogy holnap jöhetnek értem és bla bla bla...
Nehezen sikerült elaludnom, ráadásul még az ágy is recsegett...
Másnap kicsit fura érzésre keltem. Olyanra, mintha valaki figyelne. Bágyadtan felnyitottam a szempilláimat, felpillantottam, majd ijedten hátrahőköltem. Hogy mitől rettentem meg ennyire? Hát, én bizony attól ijedtem meg, hogy egy kék szemű valaki felém hajol.
-Te meg ki vagy?!-kiáltottam fel.
-Hát fel sem ismersz Cecily?-vigyorgott a képembe, majd hátrébb hajolt.
-A-Adam? Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem látogatni. Baj?
-Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!-tért vissza arcomra az angyali mosoly.
-Jobban vagy már? Hoztam neked valamit!-húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt valamit.
-Jaj köszi nem kellett volna!-csomagoltam ki a sütit-Boci-szelet? Pont ez a kedvencen!
-Ugyan, nincs mit! De szerintem kell, mert ismerem a kórházi kaját.
-Mért? Voltál kórházban?
-Amikor negyedikes voltam, akkor eltörött a kezem.
-Oh, értem... Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-Hogyhogy most kék a szemed?-szögeztem neki a kérdést.
-Nekem mindig kék volt a szemem.
-Akkor, amikor először találkoztunk a szikláknál, fekete volt.
-A 17. születésnapomon?
-17 éves vagy (O.o)? Hogyhogy akkor most vagy másodikos?
-Oviban visszafogtak.-mosolygott rám egy angyali mosollyal-Sajnos mennem kell. Megbeszéltem a nagyapámmal, hogy elmegyünk túrázni.
-Rendben, szia!
-Viszlát!
~Cassandra~
Miután felébredtem a lehető leggyorsabban átöltöztem, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Miután végeztem lerohantam reggelizni, de végig olyan érzésem volt mintha elfelejtettem volna valamit. Lent egyből a hűtő felé vettem az irányt. Miközben félretoltam egy tál bolognai spagettit, hogy elővegyem a vajat, mintha valaki besurrant volna a konyhába.
''Biztos csak hallucinálok!''
Mikor már a párizsit is kihalásztam, és épp azon voltam, hogy a lábammal becsukjam az ajtót, hirtelen valaki felkapott!
-Jó reggelt Cassandra!-búgta bele a fülembe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te meg ki a jó isten vagy?
-Kösz a kedves köszönést. Castiel vagyok.
-Te meg mi a jó fenét keresel itt?
-Itt aludtam az Eurovízió után. Baj?
-Mért nem mentél haza?
-Éjjel egykor? Most ugye csak viccelsz! A csajok is itt aludtak!
-Milyen csajok?-néztem rá bamba, értetlen szemekkel.
-Jessy és Rosalia.
''Ők meg mit keresnek itt?''
-Jó reggelt!-toppant be Leigh. Furcsa pillantást vetett ránk, ugyanis Castiel még mindig a levegőben tartott.
-Neked is. Letennél már, vagy máshogy adjam a tudtodra?
Az illető, aki eddig „reptetett” nagyot sóhajtva letett. Miután megbizonyosodtam arról, hogy szilárd talajon állok, elkezdtem szendvicseket csinálni hat fő részére (kenyér, vaj, sajtos párizsi, kenyér). Megterítettem-mivel inkább a fiúk csak néztek, a lányok meg még nem értek le-, utána pedig csak vártam. Mikor már mindenki ott volt, ettünk. Castiel azt mondta, hogy hazasétál, mivel a szomszéd utcában lakik, a csajokat pedig a kórház felé hazadobjuk.
¤a kórházban¤
Megint megyünk fel a lifttel a harmadikra. Mikor felértünk rögtön a huszonötödik szoba felé vettük az irányt. Ott feküdt bent Cissy, az ablak melletti ágyon. Nagy szemekkel nézett kifelé, de amikor meghallotta, hogy jövünk, rögtön felénk nézett.
-Végre itt vagytok! Hiányoztatok!
-Tudjuk! Jöttök Sysy?
-Hogyhogy előjött a régi becenevünk?-néztünk Lysre.
-Nem tudom. Akkor jöttök?
-Aha..
*
[Sysy=CisSY+CasSY]
Miután hazaérkeztünk egyből a szobám felé vettem volna az irányt, de Cissy elkapta a kezemet.
-Mi az?-néztem közömbösen a szemébe.
-Nem Skype-olunk Blankával?
-Jó!-élénkültem fel.
Felmentünk Cissy szobájába, ott pedig előkaptuk a laptopot. Miközben arra vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Mikor-végre-betöltött bepötyögtem a keresőbe: Blanka Bowman. Miután kidobta, rámentünk a nevére, majd felhívtuk (mivel fent volt).
-Sziasztok Sysy! Mizu van?-érdeklődött az élet vidám lány.
-Neked is szia! Semmi különös, most jöttünk meg a kórházból. Veled?
-Már megint? Na, képzeljétek el, hogy indultam egy úszóversenyen, és nyertem!
-Már megint?-kérdezte viccelődve a testvérem.
-Ja. Amúgy képzeljétek! Emlékeztek még arra a cserediák programra?
-Persze! Mi csak azért nem neveztünk, mert felesleges lett volna.
-Képzeljétek el, hogy sikerült bejutnom!
-Tényleg?-néztem rá csöppet sem csodálkozva-Na és hova mész?
-Most hirtelen nem jut eszembe, de Franciaország déli tengerpartjának közelében, egy gimibe.
-Aha. És hol kapsz szállást?
-Egy család fogadott be. Van nekik egy körülbelül [kb] 19 éves lányuk.
-Mikor fogsz indulni?
-Most szombaton fogok majd indulni. Nem nagyon izgulok a repülés miatt, mert úgy mint nektek, az anyukám is külföldi (konkréton magyar), ezért a lehető leggyakrabban ellátogatunk Magyarországra.
-Aha. De légyszi beszélj magyarul! Olyan furcsa és érdekes!-kérleltem ellenállhatatlan kislányos hangon.
-De mit beszéljek?
-Mit tudom én, mutatkozz be!
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-mutatkozott be a másik anyanyelvén az úszóbajnokunk.
-Még mindig olyan, mintha kínaiul beszélnél-ingatta a fejét mosolyogva Cecily.
-Pedig magyarul beszélek.
-Nem baj. Amúgy mit is jelentett ez?
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-ismételte el.
Ekkor egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén:-Blanka, siess, mert le fogod késni a gépet!
-Mennem kell sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el kórusban.
Letette, ezzel együtt mi is kikapcsoltuk a gépet. Én kimentem a húgom szobájából fel a sajátomba. Ott pedig levettem a polcról a kedvenc könyvemet-Rejtő Jenő (P. Howard)~Piszkos Fred a kapitány-Ledőltem az ágyamra, majd elsüllyedtem a lapok között.
A következő részről még nem tudom mikor lesz kész. Áka.

Fontos bejelentés #2

Sziasztok!

Új "rekord" született, vagyis elértétek a 2500 oldalmegjelenítést!

 Ezért most egy fotópályázatot indítok.

Ennek pedig az lesz a lényege, hogy kreatívan leírjátok kirakjátok a kitalált (mint nekem az Áka) vagy az igazi (mint nekem az Ági)

Itt van egy kis motiváló kép:

Én sárgadinnyét és magokat használtam, de legyen kreatív a fantáziátok, ezerféle variáció van még!

Természetesen a legjobb az kap majd valami kis jutalmat, majd kitalálom mi legyen

Erre az e-mail címre tudjátok küldeni:

obiagi2002@freemail.hu 

Határidő:

2014. augusztus 20.

Eredményhirdetés:

2014 augusztus 30-31. 

Mindenkinek sok sikert:

Áka  

Különleges rész

Na sziasztok, itt is van a különleges rész :) 4 éves koruktól lesz a rész, pár új szereplővel :) Áka.
[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.

***

 Mikor megérkeztünk a tanyára a szüleinkre bíztuk a csomagjainkat, és rohantunk  az állatokat megnézni. Elsőnek egy nagy fabódéba mentünk be, ahol furi, fehér és barna csip-csipek voltak.
-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet  készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :

10.rész

Ugye az Eurovíziós dalfesztivál :D A következő rész is két komi után lesz kirakva! Jó olvasást! Áka
~Cassandra~
Elmentem a konyhába kukoricát pattogtatni. Előhalásztam a szekrény legaljáról, majd egy tálban bedobtam a mikróba. Mikor végzett átborítottam egy tálba, és visszamentem a nappaliba. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Lys, Leigh........-mondtam „angyali” mosolyt.
-Mit akarsz Cas?
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem akarjátok áthívni Rosát és Jessyt?
-Mért ne? Oké!
-Hívjátok fel őket!
Amíg ők telefonáltak addig én leültem Castiel mellé. Az ölemben lévő tálból kivett egy marékkal és magába tömte. Látszik rajta, hogy szereti.
-Mit nézel úgy?-kérdezte. Hoppá! Rajta felejtettem a szemem!
-Ööö...ja ööö...ööö...semmit...-lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
-Szóval én egy semmi  vagyok?
-Argh... Egyél kukoricát!-mondtam és az ölébe löktem a tálat.
Ekkor csengettek. Lysander és a bátyja ajtót nyitottak a lányoknak, cserébe pedig kaptak egy-egy puszit az arcukra.
-Sziasztok!-mentünk mi is oda a bejárathoz.
-Jajj, sziasztok! Cassandra, nem tudod jobban van-e má....-nem tudta befejezni a mondanivalóját Jess, ugyanis megcsörrent a vonalas telefon.
-Felveszem!-kiáltottam a készülék felé száguldva.
-Halló, Ainsworth és Lavigne család!
-Jó napot hölgyem!-szólalt meg a vonal túlsó végén egy idős férfihang-Azt szeretném közölni, hogy Cecilia Lavigne magához tért, holnap jöhetnek érte!
-Rendben, nagyon szépen köszönjük, viszont hallásra!
-Magának is!-válaszolta és letette.
Örömömben cigánykereket hánytam volna, de ez szoknyában elég ciki lenne, ezért inkább nem csináltam. Visszasiettem a többiekhez, a nappaliba, és folytattuk a tévézést. Először kommandósok egy jelre elkezdtek rohanni a helyszín felé. A zászlók vannak náluk, azoké az országoké amelyek versenyeznek. Utána felvonultak a versenyzők. Vannak köztük elég különös szerzetek. Aztán mondtak valamit a műsorvezetők, ami elég hosszúra sikerül nekik. 21:19-kor végre elindult a műsor. Az ukrán énekesnő gyönyörűen énekelt, de előtte kirakta az országuk zászlóját. Jöttek utána törökök, szlovénok, és mindenféle népség, de mielőtt a franciákhoz értünk volna, jött egy elég különös szerzet. A neve pedig nem más mint Conchita Wurst. Ő az osztrák versenyző,egy igen különös lény. Hogy mért különös? Hát azért mert szakálla van. DE nem férfi! Mikor ment a zászló-kirakósdi én éppen ittam egy üvegből vizet, Castiel popcornt tömött magába, Lys Jessyt simogatta,Leigh pedig Rosának töltött innivalót. Hogy mi történt? Személyem félrenyelt több kortynyi H2O-t, a mellettem ülő vörös fajzat leejtette a tálat, ami szerencsére akkor már üres és műanyag volt. Idősebb unokabátyám pedig gyönyörűségesen leöntötte a szőnyeget teával. Mindenki kikerekedett szemmel nézi a képernyőt. Ez meg mi?! Fölmentem villámgyorsan a netre és egyszerre minden világossá vált. Hiszen ő más, mint a többiek. Mindegy... Sorra következtek a versenyzők. A franciák (vagyis mi) förtelmesen teljesítettek. Egyáltalán hogyhogy indultak?! Személy szerint nekem a magyar és a svéd dal tetszett a legjobban, na meg persze az előző lakhelyemnek, Angliának a száma. És jött a pontozás. Én előre lekopogtam, hogy a franciák, vagy az osztrákok fognak veszteni.
Első hét ország adja a pontot: HAJRÁ MAGYAROK, TI VAGYTOK A KIRÁLYOK!!!!!
Kb. a huszadik ország: Mi van?! Ennyi embernek van ízlésficama?! Hogyhogy a meleg csávó vezet?!
Harmincadik ország: Azt a..... A franciák kaptak egy pontot...
Utolsó előtti előtti ország: Mi??????? Hogy lehet az, hogy ennyien szavaztak a homora, hogy már megrendíthetetlen a győzelme? A mieink pedig két kegyelemponttal „büszkélkedhetnek”
Végeredmény: az osztrák nyert, utána a hollandok, harmadikak a svédek, a magyarok pedig az ötödik helyen feszítenek.
Éjfél után tizenöt perccel már nagyon álmos voltam, és elaludtam. Másnap reggel pedig a saját szobámban ébredtem.
~Castiel~
A Dalfesztivál már a vége felé közeledett, amikor éreztem, hogy valaki a fejét a vállamra hajtotta. Cassandra volt az. A hajára ráesett a holdfény, ezüstöst csillogást adva annak. Szép, sima arca fénylett, és így úgy nézett ki, mint egy angyal. Miután vége lett a műsornak, pár percig gyönyörködtem benne.
-Felviszem a szobájába!-szóltam oda Lysandernek, majd az ölembe kaptam a szépséges teremtményt, és elindultam felfelé a lépcsőn.
A hálója a padlástérben lett kialakítva, ahonnan egy tetőablakon keresztül gyönyörű kilátás nyílik a ragyogó csillagokra. Direkt az ő igényéhez lett kialakítva ez a helyiség, fekete falakkal, színes halálfejekkel, egy egyszemélyes ággyal, íróasztallal és pár szekrénnyel. Pontosan illik a személyiségéhez. Sötét és rejtélyes, viszont mégis szépséges. Egy ideig még gyönyörködtem benne, majd leraktam az ágyára, és betakartam.
-Szép álmokat, Cassandra.-susogtam, majd hirtelen ötlettől vezetve megcsókoltam. Mivel nem ébredt fel, inkább hagytam nyugodtan aludni. Kimentem a szobából, majd visszamentem a nappaliba, ahol Lys egy pléddel fogadott.
-Tessék!-a kezembe nyomta a vékony takarót, majd elment. Én lefeküdtem a krémszínű kanapéra, betakaróztam, és villámgyorsan elnyomott az álom.
A különleges résszel is megpróbálok sietni, de ezzel végeztem előbb. A 11. rész jön két komi után, a másik pedig akkor, amikor kész lesz. Áka
PÁR EUROVÍZIÓS DAL:
FRANCIA
OSZTRÁK
MAGYAR
SVÉD
ANGOL

Fontos bejelentés

Fontos bejelentés

Fontos bejelentést kell tennem. Ez a bejelentenivaló pedig nem más mint.....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

...mint az hogy: elértük az 1000 oldalmegtekintést! Nagyon örülök ennek, ezért ha akarjátok, írhatok egy bónusz részt az ikrek gyerekkoráról. De, ezt csak akkor csinálom meg ha háromnál többen kértek rá, mert akkor tudom, hogy érdekel ez titeket. Úgyhogy ha szeretnétek szavazzatok sokan!

Áka

9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)

8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka