13.rész

És voilá! Itt is van a 13.rész! Jó olvasást! Áka.
~Cassandra~
Később azért átmentem Cissyhez, hogy ne legyen egyedül, meg egy picit mozgassa a lábát.
-Bejöhetek?
-Gyere! Mit szeretnél Sandy?
-Társaságot-adtam meg a legegyszerűbb választ, miközben bementem a szobájába.
-Hátsó szándékok és egyéb nélkül?
-Igen! Na mutasd csak a bokádat!
-Itt van szépen bekötözve!-mutatott végig a lábán.
-Mondhatom gyönyörű... Amúgy Cecily... Igazak azok a pletykák, hogy új szerelmet találtál magadnak?
-Ezt hogy érted drága nővérkém?-ment bele ő is a játékba.
-Úgy édes húgocskám, hogy te tényleg otthagytad a szőke herceged, egy barna fiúért?
-Igen, mivel ő megérdemli a szeretetemet!-tette színpadiasan a kezét a szívére-Viszont igaz az a pletyka, hogy neked egy vörös udvarlód lett?
-Fogjuk rá, édes húgom, fogjuk rá...-egymás szemébe néztünk, és nem bírtuk ki nevetés nélkül.
-Hogy mi milyen hülyék tudunk lenni-mondta, a röhögéstől fulladozva.
-Főleg te, öcsém Jóska, főleg te!
-Mit szívtál Cassandra, nagyon ütős lehetett!
-Csak a szokásos röhögőhörcsögöt kaptam!-legyintettem.
-Adjál már!
-Nem lehet, mert tőled kaptam Cissy!
Egy ideig még hülyültünk egymással, majd olyan tíz-tizenegy óra körül hangos ajtócsapódások jelezték, hogy valaki megérkezett. Kíváncsian settenkedtünk le a lépcsőn, és mind a ketten meglepődtünk, mikor a kicsit részeg Castielt támogató Lysanderrel találtuk szembe magunkat. Castielről már messziről érezni lehetett a pia bűzét, úgyhogy fintorogva távolabb húzódtam tőle. Fiatalabb unokatesóm leültette a gyakori vendégünket a kanapéra, miközben ő folyamatosan motyogott magában. Lyanderen is látszott azért, hogy ivott de... Ő annyira nem. (Értitek mire gondolok...) Miközben Castiel  összehányta a kanapét,Cissy elfutott vödörért. Én eközben kifaggattam Lyst ,hogy miért hagyta ,hogy így leigya magát.
-Nem voltam ott,ne engem hibáztass!-magyarázkodott.
-???
-Deborah-val volt.-mondta Lysander.
-Azzal a lánnyal?
-Ja.
Megjött Cecily, ezért inkább félbehagytuk a beszélgetésünket. Castiel időközben abbahagyta a motyogást, most inkább, valamilyen rejtélyes okból a párnát nyalogatta. Miután ezt abbahagyta, hányt egy sort, majd felállt a kanapéról, és odatámolygott elém. ,,Mit akar ez már megint?!"
Letérdelt (Már amennyire letérdelésnek számít az, hogy majdnem pofára esett.)elém, majd szólásra nyitotta a száját.
-Hozzám jönnél  hikk... feleségül  hikk... ?
Nem tudom honnan jönnek az ösztöneim, és nem is akarom tudni, mert ahogy a kezem az arca felé suhant, nem tudtam megállítani. (Avagy képen töröltem a csinos kis pofikáját.) Az ütéstől megtántorodott, és most már tényleg pofára esett.
-Te tényleg sokat ittál.-mondtam, majd kimentem a konyhába egy pohár vízért. A nappaliba menet a düh keveredett bennem a meglepettséggel. Castiel megint a vödör felett görnyedezett, leültem mellé, és türelmesen vártam, hogy kimásszon belőle. Amikor kiegyenesedett a kezébe nyomtam a vizet, és ő gyorsan felhajtotta azt. A többiek egy idő után elmentek lefeküdni, így mi kettesben maradtunk. Castiel rám nézett azokkal az átható szürke szemeivel, majd így szólt:
-Bocsáss meg!
-Kijózanodtál?
-Öhhh...Nem tom'. (Hikk...)
-Veled ma nem lehet rendesen beszélgetni.
Ezek után ledőlt a kanapéra, és tíz perc múlva magában motyogva elaludt. Felmentem a szobámba és én is elmentem csicsikálni
Reggel korán ébredtem. Lementem, hogy megnézzem mi van a Castiellel. Még aludt, de úgy tűnt jobban van.  Kimentem a konyhába és megreggeliztem. Majd, mivel ismerem a másnaposság tüneteit ( Félre ne értsetek én még nem voltam másnapos.) elővettem a gyógyszeres dobozból a fejfájás csillapítót, és engedtem egy pohár vizet. "Milyen nap van ma? Vasárnap vagy hétfő?" Miközben ezen morfondíroztam magamban, megjött Cecily, és  belemarkolt a zabpehelybe.
-Milyen nap van ma?
-Hétfő.
-Szuper, örülök, mint mókus az erdőtűznek.
 -Nyugi, már csak két hónap van hátra.
-Miért jobb ha csak két hónap múlva kapjuk meg a bizonyítványt? Most már úgyse nagyon tudok változtatni a jegyeimen. Különben se történik semmi év végén.
-Nem biztos. Úgy hallottam érkezik egy új diák.
-Két hónappal év vége előtt?
-Ja, miért ne?
Mozgolódást hallottunk a nappali felől.
-Úgy hallom felébredt Castiel. -mondta gonosz vigyorral Cecilia.
-Elmegyek megnézem, hogy van.
-Jajjj, a kis szerelmes.-gúnyolódott.
Lesújtó pillantást vetettem rá, majd elindultam a nappaliba. Castiel valóban felébredt. Úgy tűnt nincs valami jól, legalábbis fizikailag nincs.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Bárcsak az lenne! Mi ez?-mutatott az asztalon lévő gyógyszerre.
-Fejfájás csillapító?
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom.
-Iszonyatosan fáj a fejem .
-Most mondjam azt, hogy csodálkozom azok után, hogy tegnap úgy berúgtál?
-Légy szíves.
-Emlékszel valamire?
-Arra, hogy Deborah-val mentem bulizni.-erre a mondatra újból feltámadt bennem a düh.
-Castiel, ki ez a lány?- kérdeztem, mire érdekes módon elvörösödött.
-Ő az ... exem. - nyögte ki végül.
-Az exed?! Az exeddel jársz buliba?! De te már nem szereted ugye? Castiel de te már nem szereted ugye?-a szavak csak úgy áradtak belőlem.
-Miért érdekel?-nézett rám kérdően.
Hirtelen rájöttem milyen butaságot mondtam neki.
-Castiel te szereted őt?-javítottam ki magam.
-Csak nem vagy féltékeny?-nézett rám szúrósan.
-De!-mondtam meggondolatlanul.
-Nyugodj meg, nem tetszik.
-Biztos?-kérdeztem.
-Nyugi Cas, Téged szeretlek!-mondta.
-Várj-várj-várj! Te most járni akarsz velem?!-néztem rá kérdően.
-Miért te nem?
Annyira ledöbbentem, hogy meg se bírtam mukkanni. Biztos kijózanodott ő?
-Te még mindig részeg vagy?-érdeklődtem.
-Mi van azt ne mondd, hogy te nem szeretsz.
-Szeretlek, mint barátot.-nem bírtam megmondani neki az igazságot.
Amit ez után tett, azt nem tudom miért tette de magához húzott és megcsókolt. Mi a rákos füttyfene van itt??? Próbáltam eltolni magamtól, de csak azért mert lépteket hallottam a konyha felől-amúgy hagytam volna magam. De mivel Castiel erősebb volt, nem tudtam kiszabadítani magam a karjai közül. Lysander, Leigh és Cecily lépett a nappaliba.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte Leigh. Azt kívántam magamban bárcsak elengedne. De nem engedett.
-Tudtátok, hogy Cassandrával együtt vagyunk?
-Öhhh...Nem!-mondta Cecily.
Nem tudtam megszólalni a megdöbbenéstől, de egyszer csak visszajött a hangom.
-Na... Indulni kéne a suliba!-próbáltam elterelni a figyelmüket,és most sikerült kiszabadítanom  magamat a karjai közül.-Mi van?  Miért néztek így?-kérdeztem.
Elindultam kifele a nappaliból de néhány lépés után megtorpantam.
-Hé! Részeg pedo maci te nem jössz?
-Asszem nem Miss Féltékenység.-adta meg a választ.
Kimentem a szobából, felkaptam a táskám és elindultam a busz fele.

~Cecilia~

A reggeli kis jelenet után elindultam Cas után  a buszmegállóba.
-Ez meg mi a fészkes fene volt? Mióta vagy együtt Castiellel?
-Nem vagyunk együtt!-mondta bujkáló mosollyal.
A buszmegálló fele végig beszélgettük az utat. Miután megjött felszálltunk. Le akartam ülni de csak a busz hátsó felében volt egy barna hajú srác mellett. Sajnos későn ismertem fel, hogy Adam az.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Cecilia! Persze! Hogy van a lábad?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Köszi, egész jól. Kiderült, hogy csak meghúzódott. -mondtam.
-Akkor viszonylag jól jártál. Mióta lovagolsz?-érdeklődött.
-Kilenc éves korom óta, és tíz évesen estem le először.
Sokáig beszélgettünk, majd amikor az iskolába értünk elváltak utaink.
Amikor beértem az osztályba, nem várt meglepetés fogadott...

Mi volt a nem várt meglepetés? Miért volt ilyen Castiel? A következő részből kiderül, addig is nyugodtan lehet találgatni! Ja és véleményeket is várok!
Áka, Blareb