12.rész

Sziasztok! Itt is van a 12.rész :) jó olvasást :) Áka.
~Cecilia~
Miután végeztünk a Skypeolással és a nővérkém is elveszett a lapok között, úgy döntöttem, hogy én is elmerülök arrafelé. Odaballagtam a polchoz, és latolgattam, hogy melyiket válasszam. A lowoodi árvát, vagy inkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot. Á, mindegy, lesz a Harry Potter és a Halál ereklyéi! Találomra kinyitottam valahol, és...
"Ez az!-bokszoltam az öklömmel a levegőbe-Pont a háború kezdeténél nyitottam ki"
Élvezettel olvasom ezt a regénysorozatot. Ez az egyik kedvencem!
*
Este kilenckor Cassandra jött be, és lerángatott a konyhába egy „egyél már valamit, mert éhen döglesz!” kijelentéssel. A bolognai spagettit vettem elő, amit ő készített pár nappal ezelőtt. Valami istenien jól meg tudja csinálni! De persze csak akkor ha akarja... Idő közben valahogy eltűnt a tányéromról a maradék kaja, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy én ettem meg, vagy más... Vacsi után még a fürdőben is ezen agyaltam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy biztos én voltam, ugyanis nem vagyok éhes. Fürdés után még egy öt percig olvastam, aztán, mivel a könyv végére értem, nyugovóra tértem.
Másnap egy pohár víz ébresztett, ugyanis valaki leöntött.
-CASSANDRA ELISABETH LAVENDER LAVIGNE! AZONNAL IDEJÖSSZ!!!-ordítottam a nővérem teljes nevét magamból kifordulva.
-Mit szeretnél Cecilia Victoria Jane Lavigne?-bukkant elő az ajtó mögül.
-Kinyírni... Téged...
-Az nem fog menni!-vetett felém egy pimasz mosolyt-Ma megyünk a tanyára. Elfelejtetted?
-Ja, akkor a kivégzést elnapoljuk!
-Rendben. Jössz már?
-Persze, persze... Öt perc és kész vagyok!
-Számolom!-fordított nekem hátat, és kiment.
Gyorsan felvettem a farmer rövidnadrágomhoz egy piros kockás blúzt, egy szalmakalapot, és egy barna csizmát. A hajamat kiengedve hagytam, majd mielőtt bekopogott volna a nővérem lerohantam a lépcsőn, startra készen.
Lent már csak rám vártak a többiek. Beültünk a kocsiba, és a tizenöt kilométerre lévő tanya felé vettük az irányt.
Mikor megérkeztünk, rögtön a rég látott rokonaim nyakába vezettem magamat. Persze a nagyi megint túlfőzte magát, de ő már csak ilyen... De, hogy csak párat említsek a menüből: bécsi szelet, rizs, sóska, és természetesen az elengedhetetlen mákos rétes. Jó ízűen ettem a mennyei ételből, amit elém raktak. Kaja után persze előjött a szokásos téma, vagyis, hogy milyen a suli, megy-e a tananyag, jók-e a jegyeink, és még sorolhatnám. Miután mindent megtárgyaltunk a témával kapcsolatban, elmentünk az állatokhoz. Sandra a régen látott cicákhoz igyekezett, Lysander a nyulaihoz, én pedig a lóistálló felé vettem az irányt.
Levendulának hívják az én kis angol telivéremet. Tavaly kaptam az egész évben történtek ajándékául. A tesóm akkor arra az alkalmakra egy könyvet, egy könyvsorozatot, és egy fekete hajfestéket kapott. Igen, tavaly elhatározta, hogy megkülönböztethetővé tesz minket... Erre pedig szerinte a legjobb megoldás a hajfestés volt. Annyiba egyeztem meg vele, hogy nem az egészet festi be, hanem csak kimelírozza. Festett hajjal elég hülyén nézett ki... Eleve nem lett neki fekete az ultravilágos haja miatt, hanem valamilyen szürkés árnyalatot kapott. Ezért, hogy ne tűnjön ősznek a haja, naponta háromszor mosta meg.
De vissza Levihez, mert már megint elkalandoztam. Előkerestem a nyergét és a kantárját, majd felszerszámoztam. Kitaláltam, hogy elmegyek a közeli erdőbe lovagolni.
Gyors odaszóltam Lys őseinek, hogy elmentem túrázni. Ők válaszként egy tipikus  „vigyázz magadra” felszólítás mellet utamra engedtek.
Először egy kis tisztásra vezetett az utam, majd a tó felé vettem az irányt. Tavirózsák és vízitökök úszkáltak a felszínén. A szélén egy nagy nádas volt, ahonnan békák brekegése, bogarak zümmögése és vízi madarak hápogása hallatszott. A partja környékén, az iszapos talaj miatt, nem nőttek fák, de így még harmonikusabb lett az összkép. Elhaladt mellette egy túraútvonal, így pár pad is található a parton. A kitaposott út a hegyre vezetett, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő vidékre. Elindultam rajta ügetésben, és nemsokára meg is érkeztem. Egy ideig nézelődtem, majd lassan elindultam vissza.
Mikor a lefelé vezető út negyedét megtettük Levendulával, ő hirtelen megcsúszott egy kövön! Zuhanás közben felkiáltottam nagyon hangosan egy „Áááááá!”-t, majd ráestem a lábamra, mire az elképzelhetetlenül el kezdett fájni. Levi aggódva figyelt engem, mikor hirtelen a lefelé vezető utat kezdte pásztázni. Ekkor én is megértettem, mért nézett arra, ugyanis gyorsan közeledő lépteket hallottam. Mikor ideért az idősödő férfi leguggolt hozzám.
-Mi történt?-kérdezte a szemembe nézve.
-Leestem a lóról pont a lábamra.-válaszoltam illedelmesen.
-Értem...-mondta, majd megfordult, végül elkiáltotta magát-ADY! HOZD IDE A KÖTSZERES DOBOZT!
Pár pillanattal később egy jóval fiatalabb férfi közeledett felénk, a kezében szorongatva valamit. Mikor megérkezett önkéntlenül elmosolyodtam, ugyanis ez a bizonyos Ady nem más, mint Adam.
-Ó, te vagy az, Cecily?-mosolygott rám az ő megszokott kedvességével-Szia!
-Szia Adam!
-Hmm...-nézett ránk az öregúr, aki nagy valószínűséggel „Ady”  nagyapja-Ti ismeritek egymást?
-Igen! Egy iskolába járunk, csak ő B-s, én meg A-s.-felelte az évfolyamtársam.
-Értem. Akkor Cecily, bekötözhetem a lábadat?
-Igen, köszönöm!
Bekötözték a lábamat, majd Adam heves tiltakozásomra a karjaiba vett, Mr. Perrington [Adam nagyapja] pedig a lovamat a kantárjánál fogva vezetve jött mögöttünk. A túrazsákjukat feltettük Levire-az én kérésemre-, hogy legalább azt ne kelljen cipelniük. Kinavigáltam őket az erdőből a tanya felé.
Mikor megérkeztünk, Cassandra jött felénk, Második Kormival a karján-az első meghalt-, majd kinyitotta a kaput, és miközben bementünk alaposan végigmért minket. Alaposan megbámult engem a fuvarozóm miatt, majd belépett a tanyaház ajtaján, nekünk meg szólt, hogy üljünk le a kanapéra. Pár perccel később Bellával és a mamival tért vissza. Ők is leültek, majd kezdődött a kérdés-özön.
-Először is, mi történt?
-Ugye kilovagoltam Levendulával a hegyre. Lefelé jövet megcsúsztunk egy kövön, én pedig leestem róla pont a lábamra.
-Értem...-ekkor Lysander ment  volna át a szobán, de amint meglátta a vendégeket rögtön lefékezett.
-Üdv...-köszönt az ő megszokott stílusában.
-Csá Lys!
-Mi történt?
-Leestem a lóról...-válaszoltam fáradtan.
-Ó, értem. Kértek valamit?-fordult a vendégek felé.
-Köszönjük, nem. Viszont, ha nem gond, mi mennénk. Viszont látásra!
-Várjanak még egy percet!-szólt utánuk a nagyi. Miután meggyőződött, hogy nem mennek el, berohant a konyhába, és fél perc múlva egy zacskó sajtos falatkákkal tért vissza-Ezt kérem fogadják el!
-Rendben, köszönjük! Viszont látásra!-mondták, majd az erdő felé vették az útjukat.
-Lassan nekünk is menni kéne.-szólalt meg Lys pár perc elteltéve-Gyertek!
Mindenkitől elköszöntünk, majd Leigh kocsijával hazamentünk.
Mikor megérkeztünk, Lysaner rögtön el is ment egy buliba. Minket is hívott, de én a lábam miatt nem mentem, Sandra pedig nem szereti az ilyeneket.
Leigh felvitt a szobámba majd magamra hagyott. Én elővettem a laptopom, és, hogy múltassam az időt, zenét hallgattam.
Na, ez lenne a 12. rész.
Örülnék, ha valaki írna róla egy komolyabb kritikát erről a blogról, mert nagyon érdekel.
És még valami! Nem kell félni, nyugodtan komizhattok, nem harapok érte :P Áka.