11.rész

Oh la la, itt is vagyon emez rész is. Gute (jó) olvasást! Áka (ma nincs ki mind a négy kerekem xD)
~Cecilia~
Mikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Homályosan emlékszek arra, hogy mi történt. Ha jól emlékszem, akkor azt hiszem mintha egy labdával dobtak volna fejbe. De nem biztos... Ekkor benyitott egy nővér.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?
-Magának is! Kicsit fáj a fejem... Mi történt?
-Ha jól értettem amit a fiatalember mondott, akkor testnevelésórán fejbe találtak egy kosárlabdával és  elájultál-válaszolta az idősödő hölgy.
-Hogyhogy ennyitől rosszul lettem?-vontam fel a szemöldököm-nem szoktam ennyitől kidőlni!
-Egy olyan ponton találták el, ahol régebben már betörött, de nem forrt össze olyan jól akkor, ezért ott vékonyabb lett a koponyád.
-Aha, biztos... Mennyi ideig voltam eszméletlen ?
-Négy-öt órát.
-Felhívták a rokonaimat?
-Majd akkor hívjuk fel őket, amikor a doktor úr elvégezte a vizitet.
-És az mikor lesz?
-Nem tudni pontosan. Most tart a második szobában, te pedig a 25.-ben vagy.
-Ok.-fordultam át a másik oldalamra.
Mikorra ideért a doki addigra már fél kilenc is elmúlt. Amikor pedig odaért hozzám (négyen voltunk összesen bent) majdnem ¾ kilenc (20:45) volt! Miután végzett felhívta Lysanderéket hogy holnap jöhetnek értem és bla bla bla...
Nehezen sikerült elaludnom, ráadásul még az ágy is recsegett...
Másnap kicsit fura érzésre keltem. Olyanra, mintha valaki figyelne. Bágyadtan felnyitottam a szempilláimat, felpillantottam, majd ijedten hátrahőköltem. Hogy mitől rettentem meg ennyire? Hát, én bizony attól ijedtem meg, hogy egy kék szemű valaki felém hajol.
-Te meg ki vagy?!-kiáltottam fel.
-Hát fel sem ismersz Cecily?-vigyorgott a képembe, majd hátrébb hajolt.
-A-Adam? Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem látogatni. Baj?
-Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!-tért vissza arcomra az angyali mosoly.
-Jobban vagy már? Hoztam neked valamit!-húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt valamit.
-Jaj köszi nem kellett volna!-csomagoltam ki a sütit-Boci-szelet? Pont ez a kedvencen!
-Ugyan, nincs mit! De szerintem kell, mert ismerem a kórházi kaját.
-Mért? Voltál kórházban?
-Amikor negyedikes voltam, akkor eltörött a kezem.
-Oh, értem... Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-Hogyhogy most kék a szemed?-szögeztem neki a kérdést.
-Nekem mindig kék volt a szemem.
-Akkor, amikor először találkoztunk a szikláknál, fekete volt.
-A 17. születésnapomon?
-17 éves vagy (O.o)? Hogyhogy akkor most vagy másodikos?
-Oviban visszafogtak.-mosolygott rám egy angyali mosollyal-Sajnos mennem kell. Megbeszéltem a nagyapámmal, hogy elmegyünk túrázni.
-Rendben, szia!
-Viszlát!
~Cassandra~
Miután felébredtem a lehető leggyorsabban átöltöztem, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Miután végeztem lerohantam reggelizni, de végig olyan érzésem volt mintha elfelejtettem volna valamit. Lent egyből a hűtő felé vettem az irányt. Miközben félretoltam egy tál bolognai spagettit, hogy elővegyem a vajat, mintha valaki besurrant volna a konyhába.
''Biztos csak hallucinálok!''
Mikor már a párizsit is kihalásztam, és épp azon voltam, hogy a lábammal becsukjam az ajtót, hirtelen valaki felkapott!
-Jó reggelt Cassandra!-búgta bele a fülembe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te meg ki a jó isten vagy?
-Kösz a kedves köszönést. Castiel vagyok.
-Te meg mi a jó fenét keresel itt?
-Itt aludtam az Eurovízió után. Baj?
-Mért nem mentél haza?
-Éjjel egykor? Most ugye csak viccelsz! A csajok is itt aludtak!
-Milyen csajok?-néztem rá bamba, értetlen szemekkel.
-Jessy és Rosalia.
''Ők meg mit keresnek itt?''
-Jó reggelt!-toppant be Leigh. Furcsa pillantást vetett ránk, ugyanis Castiel még mindig a levegőben tartott.
-Neked is. Letennél már, vagy máshogy adjam a tudtodra?
Az illető, aki eddig „reptetett” nagyot sóhajtva letett. Miután megbizonyosodtam arról, hogy szilárd talajon állok, elkezdtem szendvicseket csinálni hat fő részére (kenyér, vaj, sajtos párizsi, kenyér). Megterítettem-mivel inkább a fiúk csak néztek, a lányok meg még nem értek le-, utána pedig csak vártam. Mikor már mindenki ott volt, ettünk. Castiel azt mondta, hogy hazasétál, mivel a szomszéd utcában lakik, a csajokat pedig a kórház felé hazadobjuk.
¤a kórházban¤
Megint megyünk fel a lifttel a harmadikra. Mikor felértünk rögtön a huszonötödik szoba felé vettük az irányt. Ott feküdt bent Cissy, az ablak melletti ágyon. Nagy szemekkel nézett kifelé, de amikor meghallotta, hogy jövünk, rögtön felénk nézett.
-Végre itt vagytok! Hiányoztatok!
-Tudjuk! Jöttök Sysy?
-Hogyhogy előjött a régi becenevünk?-néztünk Lysre.
-Nem tudom. Akkor jöttök?
-Aha..
*
[Sysy=CisSY+CasSY]
Miután hazaérkeztünk egyből a szobám felé vettem volna az irányt, de Cissy elkapta a kezemet.
-Mi az?-néztem közömbösen a szemébe.
-Nem Skype-olunk Blankával?
-Jó!-élénkültem fel.
Felmentünk Cissy szobájába, ott pedig előkaptuk a laptopot. Miközben arra vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Mikor-végre-betöltött bepötyögtem a keresőbe: Blanka Bowman. Miután kidobta, rámentünk a nevére, majd felhívtuk (mivel fent volt).
-Sziasztok Sysy! Mizu van?-érdeklődött az élet vidám lány.
-Neked is szia! Semmi különös, most jöttünk meg a kórházból. Veled?
-Már megint? Na, képzeljétek el, hogy indultam egy úszóversenyen, és nyertem!
-Már megint?-kérdezte viccelődve a testvérem.
-Ja. Amúgy képzeljétek! Emlékeztek még arra a cserediák programra?
-Persze! Mi csak azért nem neveztünk, mert felesleges lett volna.
-Képzeljétek el, hogy sikerült bejutnom!
-Tényleg?-néztem rá csöppet sem csodálkozva-Na és hova mész?
-Most hirtelen nem jut eszembe, de Franciaország déli tengerpartjának közelében, egy gimibe.
-Aha. És hol kapsz szállást?
-Egy család fogadott be. Van nekik egy körülbelül [kb] 19 éves lányuk.
-Mikor fogsz indulni?
-Most szombaton fogok majd indulni. Nem nagyon izgulok a repülés miatt, mert úgy mint nektek, az anyukám is külföldi (konkréton magyar), ezért a lehető leggyakrabban ellátogatunk Magyarországra.
-Aha. De légyszi beszélj magyarul! Olyan furcsa és érdekes!-kérleltem ellenállhatatlan kislányos hangon.
-De mit beszéljek?
-Mit tudom én, mutatkozz be!
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-mutatkozott be a másik anyanyelvén az úszóbajnokunk.
-Még mindig olyan, mintha kínaiul beszélnél-ingatta a fejét mosolyogva Cecily.
-Pedig magyarul beszélek.
-Nem baj. Amúgy mit is jelentett ez?
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-ismételte el.
Ekkor egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén:-Blanka, siess, mert le fogod késni a gépet!
-Mennem kell sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el kórusban.
Letette, ezzel együtt mi is kikapcsoltuk a gépet. Én kimentem a húgom szobájából fel a sajátomba. Ott pedig levettem a polcról a kedvenc könyvemet-Rejtő Jenő (P. Howard)~Piszkos Fred a kapitány-Ledőltem az ágyamra, majd elsüllyedtem a lapok között.
A következő részről még nem tudom mikor lesz kész. Áka.

Fontos bejelentés #2

Sziasztok!

Új "rekord" született, vagyis elértétek a 2500 oldalmegjelenítést!

 Ezért most egy fotópályázatot indítok.

Ennek pedig az lesz a lényege, hogy kreatívan leírjátok kirakjátok a kitalált (mint nekem az Áka) vagy az igazi (mint nekem az Ági)

Itt van egy kis motiváló kép:

Én sárgadinnyét és magokat használtam, de legyen kreatív a fantáziátok, ezerféle variáció van még!

Természetesen a legjobb az kap majd valami kis jutalmat, majd kitalálom mi legyen

Erre az e-mail címre tudjátok küldeni:

obiagi2002@freemail.hu 

Határidő:

2014. augusztus 20.

Eredményhirdetés:

2014 augusztus 30-31. 

Mindenkinek sok sikert:

Áka