9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)