Különleges rész

Na sziasztok, itt is van a különleges rész :) 4 éves koruktól lesz a rész, pár új szereplővel :) Áka.
[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.

***

 Mikor megérkeztünk a tanyára a szüleinkre bíztuk a csomagjainkat, és rohantunk  az állatokat megnézni. Elsőnek egy nagy fabódéba mentünk be, ahol furi, fehér és barna csip-csipek voltak.
-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet  készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :

10.rész

Ugye az Eurovíziós dalfesztivál :D A következő rész is két komi után lesz kirakva! Jó olvasást! Áka
~Cassandra~
Elmentem a konyhába kukoricát pattogtatni. Előhalásztam a szekrény legaljáról, majd egy tálban bedobtam a mikróba. Mikor végzett átborítottam egy tálba, és visszamentem a nappaliba. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Lys, Leigh........-mondtam „angyali” mosolyt.
-Mit akarsz Cas?
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem akarjátok áthívni Rosát és Jessyt?
-Mért ne? Oké!
-Hívjátok fel őket!
Amíg ők telefonáltak addig én leültem Castiel mellé. Az ölemben lévő tálból kivett egy marékkal és magába tömte. Látszik rajta, hogy szereti.
-Mit nézel úgy?-kérdezte. Hoppá! Rajta felejtettem a szemem!
-Ööö...ja ööö...ööö...semmit...-lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
-Szóval én egy semmi  vagyok?
-Argh... Egyél kukoricát!-mondtam és az ölébe löktem a tálat.
Ekkor csengettek. Lysander és a bátyja ajtót nyitottak a lányoknak, cserébe pedig kaptak egy-egy puszit az arcukra.
-Sziasztok!-mentünk mi is oda a bejárathoz.
-Jajj, sziasztok! Cassandra, nem tudod jobban van-e má....-nem tudta befejezni a mondanivalóját Jess, ugyanis megcsörrent a vonalas telefon.
-Felveszem!-kiáltottam a készülék felé száguldva.
-Halló, Ainsworth és Lavigne család!
-Jó napot hölgyem!-szólalt meg a vonal túlsó végén egy idős férfihang-Azt szeretném közölni, hogy Cecilia Lavigne magához tért, holnap jöhetnek érte!
-Rendben, nagyon szépen köszönjük, viszont hallásra!
-Magának is!-válaszolta és letette.
Örömömben cigánykereket hánytam volna, de ez szoknyában elég ciki lenne, ezért inkább nem csináltam. Visszasiettem a többiekhez, a nappaliba, és folytattuk a tévézést. Először kommandósok egy jelre elkezdtek rohanni a helyszín felé. A zászlók vannak náluk, azoké az országoké amelyek versenyeznek. Utána felvonultak a versenyzők. Vannak köztük elég különös szerzetek. Aztán mondtak valamit a műsorvezetők, ami elég hosszúra sikerül nekik. 21:19-kor végre elindult a műsor. Az ukrán énekesnő gyönyörűen énekelt, de előtte kirakta az országuk zászlóját. Jöttek utána törökök, szlovénok, és mindenféle népség, de mielőtt a franciákhoz értünk volna, jött egy elég különös szerzet. A neve pedig nem más mint Conchita Wurst. Ő az osztrák versenyző,egy igen különös lény. Hogy mért különös? Hát azért mert szakálla van. DE nem férfi! Mikor ment a zászló-kirakósdi én éppen ittam egy üvegből vizet, Castiel popcornt tömött magába, Lys Jessyt simogatta,Leigh pedig Rosának töltött innivalót. Hogy mi történt? Személyem félrenyelt több kortynyi H2O-t, a mellettem ülő vörös fajzat leejtette a tálat, ami szerencsére akkor már üres és műanyag volt. Idősebb unokabátyám pedig gyönyörűségesen leöntötte a szőnyeget teával. Mindenki kikerekedett szemmel nézi a képernyőt. Ez meg mi?! Fölmentem villámgyorsan a netre és egyszerre minden világossá vált. Hiszen ő más, mint a többiek. Mindegy... Sorra következtek a versenyzők. A franciák (vagyis mi) förtelmesen teljesítettek. Egyáltalán hogyhogy indultak?! Személy szerint nekem a magyar és a svéd dal tetszett a legjobban, na meg persze az előző lakhelyemnek, Angliának a száma. És jött a pontozás. Én előre lekopogtam, hogy a franciák, vagy az osztrákok fognak veszteni.
Első hét ország adja a pontot: HAJRÁ MAGYAROK, TI VAGYTOK A KIRÁLYOK!!!!!
Kb. a huszadik ország: Mi van?! Ennyi embernek van ízlésficama?! Hogyhogy a meleg csávó vezet?!
Harmincadik ország: Azt a..... A franciák kaptak egy pontot...
Utolsó előtti előtti ország: Mi??????? Hogy lehet az, hogy ennyien szavaztak a homora, hogy már megrendíthetetlen a győzelme? A mieink pedig két kegyelemponttal „büszkélkedhetnek”
Végeredmény: az osztrák nyert, utána a hollandok, harmadikak a svédek, a magyarok pedig az ötödik helyen feszítenek.
Éjfél után tizenöt perccel már nagyon álmos voltam, és elaludtam. Másnap reggel pedig a saját szobámban ébredtem.
~Castiel~
A Dalfesztivál már a vége felé közeledett, amikor éreztem, hogy valaki a fejét a vállamra hajtotta. Cassandra volt az. A hajára ráesett a holdfény, ezüstöst csillogást adva annak. Szép, sima arca fénylett, és így úgy nézett ki, mint egy angyal. Miután vége lett a műsornak, pár percig gyönyörködtem benne.
-Felviszem a szobájába!-szóltam oda Lysandernek, majd az ölembe kaptam a szépséges teremtményt, és elindultam felfelé a lépcsőn.
A hálója a padlástérben lett kialakítva, ahonnan egy tetőablakon keresztül gyönyörű kilátás nyílik a ragyogó csillagokra. Direkt az ő igényéhez lett kialakítva ez a helyiség, fekete falakkal, színes halálfejekkel, egy egyszemélyes ággyal, íróasztallal és pár szekrénnyel. Pontosan illik a személyiségéhez. Sötét és rejtélyes, viszont mégis szépséges. Egy ideig még gyönyörködtem benne, majd leraktam az ágyára, és betakartam.
-Szép álmokat, Cassandra.-susogtam, majd hirtelen ötlettől vezetve megcsókoltam. Mivel nem ébredt fel, inkább hagytam nyugodtan aludni. Kimentem a szobából, majd visszamentem a nappaliba, ahol Lys egy pléddel fogadott.
-Tessék!-a kezembe nyomta a vékony takarót, majd elment. Én lefeküdtem a krémszínű kanapéra, betakaróztam, és villámgyorsan elnyomott az álom.
A különleges résszel is megpróbálok sietni, de ezzel végeztem előbb. A 11. rész jön két komi után, a másik pedig akkor, amikor kész lesz. Áka
PÁR EUROVÍZIÓS DAL:
FRANCIA
OSZTRÁK
MAGYAR
SVÉD
ANGOL

Fontos bejelentés

Fontos bejelentés

Fontos bejelentést kell tennem. Ez a bejelentenivaló pedig nem más mint.....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

...mint az hogy: elértük az 1000 oldalmegtekintést! Nagyon örülök ennek, ezért ha akarjátok, írhatok egy bónusz részt az ikrek gyerekkoráról. De, ezt csak akkor csinálom meg ha háromnál többen kértek rá, mert akkor tudom, hogy érdekel ez titeket. Úgyhogy ha szeretnétek szavazzatok sokan!

Áka

9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)

8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka

7.rész

Na hellóka! Kicsit késve bár, de itt is van a 7. rész :) Remélem tetszeni fog! Kövi rész,két komi után. :) Áka.
~Cecilia~
Reggel kipihenten ébredtem. Villámgyorsan sikerült elkészülnöm, röpke 15 perc alatt. A többi időm pedig arra áldozom, hogy kikönyörögjem Sandrát az ágyából. Lementem a lépcsőn végigmentem a folyosón, a következő lépcsősoron felmentem, fölértem a második folyosóra, jobbra fordultam, és már ott is voltam. Bekopogok.
-Cassndra... Fel kellene kelni...-súgtam be az ajtó résén. Remélem már lenyugodott-...és suliba menni...
-Ja kellene... De nem fogok.-adta meg a választ.
Jól van, tesókám, már megint kezded.  Legyél makacs, egy csöppet sem zavar...
-Nem lehet választani! Ha menni kell, hát menni kell!
-No problem [gyengébbek kedvéért:nem baj, nem probléma]. Lehet választani, és nem megyek. Pont.-na, remek, a téma szerinte le van zárva. Sebaj.
-De jössz!
-Nem, nem jövök!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Ti meg min vitatkoztok már megint?-jött fel Lysander a lépcsőn a nyakkendőjét igazgatva. Nem láthattam a nővérem arcát, hogy megijedt-e vagy sem, mivel egy ajtó van közöttünk, de rám sikerült a frászt hoznia.
-Nem hajlandó kifáradni a szobájából, és elmenni az iskolába.
-Aha.-sejtelmes mosolyt villantott az unokatestvérem-Csak tudnám, hogy miért. Apropó, Castiel mondta, hogy próba lesz, ne felejtsem el.-a vörös hajú fiú nevét hangosabban mondta, hogy meghallja Cas.
-Értem... Nem akarod utána áthívni vacsira?
-Jó ötlet! Majd a suliban megbeszélem vele. Cissy, jössz?
-Persze! Cassandra?-fordultam vissza.
-Menj a csudimudiba!
Lementünk és felszálltunk a buszra. A leghátsó ülésen ül Castiel. Kicsit csodálkozva pillant felénk, hogy nem látja Cassandrát. Lys helyet foglalt mellette, én pedig leültem Lina mellé. Egy osztályba járunk, de nem beszélgetünk túl sokat.
-Szia Lina!
-Oh, heló Cissy...-köszönt ő is, miközben letette a mobilját. Éppen egy SMS-t írt. Nem szeretek beleolvasni más dolgaiba, de megláttam pát sort belőle, ami felkeltette a figyelmemet:
Szeretlek Armin <3 Lina.
-Kinek írtad azt az SMS-t?-érdeklődtem ártatlanul.
-Oh...ööö...csak...egy barátomnak...
-És melyik csoportba tartozik ez a bizonyos barátod? Haver, legjobb barát, vagy több mint egy barát?
-Öhm....ööö...-a feje már elég vörös volt már.
-Több mint egy barát, ugye? És véletlenül fiú, fekete haja van, kék szeme, és van egy ikertestvére, akit Alexynek hívnak.-kérdeztem. Ő lehajtotta a fejét, bár tudtam, hogy össze lehetne keverni egy finom, lédús és érett, zamatos paradicsommal.
-I-i-i-igen........................................
-Ő pedig viszont is szeret?
-I-igen............
A következő megállónál láttam, hogy felszáll Armin és a fivére. Felálltam és rákacsintottam Linára. Amint felkeltem a helyemről, a fekete hajú fiú hálásan nézett rám, majd elfoglalta a helyemet. Én pedig leültem egy idős néni mellé. Megtudtam, hogy le kell szedni a borsót, mert ha nem, akkor megeszik a tetvek.Ha ezt nem tudtam volna meg, nem éltem volna túl ezt a napot.
#eközben hátul#
-Lysander! Ma hol van amúgy Cissy..... vagy Cassandra?-érdeklődött ártatlan arccal.-Castiel.
-Cassandra, és otthon.
-Mért? Hogyhogy nem jön ma suliba?
-Miért érdekel ez téged? Csak nem...-villantott sejtelmes mosolyt Lys.
-Mi? Mi? É-én? Öööö....dehogy is!
-Ha nem, akkor mért vörösödsz?-ekkor Castiel gyilkos tekintetet lövelt felé.

~Cecily~
Mikor beértem az iskolába, megláttam Natanielt. Elég szomorú képet vágott, ezért odamentem hozzá.
-Mi a baj Nataniel?
-Próbálok kibékülni Anitával, de nem figyel rám.
-Megpróbáljak segíteni?-kérdeztem.
Igazából már nem voltam belé szerelmes, inkább úgy szeretem őt mint a testvéremet. Megbarátkoztam azzal, hogy mást szeret. Segíteni akarok neki...
-Figyu! Úgy szeretlek mintha a bátyám lennél! Nem szeretném nézni, mennyire el vagy keseredve, ezért segíteni fogok neked.
-Rendben... Úgy látom rettentően makacs tudsz lenni.
-Hahaha!-nevettem-Van egy ötletem! Mit szólnál, ha írnál neki egy verset?
-Nem tudok verset írni...
-Nem baj! Vannak megfelelő kapcsolataim.
Mondtam, és elindultam Lys-drágát. Kíváncsi vagy, hogy hogyan szerettem ki Natanielből? Elmondhatom....
>a visszaemlékezés (1 héttel ezelőtt)<
Lementem a tengerpartra sétálni. Nagyon nagyok a hullámok, most senki sincsen a vízben, csak néhányan mászkálnak a parton. Elindultam a sziklás rész felé, majd ott felmásztam egy magas, kiszögellő részére. A tenger fölé ért. Leültem rá, és csak néztem ki a fejemből. Már kicsi korom óta ide járok, ez a kedvenc helyem. Nem számítottam semmi váratlan személyre, de mégis jött valaki. Ő nem más volt mint Adam. Barna haja az álláig ért, a szeme pedig feketén csillogott.
-Szia...-köszöntem. Meglehetősen zavarban voltam.
-Oh, heló... Nem tudtam, hogy lesz itt valaki...
-Ha zavarok elmegyek...-mondtam, és feltápászkodtam.
-Várj! Ne menj el, nem zavarsz!-visszarántott a csuklómnál fogva, én pedig a karjai közé estem. A fejem-természetesen-vörös volt. Miután elengedett egy icipicit megszédültem, és kénytelen volt újra elkapni.
-Jól vagy?
-Persze... Köszi, hogy elkaptál... Hogy hívnak?
-Adam. Téged?
-Cecilia. Nem rég költöztünk ide az ikertestvéremmel az unokatestvéreinkhez.
-Szóval akkor ti vagytok az új lányok a gimiben?
-Igen, te is oda jársz?
-Persze! Rosaliaval járok egy osztályba!
-Tényleg??? Lysander is az osztálytársad???
-Persze, mögötte ülök.
-Nem is mondta....
-Ismered?-érdeklődött.
-Haha, persze! Ő az egyik unokabátyám!
-Hát, nagyon bájos rokona van...-bókolt.
-Én, vagy a nővérem...?-vagy rosszabb esetben Leigh...
-Te! De úgy hallottam, hogy teljesen egyformák vagytok.
-Igen, de csak külsőre. Belül totál különbözünk.
-Azt gondoltam.
Még sokáig beszélgettünk a sziklapárkányon, de mikor már kezdett sötétedni, kénytelen voltam hazamenni.
>visszaemlékezés vége<
Tovább kerestem Lysandert, és megtaláltam az udvaron. A jegyzetfüzetébe irkált valamit.
-Lys, kérhetek valamit?
-Mit?
-Írnál egy szerelmes verset?
-Igen.-pár perc múlva oda is adta a papírt.
-Köszi!-majd a papírt lobogtatva elrohantam Natanielhez.
-Nat! Itt van!
-Köszi! Nagyon kedves vagy!-elrohant Anitához. Ekkor valaki megszólított.
-Szia Cecily!
-Szia Adam! Hogy vagy?
-Köszönöm jól. És te?
-Én is.
-Mond kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-............
Hogy mit mond Adam, az a következő részben kiderül, amit két komi után hozok a lehető leghamarabb. Addig lehet találgatni mit kérdez Adam ;) Áka.

6.rész

Na, hellóka! Itt is van az új rész. Ennek az elejét (kivételesen) nem én írtam, hanem az unokahúgom. Jó olvasást :) Áka, Blareb.
/két hét múlva/
~Cassandra~
Két hét múlva, miután levették a kötésem, matek előtt megszólított Castiel:
-Hogy van a kezed?-érdeklődött.
-Már egész jól...
-Öhm... Figyelj...-úgy látszik, mintha egy kicsit zavarban lenne-Ma délután próba lesz, nincs kedved eljönni?
-Ööö, persze eljövök-élénkültem fel, de elfordítottam az arcom, hogy ne lássa, mennyire elpirultam.
Egész órán leveleztünk. Kiderült, nem csak neki van elege Mr. Farazie-ból.
Órák után, mielőtt lementünk a kis föld alatti helyiségbe, bemutatta néhány kosaras haverját, majd a pince felé vettük az utat. Lysander háttal ült nekünk egy széken, és a jegyzetfüzetét lapozgatta, amit mindig elhagy. Halkan mögé osontunk, és alaposan ráijesztettünk.
-Most komolyan, mikor szoksz le erről, Cas?
-Amíg gyáva nyúl vagy...-feleltem vigyorogva.
-Hahaha, milyen humoros valaki!
-Inkább nincs kedved írni egy dalt Jessynek?-Lys fülig elpirult, pedig nem vall rá.
-Már írtam neki...-motyogta, hogy csak ő hallja.
Néhány perc múlva elkezdődött a próba. Nem is tudtam, hogy Lys-drágának ilyen jó hangja van.
Az egyik szám után intett Castiel, hogy menjek oda. A kezembe nyomta a gitárját, majd elém tette a Kottát. Egy kicsit zavarban voltam, de nem bizonyult nehéznek.
A vöröskének szó szerint leesett az álla, de szerinte volt egy kis hibám a második sorban. Mögém jött, hátulról átkarolt, és elmagyarázta, majd megmutatta a hibámat. Közben Lysandernek valami „fontos dolga” akadt, ezért kiosont a folyosóra. A kicsi ablakon láttuk, amint (kivel mással?) Jessyvel megy a park felé.
Castiel kivette a kezemből a gitárt, mivel végeztünk, és elindultunk haza. Út közben beszélgettünk mindenféle gitárokról dobokról és énekesekről. Amikor a házunk elé értünk felém fordult.
-Hát akkor... Holnap találkozunk.-mondta-Szia!
-Szia!
-Várj!-kiáltott utánam a kapuból-Elejtetted a sapkád!
Visszafutottam a sapkámért, és miközben odaadta, és a kezünk egymáshoz ért... jó darabig csak álltunk. Álltunk, és néztük egymás szemébe. Cast hirtelen közelebb hajolt hozzám. Ajkunk egymáshoz ért... Forgott velem a világ... És néhány másodperc után kattanás hallatszott.
-Na, most meg vagy Sandra!-kiáltott fel valaki a hátunk mögött. Castiel elengedett engem, és mögém pillantott.
-Lysander?!-szólalt meg döbbenten. Az előbb említett még nem rakta el a fényképezőgépet-Azt hiszem én most megyek... Sziasztok!-mondta Castiel, és elindult a szűk sikátor felé.
-Muszáj volt?!-fordultam Lyshez felfelé menet.
-Ez még semmi sem volt ahhoz képest amit te műveltél velem.
~Cissy~
Meg akartam várni Sandrát, de nem jött. Már indultam volna, de ekkor kiabálás hallatszott a DÖK-ös teremből.
-FOLYTON CSAK AZ ÚJ CSAJJAL VAGY! RÁM MÁR IDŐD SINCS!
-NYUGODJ MÁR MEG NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ!-kiabálta egy másik hang, amiben mintha Natanielt ismertem volna fel.
-AZT HISZED NEM VETTEM ÉSZRE, HOGY FOLYTON FLÖRTÖL VELED?!
-HA TETSZENE, AKKOR MÉRT JÁRNÉK VELED?
-IGAZAD VAN! AKKOR MÁR NEM IS VAGYUNK EGY PÁR! NA VISZLÁT, LÉGY BOLDOG!-azzal sírva kirontott a teremből. Behúzódtam egy szekrény mögé, hogy ne vegyen észre. Nataniel csak 15 perc múlva jött ki.
-Szia Nat!-szólítottam meg- mit csinálsz itt ilyenkor?
-Oh, szia!-mondta, miután észrevett-Meg akartam várni Ambert, de úgy látszik, már elment.
-Mért lógatod az orrod?-érdeklődtem „gyanútlanul”.
-Nem akarok beszélni róla...
-Merre mész?
-A park felé.-adta meg a választ.
-De jó! Én is!
Mikor elindultunk az udvar felé megkérdeztem:
-Elmondod, hogy mi a bajod?
-Hát... Szakítottunk Anitával...
-Oh... Értem... Mi történt?
Rám nézett, arcáról eltűnt a bánat, majd egyszerre harag gyúlt a szemében.
-Te vagy az oka!
-Mi? Mért? ÉN? Minek?
-IGEN! ANITA MIATTAD SZAKÍTOTT VELEM!
Szavai visszhangot vertek az iskola falairól.
-ÉÉN?
Egyszerre megszólalt az iskola csengője, de olyan hosszan, mint amikor tűzriadó van. Értetlenül álltam egy helyben.
-A riasztó...-motyogta Nat. Egyszerre megértettem. Az iskola területén 19 óráig lehet tartózkodni. Rápillantottam a karórámra: 19:14.
-FUTÁS!!!-kiáltottam-Nataniel!
Rohantunk a park felé. Mikor már elég távol voltunk a sulitól, lihegve lassítottunk.
-Bocsáss meg!
Értetlenül néztem rá.
-Miért?
-Amiért leordítottam a fejedet...
-Óóó... Nem probléma...
-Rá kellett volna jönnöm...-motyogta.
-Ugyan mire?
-Anita kapcsolta be a csengőt. Te már megfordultál, de én még láttam, ahogy kiszalad.
- Menjen melegebb éghajlatra!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Ohh... Ööö... Igen, ha szeretnél...
Elindultunk a parkban. Nem szóltunk egymáshoz, de Nataniel a zsebében kotorászott valami után. Mikor a ház elé értünk bebújtunk az egyik fa mögé, ugyanis két embert láttunk közeledni felénk. Ők is megálltak ott, ahol fél perccel ezelőtt még mi voltunk, és beszélgettek. Az egyik hangban felismertem Sandráét. A fa mögül csak annyit láttam, hogy elejt valamit és... Ca... Cast... Castiel?! Nem hiszem el! Nataniel is valami ilyesmire gondolhatott, mert leesett az álla. Néhány másodperc múlva kattanás hallatszott, és szétreppent a turbékoló párocska. Egy harmadik alak állt a mi ajtónkba. Láttam, hogy Castiel közeledik a rejtekhelyünk felé. Óvatosan húztuk össze magunkat, nehogy észrevegyen. Szerencsénkre nem pillantott meg minket. Majd miután elment, jobban szemügyre vettem a harmadik embert. Lysander az! Ekkor Nataniel oldalba bökött.
-Öhm, Cissy... Ha nem baj, én most megyek. Viszlát!-köszönt el, majd sietősen távozott. Én pedig előugrottam a bokorból és hibbantan üdvözöltem a rokonaimat.
-Hellóka!-köszöntöttem őket-Hogy, s mint?
-Te meg mit csinálsz itt?-értetlenkedett Lys.
-Hazajöttem, baj?
-Nem...
-Mi a baja Sandrának? Csak nem Castiel-cicus van a...
-Cecilia...-sziszegte a nővérem. Úgy látszik egy icipicit nagyon ideges... És hát én egy picit még cukkoltam...
-Mért, megcsókolt Casty-cica?-villantottam felé egy angyali mosolyt. Ekkor pattant el nála a húr. Kikapta Lys kezéből a fényképezőgépet, földhöz vágta, és még rá is taposott. Por se maradt belőle. Utána dühösen felrohant a lépcsőn, és beviharzott a házba. Mi követtük őt Lysanderrel.
-Amúgy te kérted meg Castielt, hogy csókolja meg?-érdeklődtem.
-Nem. Magától csókolta meg őt.
-Érdekes...
-Mi a baja Cassandrának, azon kívül, hogy lececiliáztam?-támadt ránk hirtelen a semmiből megjelenő Leigh.
-Hát... Ööö... Lys lefotózta, amikor csókolózott, és egy picit én is cukkoltam...
-Beszélek vele...-mondta és már épp megfordult volna de én megfogtam a karját.
-Várj! Ezt vidd magaddal!-mondtam, és a  kezébe nyomtam egy nagy darab kartonpapírt.
-Ez meg minek?-nézett rám értetlenül.
-Cassandra magával hozta a Darts-ját, és nem szeretném, ha megsérülnél.
Fölmentünk a lépcsőn, egyenesen a padlásszobáig. Leigh ment elöl, mi pedig követtük. Amikor benyitott egy Darts csapódott a kartonba, amit az utolsó pillanatban kapott maga elé. Bepillantottam és láttam, hogy ami a kezében van tárgy, nem más mint a keresztanyutól kapott hógömb.
-Menjetek el Kínába.-üvöltötte.
-Gyertek.-fogtam meg két srácot.
Ők lementek a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Ruhástól dőltem le az ágyamra. Még én se gondoltam, hogy ennyire fel lehet húzni a nővérem. Észre se vettem de a nagy gondolkodás közepette elaludtam.
És ez lenne a hatodik rész... Köszönöm szépen Blarebnek a munkáját. A következő rész két komment után lesz, csak mostanában elég sűrű lesz a programom. Áka.