11.rész

Oh la la, itt is vagyon emez rész is. Gute (jó) olvasást! Áka (ma nincs ki mind a négy kerekem xD)
~Cecilia~
Mikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Homályosan emlékszek arra, hogy mi történt. Ha jól emlékszem, akkor azt hiszem mintha egy labdával dobtak volna fejbe. De nem biztos... Ekkor benyitott egy nővér.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?
-Magának is! Kicsit fáj a fejem... Mi történt?
-Ha jól értettem amit a fiatalember mondott, akkor testnevelésórán fejbe találtak egy kosárlabdával és  elájultál-válaszolta az idősödő hölgy.
-Hogyhogy ennyitől rosszul lettem?-vontam fel a szemöldököm-nem szoktam ennyitől kidőlni!
-Egy olyan ponton találták el, ahol régebben már betörött, de nem forrt össze olyan jól akkor, ezért ott vékonyabb lett a koponyád.
-Aha, biztos... Mennyi ideig voltam eszméletlen ?
-Négy-öt órát.
-Felhívták a rokonaimat?
-Majd akkor hívjuk fel őket, amikor a doktor úr elvégezte a vizitet.
-És az mikor lesz?
-Nem tudni pontosan. Most tart a második szobában, te pedig a 25.-ben vagy.
-Ok.-fordultam át a másik oldalamra.
Mikorra ideért a doki addigra már fél kilenc is elmúlt. Amikor pedig odaért hozzám (négyen voltunk összesen bent) majdnem ¾ kilenc (20:45) volt! Miután végzett felhívta Lysanderéket hogy holnap jöhetnek értem és bla bla bla...
Nehezen sikerült elaludnom, ráadásul még az ágy is recsegett...
Másnap kicsit fura érzésre keltem. Olyanra, mintha valaki figyelne. Bágyadtan felnyitottam a szempilláimat, felpillantottam, majd ijedten hátrahőköltem. Hogy mitől rettentem meg ennyire? Hát, én bizony attól ijedtem meg, hogy egy kék szemű valaki felém hajol.
-Te meg ki vagy?!-kiáltottam fel.
-Hát fel sem ismersz Cecily?-vigyorgott a képembe, majd hátrébb hajolt.
-A-Adam? Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem látogatni. Baj?
-Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!-tért vissza arcomra az angyali mosoly.
-Jobban vagy már? Hoztam neked valamit!-húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt valamit.
-Jaj köszi nem kellett volna!-csomagoltam ki a sütit-Boci-szelet? Pont ez a kedvencen!
-Ugyan, nincs mit! De szerintem kell, mert ismerem a kórházi kaját.
-Mért? Voltál kórházban?
-Amikor negyedikes voltam, akkor eltörött a kezem.
-Oh, értem... Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-Hogyhogy most kék a szemed?-szögeztem neki a kérdést.
-Nekem mindig kék volt a szemem.
-Akkor, amikor először találkoztunk a szikláknál, fekete volt.
-A 17. születésnapomon?
-17 éves vagy (O.o)? Hogyhogy akkor most vagy másodikos?
-Oviban visszafogtak.-mosolygott rám egy angyali mosollyal-Sajnos mennem kell. Megbeszéltem a nagyapámmal, hogy elmegyünk túrázni.
-Rendben, szia!
-Viszlát!
~Cassandra~
Miután felébredtem a lehető leggyorsabban átöltöztem, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Miután végeztem lerohantam reggelizni, de végig olyan érzésem volt mintha elfelejtettem volna valamit. Lent egyből a hűtő felé vettem az irányt. Miközben félretoltam egy tál bolognai spagettit, hogy elővegyem a vajat, mintha valaki besurrant volna a konyhába.
''Biztos csak hallucinálok!''
Mikor már a párizsit is kihalásztam, és épp azon voltam, hogy a lábammal becsukjam az ajtót, hirtelen valaki felkapott!
-Jó reggelt Cassandra!-búgta bele a fülembe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te meg ki a jó isten vagy?
-Kösz a kedves köszönést. Castiel vagyok.
-Te meg mi a jó fenét keresel itt?
-Itt aludtam az Eurovízió után. Baj?
-Mért nem mentél haza?
-Éjjel egykor? Most ugye csak viccelsz! A csajok is itt aludtak!
-Milyen csajok?-néztem rá bamba, értetlen szemekkel.
-Jessy és Rosalia.
''Ők meg mit keresnek itt?''
-Jó reggelt!-toppant be Leigh. Furcsa pillantást vetett ránk, ugyanis Castiel még mindig a levegőben tartott.
-Neked is. Letennél már, vagy máshogy adjam a tudtodra?
Az illető, aki eddig „reptetett” nagyot sóhajtva letett. Miután megbizonyosodtam arról, hogy szilárd talajon állok, elkezdtem szendvicseket csinálni hat fő részére (kenyér, vaj, sajtos párizsi, kenyér). Megterítettem-mivel inkább a fiúk csak néztek, a lányok meg még nem értek le-, utána pedig csak vártam. Mikor már mindenki ott volt, ettünk. Castiel azt mondta, hogy hazasétál, mivel a szomszéd utcában lakik, a csajokat pedig a kórház felé hazadobjuk.
¤a kórházban¤
Megint megyünk fel a lifttel a harmadikra. Mikor felértünk rögtön a huszonötödik szoba felé vettük az irányt. Ott feküdt bent Cissy, az ablak melletti ágyon. Nagy szemekkel nézett kifelé, de amikor meghallotta, hogy jövünk, rögtön felénk nézett.
-Végre itt vagytok! Hiányoztatok!
-Tudjuk! Jöttök Sysy?
-Hogyhogy előjött a régi becenevünk?-néztünk Lysre.
-Nem tudom. Akkor jöttök?
-Aha..
*
[Sysy=CisSY+CasSY]
Miután hazaérkeztünk egyből a szobám felé vettem volna az irányt, de Cissy elkapta a kezemet.
-Mi az?-néztem közömbösen a szemébe.
-Nem Skype-olunk Blankával?
-Jó!-élénkültem fel.
Felmentünk Cissy szobájába, ott pedig előkaptuk a laptopot. Miközben arra vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Mikor-végre-betöltött bepötyögtem a keresőbe: Blanka Bowman. Miután kidobta, rámentünk a nevére, majd felhívtuk (mivel fent volt).
-Sziasztok Sysy! Mizu van?-érdeklődött az élet vidám lány.
-Neked is szia! Semmi különös, most jöttünk meg a kórházból. Veled?
-Már megint? Na, képzeljétek el, hogy indultam egy úszóversenyen, és nyertem!
-Már megint?-kérdezte viccelődve a testvérem.
-Ja. Amúgy képzeljétek! Emlékeztek még arra a cserediák programra?
-Persze! Mi csak azért nem neveztünk, mert felesleges lett volna.
-Képzeljétek el, hogy sikerült bejutnom!
-Tényleg?-néztem rá csöppet sem csodálkozva-Na és hova mész?
-Most hirtelen nem jut eszembe, de Franciaország déli tengerpartjának közelében, egy gimibe.
-Aha. És hol kapsz szállást?
-Egy család fogadott be. Van nekik egy körülbelül [kb] 19 éves lányuk.
-Mikor fogsz indulni?
-Most szombaton fogok majd indulni. Nem nagyon izgulok a repülés miatt, mert úgy mint nektek, az anyukám is külföldi (konkréton magyar), ezért a lehető leggyakrabban ellátogatunk Magyarországra.
-Aha. De légyszi beszélj magyarul! Olyan furcsa és érdekes!-kérleltem ellenállhatatlan kislányos hangon.
-De mit beszéljek?
-Mit tudom én, mutatkozz be!
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-mutatkozott be a másik anyanyelvén az úszóbajnokunk.
-Még mindig olyan, mintha kínaiul beszélnél-ingatta a fejét mosolyogva Cecily.
-Pedig magyarul beszélek.
-Nem baj. Amúgy mit is jelentett ez?
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-ismételte el.
Ekkor egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén:-Blanka, siess, mert le fogod késni a gépet!
-Mennem kell sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el kórusban.
Letette, ezzel együtt mi is kikapcsoltuk a gépet. Én kimentem a húgom szobájából fel a sajátomba. Ott pedig levettem a polcról a kedvenc könyvemet-Rejtő Jenő (P. Howard)~Piszkos Fred a kapitány-Ledőltem az ágyamra, majd elsüllyedtem a lapok között.
A következő részről még nem tudom mikor lesz kész. Áka.

Fontos bejelentés #2

Sziasztok!

Új "rekord" született, vagyis elértétek a 2500 oldalmegjelenítést!

 Ezért most egy fotópályázatot indítok.

Ennek pedig az lesz a lényege, hogy kreatívan leírjátok kirakjátok a kitalált (mint nekem az Áka) vagy az igazi (mint nekem az Ági)

Itt van egy kis motiváló kép:

Én sárgadinnyét és magokat használtam, de legyen kreatív a fantáziátok, ezerféle variáció van még!

Természetesen a legjobb az kap majd valami kis jutalmat, majd kitalálom mi legyen

Erre az e-mail címre tudjátok küldeni:

obiagi2002@freemail.hu 

Határidő:

2014. augusztus 20.

Eredményhirdetés:

2014 augusztus 30-31. 

Mindenkinek sok sikert:

Áka  

Különleges rész

Na sziasztok, itt is van a különleges rész :) 4 éves koruktól lesz a rész, pár új szereplővel :) Áka.
[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.

***

 Mikor megérkeztünk a tanyára a szüleinkre bíztuk a csomagjainkat, és rohantunk  az állatokat megnézni. Elsőnek egy nagy fabódéba mentünk be, ahol furi, fehér és barna csip-csipek voltak.
-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet  készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :

10.rész

Ugye az Eurovíziós dalfesztivál :D A következő rész is két komi után lesz kirakva! Jó olvasást! Áka
~Cassandra~
Elmentem a konyhába kukoricát pattogtatni. Előhalásztam a szekrény legaljáról, majd egy tálban bedobtam a mikróba. Mikor végzett átborítottam egy tálba, és visszamentem a nappaliba. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Lys, Leigh........-mondtam „angyali” mosolyt.
-Mit akarsz Cas?
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem akarjátok áthívni Rosát és Jessyt?
-Mért ne? Oké!
-Hívjátok fel őket!
Amíg ők telefonáltak addig én leültem Castiel mellé. Az ölemben lévő tálból kivett egy marékkal és magába tömte. Látszik rajta, hogy szereti.
-Mit nézel úgy?-kérdezte. Hoppá! Rajta felejtettem a szemem!
-Ööö...ja ööö...ööö...semmit...-lehajtottam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
-Szóval én egy semmi  vagyok?
-Argh... Egyél kukoricát!-mondtam és az ölébe löktem a tálat.
Ekkor csengettek. Lysander és a bátyja ajtót nyitottak a lányoknak, cserébe pedig kaptak egy-egy puszit az arcukra.
-Sziasztok!-mentünk mi is oda a bejárathoz.
-Jajj, sziasztok! Cassandra, nem tudod jobban van-e má....-nem tudta befejezni a mondanivalóját Jess, ugyanis megcsörrent a vonalas telefon.
-Felveszem!-kiáltottam a készülék felé száguldva.
-Halló, Ainsworth és Lavigne család!
-Jó napot hölgyem!-szólalt meg a vonal túlsó végén egy idős férfihang-Azt szeretném közölni, hogy Cecilia Lavigne magához tért, holnap jöhetnek érte!
-Rendben, nagyon szépen köszönjük, viszont hallásra!
-Magának is!-válaszolta és letette.
Örömömben cigánykereket hánytam volna, de ez szoknyában elég ciki lenne, ezért inkább nem csináltam. Visszasiettem a többiekhez, a nappaliba, és folytattuk a tévézést. Először kommandósok egy jelre elkezdtek rohanni a helyszín felé. A zászlók vannak náluk, azoké az országoké amelyek versenyeznek. Utána felvonultak a versenyzők. Vannak köztük elég különös szerzetek. Aztán mondtak valamit a műsorvezetők, ami elég hosszúra sikerül nekik. 21:19-kor végre elindult a műsor. Az ukrán énekesnő gyönyörűen énekelt, de előtte kirakta az országuk zászlóját. Jöttek utána törökök, szlovénok, és mindenféle népség, de mielőtt a franciákhoz értünk volna, jött egy elég különös szerzet. A neve pedig nem más mint Conchita Wurst. Ő az osztrák versenyző,egy igen különös lény. Hogy mért különös? Hát azért mert szakálla van. DE nem férfi! Mikor ment a zászló-kirakósdi én éppen ittam egy üvegből vizet, Castiel popcornt tömött magába, Lys Jessyt simogatta,Leigh pedig Rosának töltött innivalót. Hogy mi történt? Személyem félrenyelt több kortynyi H2O-t, a mellettem ülő vörös fajzat leejtette a tálat, ami szerencsére akkor már üres és műanyag volt. Idősebb unokabátyám pedig gyönyörűségesen leöntötte a szőnyeget teával. Mindenki kikerekedett szemmel nézi a képernyőt. Ez meg mi?! Fölmentem villámgyorsan a netre és egyszerre minden világossá vált. Hiszen ő más, mint a többiek. Mindegy... Sorra következtek a versenyzők. A franciák (vagyis mi) förtelmesen teljesítettek. Egyáltalán hogyhogy indultak?! Személy szerint nekem a magyar és a svéd dal tetszett a legjobban, na meg persze az előző lakhelyemnek, Angliának a száma. És jött a pontozás. Én előre lekopogtam, hogy a franciák, vagy az osztrákok fognak veszteni.
Első hét ország adja a pontot: HAJRÁ MAGYAROK, TI VAGYTOK A KIRÁLYOK!!!!!
Kb. a huszadik ország: Mi van?! Ennyi embernek van ízlésficama?! Hogyhogy a meleg csávó vezet?!
Harmincadik ország: Azt a..... A franciák kaptak egy pontot...
Utolsó előtti előtti ország: Mi??????? Hogy lehet az, hogy ennyien szavaztak a homora, hogy már megrendíthetetlen a győzelme? A mieink pedig két kegyelemponttal „büszkélkedhetnek”
Végeredmény: az osztrák nyert, utána a hollandok, harmadikak a svédek, a magyarok pedig az ötödik helyen feszítenek.
Éjfél után tizenöt perccel már nagyon álmos voltam, és elaludtam. Másnap reggel pedig a saját szobámban ébredtem.
~Castiel~
A Dalfesztivál már a vége felé közeledett, amikor éreztem, hogy valaki a fejét a vállamra hajtotta. Cassandra volt az. A hajára ráesett a holdfény, ezüstöst csillogást adva annak. Szép, sima arca fénylett, és így úgy nézett ki, mint egy angyal. Miután vége lett a műsornak, pár percig gyönyörködtem benne.
-Felviszem a szobájába!-szóltam oda Lysandernek, majd az ölembe kaptam a szépséges teremtményt, és elindultam felfelé a lépcsőn.
A hálója a padlástérben lett kialakítva, ahonnan egy tetőablakon keresztül gyönyörű kilátás nyílik a ragyogó csillagokra. Direkt az ő igényéhez lett kialakítva ez a helyiség, fekete falakkal, színes halálfejekkel, egy egyszemélyes ággyal, íróasztallal és pár szekrénnyel. Pontosan illik a személyiségéhez. Sötét és rejtélyes, viszont mégis szépséges. Egy ideig még gyönyörködtem benne, majd leraktam az ágyára, és betakartam.
-Szép álmokat, Cassandra.-susogtam, majd hirtelen ötlettől vezetve megcsókoltam. Mivel nem ébredt fel, inkább hagytam nyugodtan aludni. Kimentem a szobából, majd visszamentem a nappaliba, ahol Lys egy pléddel fogadott.
-Tessék!-a kezembe nyomta a vékony takarót, majd elment. Én lefeküdtem a krémszínű kanapéra, betakaróztam, és villámgyorsan elnyomott az álom.
A különleges résszel is megpróbálok sietni, de ezzel végeztem előbb. A 11. rész jön két komi után, a másik pedig akkor, amikor kész lesz. Áka
PÁR EUROVÍZIÓS DAL:
FRANCIA
OSZTRÁK
MAGYAR
SVÉD
ANGOL

Fontos bejelentés

Fontos bejelentés

Fontos bejelentést kell tennem. Ez a bejelentenivaló pedig nem más mint.....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

...mint az hogy: elértük az 1000 oldalmegtekintést! Nagyon örülök ennek, ezért ha akarjátok, írhatok egy bónusz részt az ikrek gyerekkoráról. De, ezt csak akkor csinálom meg ha háromnál többen kértek rá, mert akkor tudom, hogy érdekel ez titeket. Úgyhogy ha szeretnétek szavazzatok sokan!

Áka

9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)

8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka