Fontos bejelentés

Fontos bejelentés

Fontos bejelentést kell tennem. Ez a bejelentenivaló pedig nem más mint.....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

...mint az hogy: elértük az 1000 oldalmegtekintést! Nagyon örülök ennek, ezért ha akarjátok, írhatok egy bónusz részt az ikrek gyerekkoráról. De, ezt csak akkor csinálom meg ha háromnál többen kértek rá, mert akkor tudom, hogy érdekel ez titeket. Úgyhogy ha szeretnétek szavazzatok sokan!

Áka

9.rész

Helóka, itt is van az új rész. Ha tudnátok mennyire örülök a komiknak és a G+-olásnak... Na mindegy jó olvasást :) Áka.
~Cassandra~
Lys megfogta a kezemet és elindultunk valamerre. Nem ismerem még olyan jól a terepet, ezért halványlila gőzöm sincs, hogy merre megyünk. Ideges vagyok, és ezt még jobban fokozza Castiel jelenléte is.
Már legalább 15 perce gyalogolunk, de egyszer csak befordulunk egy sarkon, és egy nagy fehér épület előtt  találtam magam, amire ez van kiírva: MEGYEI KÓRHÁZ. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér. Egyszer, olyan 7-8 éve voltunk itt, amikor Cissy leesett a bálákról. Még mindig emlékszem a szoba számára: 3. emelet 25. szoba. Hirtelen kicsit megszédültem. Még szerencse, hogy Cast elkapott.
-Köszi...-motyogtam.
Odabent elmentünk a recepcióhoz.
-Elnézést, meg tudná mondani, hányas szobában van Cecilia Lavigne?-érdeklődött Lysander.
-3. emelet 25. szoba.-válaszolta a portás. Nagyon deja vu érzésem van, csak most pontosan tudom mikorról. Érzem, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon, és ha két csepp lefolyik, akkor jön a többi, mint egy óriási had.
-Nyugi... Nem lesz semmi baj...-nyugtatott vöröske.
Bementünk a kórterembe, és a húgom ott feküdt azzal az ággyal szemben, ahol régen is volt. [ Telefonról nem tudok képet beszúrni, ezért lent a képjegyzékben lesz] Nem bírom magamban tartani a könnyeimet, patakokban csordultak le az arcomon, amit Castiel pólójába temettem. Hangos zokogásban törtem ki.
-Nyugi, Cassy, nyugi!
-Nehéz.... Lenyugodni.....-hangosan szipogok. Egy picit el is felejtettem milyen sírni-Had menjek ki...
Kisétáltam az én „testőrömmel” a nyomomban, és leültünk egy közeli székre. Pár percig tartott, mire teljesen lenyugodtam. Csendben ülünk, ő pedig átkarol. Egyszer csak egy barna hajú, kivágott pólójú, szaggatott nadrágú lány jelent meg, olyan 10-15 cm-es (de lehet, hogy 20) magassarkúban.
-Te meg mit csinálsz a pasimmal!?-nyávogta.
-M-mi-milyen pasiddal?!-teljesen ledöbbentem. MI VAN?????!!!!!
-Castiellel, mit csinálsz-teljesen összezavarodtam. Ránéztem az előbb említettre értetlen szemekkel.
-Azt hiszem, most megyek...-felálltam a székről, és elkezdtem rohanni. Hogy minél gyorsabb legyek, most segítségemre vannak a hosszú lábaim. Hallottam, hogy valaki utánam kiállt, meg kettő vagy négy láb csattogását a padlón, de nem érdekel.
Mikor kiértem a kórházból balra fordultam. Ha jól emlékszem erről jöttünk. Kanyarogtam az épületek és az utcák között, amíg észre nem vettem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Megpróbáltam megkérdezni az arra járó emberektől franciául, németül és angolul, hogy hol vagyok, és merre van a kórház, de nagy ívben tojtak rám. Szomorúan lekuporodtam egy közeli padra, és összehúztam magamon a dzsekim. Jó sokáig ülhettem ott, ugyanis hirtelen elsötétült az ég, az eső pedig esni kezdett. Ez nagyon nem az én napom. Odaszaladtam egy közeli fa alá. Ez valamennyire védett az égi csapadéktól. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Lys hívott ezért gyorsan felvettem.
-Hol vagy?!-kiáltotta. Kicsit távolabb tartom inkább magamtól ezt a kütyüt ha továbbra is így ordít...
-A világegyetemben...
-Konkrétan?
-Egy fa alatt.
-Melyik utcában?
-Nem tudom.
-Hogy néz ki a környék?-kérdezte.
-Van itt egy nagy, kupolás épület. Körülötte fák és bokrok vannak. És innen nem lehet látni a tengert.
-Oké, öt perc és ott vagyunk-mért beszél többesszámban? Remélem nem Cast...
Letette a telefont. Négy percig se kellett várnom, itt parkolt előttem Leigh kocsija.
-Szállj be!-kiálltott ki az ablakon. Úgy látszik nem a vöröskével jött.
-Mért jöttél el onnan mi történt?
-Odajött hozzánk egy barna hajú lány nem tudom ki volt az, viszont Castielt ismerte...
-Milyen ruha volt rajta?-Lysander elmehetne akár nyomozónak is...
-Mély kivágású póló, kiszakított farmer, tűsarkú... És had ne részletezzem, minek néztem én...
-DEBORAH?! MIT KERES Ő ITT?!-ordította Lys. Leighgel nagyon megijedtünk, ő riadalmában még a fékre is rálépett. Szerencsére egy apró mellékutcában vagyunk.
-Mért ordítasz? Nem vagyunk süketek...-mondtam a fülemet dörzsölgetve, hogy ne csengjen-plusz nem láttad ezt a Deborah-leányt amikor kijöttél a teremből?
-Szerinted?
-Argh.... Mindegy, menjünk haza...
-Óhajod számomra parancs!
-Na ezt most hagyjátok abba, fiúk!
Ezután csendben mentünk haza. Otthon, mielőtt bedőltem az ágyamba, előhalásztam a plüssömet, amit magammal hoztam. Pár perccel később az álom hangtalanul leszállt rám, és a hatalmába kerített.
*eközben a nappaliban*
~Lysander~
-Ez egy elég érdekes nap-mondja Leigh, miközben fel se pillant a butik könyveléséből-Cassandra sír, te tiszta ideg vagy, és feltűnt ez a Deborah vagy ki.
-Te is tudod milyen volt. Rámászott mindenkire, miközben ott volt neki Castiel. Vagyis, ahogy Cissy fogalmazna: ribiszke (ribiszke=ribizli, és szokták még használni egyéb jellemzésnek is, mint az apró, piros bogyós gyümölcs). Jaj, nagyon aggódom érte.
-Nyugodj meg, csak egy kosárlabda találta fejbe! Ne emésszed ezen magad!
-Jól van, na!-válaszoltam. Ekkor megcsörrent a mobilom a zsebemből. Szóval ide tettem! Castiel az, ezért gyorsan felvettem.
-Cső! Elaludt a unokatesód?
-Igen, mért kérded?
-Mert sajt.
-Leráztad Deboraht?
-Szerinted?
-Amilyen pióca.... Nem.
-Hahaha, nagyon vicces vagy Lys.
-Mindegy, mért is hívtál?
-Átjöhetek?
-Felőlem! Gyere nyugodtan!
-Oké-mondta, és letette a mobilját.
Pár perccel később pedig belépett Castiel.
-Szia újra!
-Neked is!-válaszolta-Mit szólnál, ha megnéznénk az Eurovíziót, úgyis fél óra múlva kezdődik
-Oké-nagy valószínűséggel tönkrement a tévéje.
Bekapcsoltuk, rákerestünk a csatornára, és vártunk, mikor egyszer csak halk léptek hallatszottak a hátunk mögül.
~Cassandra~
(mert ki más jött volna le az emeletről...)
Másodszorra lopózok le az emeletről. Hogy miért másodszorra? Mert először, mikor megláttam a vörös hajkoronát, visszarohantam és megfésülködtem, majd át is öltöztem. Nem nagyon sikerült sokat aludnom, nagyjából fél órát, ugyanis végig ő járt a fejemben-tudjátok, milyen az, ha valaki szerelmes...
Hallom, hogy megy a tévé. Nagy valószínűséggel a Dalfesztivált nézik. Belépek, ők pedig felém fordulnak. Castiel, mintha egy picit elpirult volna, Lysander pedig meghökkent egy picit.
-Felébredtél?-érdeklődte Leigh.
-Nem! Alvajáró lettem, aki tud nyitott szemmel, álomba merülve tud beszélni!
-Akkor jó reggelt...-morogta a nemlétező bajsza alatt.
-Helló fiúk! Pattogtassak kukoricát?
-Aha...-motyogták kórusban.
Ez a nap elég hosszú lesz. Kövi rész két komment után :) Áka.
KÉPJEGYZÉK:
(Időrendi sorrendben)

8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka

7.rész

Na hellóka! Kicsit késve bár, de itt is van a 7. rész :) Remélem tetszeni fog! Kövi rész,két komi után. :) Áka.
~Cecilia~
Reggel kipihenten ébredtem. Villámgyorsan sikerült elkészülnöm, röpke 15 perc alatt. A többi időm pedig arra áldozom, hogy kikönyörögjem Sandrát az ágyából. Lementem a lépcsőn végigmentem a folyosón, a következő lépcsősoron felmentem, fölértem a második folyosóra, jobbra fordultam, és már ott is voltam. Bekopogok.
-Cassndra... Fel kellene kelni...-súgtam be az ajtó résén. Remélem már lenyugodott-...és suliba menni...
-Ja kellene... De nem fogok.-adta meg a választ.
Jól van, tesókám, már megint kezded.  Legyél makacs, egy csöppet sem zavar...
-Nem lehet választani! Ha menni kell, hát menni kell!
-No problem [gyengébbek kedvéért:nem baj, nem probléma]. Lehet választani, és nem megyek. Pont.-na, remek, a téma szerinte le van zárva. Sebaj.
-De jössz!
-Nem, nem jövök!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Ti meg min vitatkoztok már megint?-jött fel Lysander a lépcsőn a nyakkendőjét igazgatva. Nem láthattam a nővérem arcát, hogy megijedt-e vagy sem, mivel egy ajtó van közöttünk, de rám sikerült a frászt hoznia.
-Nem hajlandó kifáradni a szobájából, és elmenni az iskolába.
-Aha.-sejtelmes mosolyt villantott az unokatestvérem-Csak tudnám, hogy miért. Apropó, Castiel mondta, hogy próba lesz, ne felejtsem el.-a vörös hajú fiú nevét hangosabban mondta, hogy meghallja Cas.
-Értem... Nem akarod utána áthívni vacsira?
-Jó ötlet! Majd a suliban megbeszélem vele. Cissy, jössz?
-Persze! Cassandra?-fordultam vissza.
-Menj a csudimudiba!
Lementünk és felszálltunk a buszra. A leghátsó ülésen ül Castiel. Kicsit csodálkozva pillant felénk, hogy nem látja Cassandrát. Lys helyet foglalt mellette, én pedig leültem Lina mellé. Egy osztályba járunk, de nem beszélgetünk túl sokat.
-Szia Lina!
-Oh, heló Cissy...-köszönt ő is, miközben letette a mobilját. Éppen egy SMS-t írt. Nem szeretek beleolvasni más dolgaiba, de megláttam pát sort belőle, ami felkeltette a figyelmemet:
Szeretlek Armin <3 Lina.
-Kinek írtad azt az SMS-t?-érdeklődtem ártatlanul.
-Oh...ööö...csak...egy barátomnak...
-És melyik csoportba tartozik ez a bizonyos barátod? Haver, legjobb barát, vagy több mint egy barát?
-Öhm....ööö...-a feje már elég vörös volt már.
-Több mint egy barát, ugye? És véletlenül fiú, fekete haja van, kék szeme, és van egy ikertestvére, akit Alexynek hívnak.-kérdeztem. Ő lehajtotta a fejét, bár tudtam, hogy össze lehetne keverni egy finom, lédús és érett, zamatos paradicsommal.
-I-i-i-igen........................................
-Ő pedig viszont is szeret?
-I-igen............
A következő megállónál láttam, hogy felszáll Armin és a fivére. Felálltam és rákacsintottam Linára. Amint felkeltem a helyemről, a fekete hajú fiú hálásan nézett rám, majd elfoglalta a helyemet. Én pedig leültem egy idős néni mellé. Megtudtam, hogy le kell szedni a borsót, mert ha nem, akkor megeszik a tetvek.Ha ezt nem tudtam volna meg, nem éltem volna túl ezt a napot.
#eközben hátul#
-Lysander! Ma hol van amúgy Cissy..... vagy Cassandra?-érdeklődött ártatlan arccal.-Castiel.
-Cassandra, és otthon.
-Mért? Hogyhogy nem jön ma suliba?
-Miért érdekel ez téged? Csak nem...-villantott sejtelmes mosolyt Lys.
-Mi? Mi? É-én? Öööö....dehogy is!
-Ha nem, akkor mért vörösödsz?-ekkor Castiel gyilkos tekintetet lövelt felé.

~Cecily~
Mikor beértem az iskolába, megláttam Natanielt. Elég szomorú képet vágott, ezért odamentem hozzá.
-Mi a baj Nataniel?
-Próbálok kibékülni Anitával, de nem figyel rám.
-Megpróbáljak segíteni?-kérdeztem.
Igazából már nem voltam belé szerelmes, inkább úgy szeretem őt mint a testvéremet. Megbarátkoztam azzal, hogy mást szeret. Segíteni akarok neki...
-Figyu! Úgy szeretlek mintha a bátyám lennél! Nem szeretném nézni, mennyire el vagy keseredve, ezért segíteni fogok neked.
-Rendben... Úgy látom rettentően makacs tudsz lenni.
-Hahaha!-nevettem-Van egy ötletem! Mit szólnál, ha írnál neki egy verset?
-Nem tudok verset írni...
-Nem baj! Vannak megfelelő kapcsolataim.
Mondtam, és elindultam Lys-drágát. Kíváncsi vagy, hogy hogyan szerettem ki Natanielből? Elmondhatom....
>a visszaemlékezés (1 héttel ezelőtt)<
Lementem a tengerpartra sétálni. Nagyon nagyok a hullámok, most senki sincsen a vízben, csak néhányan mászkálnak a parton. Elindultam a sziklás rész felé, majd ott felmásztam egy magas, kiszögellő részére. A tenger fölé ért. Leültem rá, és csak néztem ki a fejemből. Már kicsi korom óta ide járok, ez a kedvenc helyem. Nem számítottam semmi váratlan személyre, de mégis jött valaki. Ő nem más volt mint Adam. Barna haja az álláig ért, a szeme pedig feketén csillogott.
-Szia...-köszöntem. Meglehetősen zavarban voltam.
-Oh, heló... Nem tudtam, hogy lesz itt valaki...
-Ha zavarok elmegyek...-mondtam, és feltápászkodtam.
-Várj! Ne menj el, nem zavarsz!-visszarántott a csuklómnál fogva, én pedig a karjai közé estem. A fejem-természetesen-vörös volt. Miután elengedett egy icipicit megszédültem, és kénytelen volt újra elkapni.
-Jól vagy?
-Persze... Köszi, hogy elkaptál... Hogy hívnak?
-Adam. Téged?
-Cecilia. Nem rég költöztünk ide az ikertestvéremmel az unokatestvéreinkhez.
-Szóval akkor ti vagytok az új lányok a gimiben?
-Igen, te is oda jársz?
-Persze! Rosaliaval járok egy osztályba!
-Tényleg??? Lysander is az osztálytársad???
-Persze, mögötte ülök.
-Nem is mondta....
-Ismered?-érdeklődött.
-Haha, persze! Ő az egyik unokabátyám!
-Hát, nagyon bájos rokona van...-bókolt.
-Én, vagy a nővérem...?-vagy rosszabb esetben Leigh...
-Te! De úgy hallottam, hogy teljesen egyformák vagytok.
-Igen, de csak külsőre. Belül totál különbözünk.
-Azt gondoltam.
Még sokáig beszélgettünk a sziklapárkányon, de mikor már kezdett sötétedni, kénytelen voltam hazamenni.
>visszaemlékezés vége<
Tovább kerestem Lysandert, és megtaláltam az udvaron. A jegyzetfüzetébe irkált valamit.
-Lys, kérhetek valamit?
-Mit?
-Írnál egy szerelmes verset?
-Igen.-pár perc múlva oda is adta a papírt.
-Köszi!-majd a papírt lobogtatva elrohantam Natanielhez.
-Nat! Itt van!
-Köszi! Nagyon kedves vagy!-elrohant Anitához. Ekkor valaki megszólított.
-Szia Cecily!
-Szia Adam! Hogy vagy?
-Köszönöm jól. És te?
-Én is.
-Mond kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-............
Hogy mit mond Adam, az a következő részben kiderül, amit két komi után hozok a lehető leghamarabb. Addig lehet találgatni mit kérdez Adam ;) Áka.

6.rész

Na, hellóka! Itt is van az új rész. Ennek az elejét (kivételesen) nem én írtam, hanem az unokahúgom. Jó olvasást :) Áka, Blareb.
/két hét múlva/
~Cassandra~
Két hét múlva, miután levették a kötésem, matek előtt megszólított Castiel:
-Hogy van a kezed?-érdeklődött.
-Már egész jól...
-Öhm... Figyelj...-úgy látszik, mintha egy kicsit zavarban lenne-Ma délután próba lesz, nincs kedved eljönni?
-Ööö, persze eljövök-élénkültem fel, de elfordítottam az arcom, hogy ne lássa, mennyire elpirultam.
Egész órán leveleztünk. Kiderült, nem csak neki van elege Mr. Farazie-ból.
Órák után, mielőtt lementünk a kis föld alatti helyiségbe, bemutatta néhány kosaras haverját, majd a pince felé vettük az utat. Lysander háttal ült nekünk egy széken, és a jegyzetfüzetét lapozgatta, amit mindig elhagy. Halkan mögé osontunk, és alaposan ráijesztettünk.
-Most komolyan, mikor szoksz le erről, Cas?
-Amíg gyáva nyúl vagy...-feleltem vigyorogva.
-Hahaha, milyen humoros valaki!
-Inkább nincs kedved írni egy dalt Jessynek?-Lys fülig elpirult, pedig nem vall rá.
-Már írtam neki...-motyogta, hogy csak ő hallja.
Néhány perc múlva elkezdődött a próba. Nem is tudtam, hogy Lys-drágának ilyen jó hangja van.
Az egyik szám után intett Castiel, hogy menjek oda. A kezembe nyomta a gitárját, majd elém tette a Kottát. Egy kicsit zavarban voltam, de nem bizonyult nehéznek.
A vöröskének szó szerint leesett az álla, de szerinte volt egy kis hibám a második sorban. Mögém jött, hátulról átkarolt, és elmagyarázta, majd megmutatta a hibámat. Közben Lysandernek valami „fontos dolga” akadt, ezért kiosont a folyosóra. A kicsi ablakon láttuk, amint (kivel mással?) Jessyvel megy a park felé.
Castiel kivette a kezemből a gitárt, mivel végeztünk, és elindultunk haza. Út közben beszélgettünk mindenféle gitárokról dobokról és énekesekről. Amikor a házunk elé értünk felém fordult.
-Hát akkor... Holnap találkozunk.-mondta-Szia!
-Szia!
-Várj!-kiáltott utánam a kapuból-Elejtetted a sapkád!
Visszafutottam a sapkámért, és miközben odaadta, és a kezünk egymáshoz ért... jó darabig csak álltunk. Álltunk, és néztük egymás szemébe. Cast hirtelen közelebb hajolt hozzám. Ajkunk egymáshoz ért... Forgott velem a világ... És néhány másodperc után kattanás hallatszott.
-Na, most meg vagy Sandra!-kiáltott fel valaki a hátunk mögött. Castiel elengedett engem, és mögém pillantott.
-Lysander?!-szólalt meg döbbenten. Az előbb említett még nem rakta el a fényképezőgépet-Azt hiszem én most megyek... Sziasztok!-mondta Castiel, és elindult a szűk sikátor felé.
-Muszáj volt?!-fordultam Lyshez felfelé menet.
-Ez még semmi sem volt ahhoz képest amit te műveltél velem.
~Cissy~
Meg akartam várni Sandrát, de nem jött. Már indultam volna, de ekkor kiabálás hallatszott a DÖK-ös teremből.
-FOLYTON CSAK AZ ÚJ CSAJJAL VAGY! RÁM MÁR IDŐD SINCS!
-NYUGODJ MÁR MEG NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ!-kiabálta egy másik hang, amiben mintha Natanielt ismertem volna fel.
-AZT HISZED NEM VETTEM ÉSZRE, HOGY FOLYTON FLÖRTÖL VELED?!
-HA TETSZENE, AKKOR MÉRT JÁRNÉK VELED?
-IGAZAD VAN! AKKOR MÁR NEM IS VAGYUNK EGY PÁR! NA VISZLÁT, LÉGY BOLDOG!-azzal sírva kirontott a teremből. Behúzódtam egy szekrény mögé, hogy ne vegyen észre. Nataniel csak 15 perc múlva jött ki.
-Szia Nat!-szólítottam meg- mit csinálsz itt ilyenkor?
-Oh, szia!-mondta, miután észrevett-Meg akartam várni Ambert, de úgy látszik, már elment.
-Mért lógatod az orrod?-érdeklődtem „gyanútlanul”.
-Nem akarok beszélni róla...
-Merre mész?
-A park felé.-adta meg a választ.
-De jó! Én is!
Mikor elindultunk az udvar felé megkérdeztem:
-Elmondod, hogy mi a bajod?
-Hát... Szakítottunk Anitával...
-Oh... Értem... Mi történt?
Rám nézett, arcáról eltűnt a bánat, majd egyszerre harag gyúlt a szemében.
-Te vagy az oka!
-Mi? Mért? ÉN? Minek?
-IGEN! ANITA MIATTAD SZAKÍTOTT VELEM!
Szavai visszhangot vertek az iskola falairól.
-ÉÉN?
Egyszerre megszólalt az iskola csengője, de olyan hosszan, mint amikor tűzriadó van. Értetlenül álltam egy helyben.
-A riasztó...-motyogta Nat. Egyszerre megértettem. Az iskola területén 19 óráig lehet tartózkodni. Rápillantottam a karórámra: 19:14.
-FUTÁS!!!-kiáltottam-Nataniel!
Rohantunk a park felé. Mikor már elég távol voltunk a sulitól, lihegve lassítottunk.
-Bocsáss meg!
Értetlenül néztem rá.
-Miért?
-Amiért leordítottam a fejedet...
-Óóó... Nem probléma...
-Rá kellett volna jönnöm...-motyogta.
-Ugyan mire?
-Anita kapcsolta be a csengőt. Te már megfordultál, de én még láttam, ahogy kiszalad.
- Menjen melegebb éghajlatra!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Ohh... Ööö... Igen, ha szeretnél...
Elindultunk a parkban. Nem szóltunk egymáshoz, de Nataniel a zsebében kotorászott valami után. Mikor a ház elé értünk bebújtunk az egyik fa mögé, ugyanis két embert láttunk közeledni felénk. Ők is megálltak ott, ahol fél perccel ezelőtt még mi voltunk, és beszélgettek. Az egyik hangban felismertem Sandráét. A fa mögül csak annyit láttam, hogy elejt valamit és... Ca... Cast... Castiel?! Nem hiszem el! Nataniel is valami ilyesmire gondolhatott, mert leesett az álla. Néhány másodperc múlva kattanás hallatszott, és szétreppent a turbékoló párocska. Egy harmadik alak állt a mi ajtónkba. Láttam, hogy Castiel közeledik a rejtekhelyünk felé. Óvatosan húztuk össze magunkat, nehogy észrevegyen. Szerencsénkre nem pillantott meg minket. Majd miután elment, jobban szemügyre vettem a harmadik embert. Lysander az! Ekkor Nataniel oldalba bökött.
-Öhm, Cissy... Ha nem baj, én most megyek. Viszlát!-köszönt el, majd sietősen távozott. Én pedig előugrottam a bokorból és hibbantan üdvözöltem a rokonaimat.
-Hellóka!-köszöntöttem őket-Hogy, s mint?
-Te meg mit csinálsz itt?-értetlenkedett Lys.
-Hazajöttem, baj?
-Nem...
-Mi a baja Sandrának? Csak nem Castiel-cicus van a...
-Cecilia...-sziszegte a nővérem. Úgy látszik egy icipicit nagyon ideges... És hát én egy picit még cukkoltam...
-Mért, megcsókolt Casty-cica?-villantottam felé egy angyali mosolyt. Ekkor pattant el nála a húr. Kikapta Lys kezéből a fényképezőgépet, földhöz vágta, és még rá is taposott. Por se maradt belőle. Utána dühösen felrohant a lépcsőn, és beviharzott a házba. Mi követtük őt Lysanderrel.
-Amúgy te kérted meg Castielt, hogy csókolja meg?-érdeklődtem.
-Nem. Magától csókolta meg őt.
-Érdekes...
-Mi a baja Cassandrának, azon kívül, hogy lececiliáztam?-támadt ránk hirtelen a semmiből megjelenő Leigh.
-Hát... Ööö... Lys lefotózta, amikor csókolózott, és egy picit én is cukkoltam...
-Beszélek vele...-mondta és már épp megfordult volna de én megfogtam a karját.
-Várj! Ezt vidd magaddal!-mondtam, és a  kezébe nyomtam egy nagy darab kartonpapírt.
-Ez meg minek?-nézett rám értetlenül.
-Cassandra magával hozta a Darts-ját, és nem szeretném, ha megsérülnél.
Fölmentünk a lépcsőn, egyenesen a padlásszobáig. Leigh ment elöl, mi pedig követtük. Amikor benyitott egy Darts csapódott a kartonba, amit az utolsó pillanatban kapott maga elé. Bepillantottam és láttam, hogy ami a kezében van tárgy, nem más mint a keresztanyutól kapott hógömb.
-Menjetek el Kínába.-üvöltötte.
-Gyertek.-fogtam meg két srácot.
Ők lementek a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Ruhástól dőltem le az ágyamra. Még én se gondoltam, hogy ennyire fel lehet húzni a nővérem. Észre se vettem de a nagy gondolkodás közepette elaludtam.
És ez lenne a hatodik rész... Köszönöm szépen Blarebnek a munkáját. A következő rész két komment után lesz, csak mostanában elég sűrű lesz a programom. Áka.

5.rész

Na, itt is van az ötödik rész. Ezt a részt azért hoztam ilyen korán, mert Fb-n is kaptam gratulációkat.A következőt pedig szintén kettő komi után teszem ki :) Áka.
~Cecily~
Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem. Szinte egész éjjel azon agyaltam, hogyan tudja elviselni Rosalia és Jessy az unokatestvéreimet. Na mindegy majd megkérdezem őket. Mondjuk így: „Hé, elmondjátok, hogy bírjátok elviselni Lysandert és Leight? Adhatnátok pár tippet...” Bár ez egy kicsit furán hangzik... Vagy talán így: „Hogy bírjátok őket elviselni, amikor ti többet vagytok velük mint én, pedig a rokonuk vagyok?” Áááá, egyik se jó... Majd valamit akkor kitalálok... Ránéztem az órámra: 7:35.  MI? Már ennyi az idő!? Nekem 10 perc múlva kezdődik az órám! És természetesen pont a dirivel!
Kapkodva elkészültem, mivel nem akarok sokat késni. Nem ettem, majd Cassandrától kunyerálok kaját. Találtam egy cetlit az asztalon amire eléggé csúnyán írtak. Ez állt benne:
Cissy!
Elmentem már 0. órára, ezért nem találsz itthon. Remélem nem késel el.
Puszi: Cassandra.
Pfff, kösz tesó.
Rohantam a suliba mivel lekéstem a buszt (város túlsó végén).
Húsz perc késéssel meg is érkeztem.
-Maga meg hol késett Lavigne?
-Elnézést, tanárnő, elaludtam...
-Óra után bent marad.
-Értem.
Leültem a helyemre, és kaptam Jessytől egy levelet:
J: Mért késtél?
C: Elaludtam. Amúgy, hogyan bírod elviselni Lyst?
J: Könnyen. :D Ezen agyaltál?
C: Hát ja...
J: Mit kell amúgy ezen gondolkozni?
C: Én sem tudom...
-Maguk, ott középen mit csinálnak?-förmedt ránk az igazgatónő.
-Ööö, semmit tanárnő, mi csak figyelünk...-adtam meg óvatosan a választ.
-Remélem is!
A magyaróra másik fele is eltelt, bár Jessyvel már nem mertünk levelezni, mivel különösen szemmel tartott minket az óra vezetője. Miután kicsengettek, mindenki kiment, csak én, és az igazgató nem.
-Kisasszony! Elmondja miért késett?
-Sajnos elaludtam, és mivel elég messze lakunk az iskolától, és a buszt is lekéstem, futottam idáig.
-Értem. Most kivételesen eltekintek ettől, de remélem többször nem fordul elő!
-Nem fog előfordulni.-válaszoltam, és kimentem a teremből. Van egy olyan érzésem, hogy Cassandra megvár, és ez igaznak is bizonyult.
-Na, úgy látszik mégis elaludtál?-érdeklődött.
-Hát, igen. Amúgy mért mentél korán? Úgy ismerlek, hogy imádsz sokáig aludni.
-Úgy van, de jegyzeteket készítettem.-monda, és elővett egy csomó papírt.
-Ezt mind te írtad???-nem nagyon szokott írni, az órai anyagot is általában rólam másolja le.
-Hát ja. Mindegyik osztálytársunknak van pár lapja, és ezekre írom fel például, hogy hogyan néz ki, mikor jön be suliba, mit csinál órán, satöbbi, satöbbi...
-De akkor hánykor keltél?-erre vagyok igazán kíváncsi, ugyanis örülök, ha háromnegyed hétre kivakarja magát az ágyból.
-Öhm, én ébresztettem fel véletlenül Leight és Lyst...
-?????-néztem rá értetlen arccal. Ő és a koránkelés? SOHA!
-Hahaha, ha látnád most az arcod!-kacarászott.-Amúgy tudtad, hogy új osztálytársak jöttek? Két fiú akik ikrek!
-Az a kék, és a fekete hajú ott az ablak mellett?
-Igen! Ha jól emlékszem a kéket Alexynek, a feketét pedig Arminnak hívják.
-Mázlisták! Őket azért nehezebb lesz összekeverni...
-Ezért egy picit irigylem őket...
-Aha... De gyere mert elkésünk!
A következő óra (kémia) alatt nem történt semmi érdekes, hogy Sandra, aki Castiellel volt. Sikerült neki felrobbantania a kémcsövet és az milliónyi darabra tört. Nem valami ügyes kémiából mondjuk, de hát, elég béna volt. Láttam, hogy vérzik neki, ezért tettem a tanárra, és odarohantam hozzá.
-Jól vagy Cas?
-Igen, csak nagyon fáj, és eléggé vérzik...
-Elkísérhetem az orvoshoz, tanárnő?-kérdezte Castiel.
-Persze! Siessenek utána vissza!-intézkedett gyorsan a tanárnő.
~Cassandra~
Kémián egy kémcső maradványa megsebesítette a tenyerem. Castiel elkísér az orvoshoz. Nem vagyunk túl jók kémiából, és én néha egy kicsit feledékeny vagyok, ezért nem emlékszem mi is annak a neve.
-Jól vagy Hófehérke?
-Nocsak, új becenevem van? Amúgy jól csak a kezem fáj.
-Azt elhiszem! Mély a sebed?-kérdezte, és megfogta a kezem hogy megvizsgálja. Ekkor meleg bizsergés futott végig a hátamon. Ez egy kicsit furcsa nekem, ugyanis ritkán történik meg ez velem.-Hát, eléggé felsértette, az a szilánk a tenyered. Gyere, itt van a doki, ő majd bekötözi.
Mikor beértünk, az orvos nem volt bennt ezért várnunk kellett. Pár perc múlva be is toppant a doktor úr. Fehér köpenyt viselt, és szemüveget, a haja (már ami még meg maradt neki) pedig ősz.
-Magával mi történt, kis hölgy?-ne kis hölgyezzen le engem a doki, mert megint felkapom az agyvizet.
-Kémiaórán megsérült.-adta meg a választ Castiel, mielőtt kiakadhattam volna. Úgy látszik kezd kiismerni.
-Hmm-hümmögött az iskolaorvos-mára adok magának felmentést kis hölgy. Hazakíséri őt fiatalúr?
-Igen.
-Akkor mindkettőjüknek adok igazolást.
-Rendben.-mondtuk kórusban. A vöröske felkapott és kivitt a kórteremből. Nem értem mért cipel, de fülig vörösödtem.
-Mért cipelsz? Van lábam, ha nem látnád!
-Látom, hogy van lábad, de ha szeretnéd letehetlek.-mondta, és letett.
-Köszönöm.
-Gyere, menjünk a cuccunkért és menjünk haza.
Sietve mentünk vissza a terembe, majd benyitottunk-
-Tanárnő, az iskolaorvos adott igazolást nekünk, ezért hazamehetünk.
-Rendben, menjenek, de a házi feladatot szerezzék meg!
-Rendben.
Felkaptuk a táskánk, és elindultunk haza. Castiel valamiért hazakísért, én sem tudom mért, mert Lysander nincs is otthon hanem az iskolában fonnyad.
-Akkor szia!-köszönt el.
-Szia, köszi, hogy hazakísértél.
-Szívesen, máskor is.-mondta, és mintha két piros foltot fedeztem volna fel, két szép orcáján.
Ez lenne a várt rész remélem tetszett. A következő rész érkezése pedig tőletek függ :) Áka.

4.rész

Na, itt is van a 4.rész. Örülnék minden kommentnek,+G-olásnak. És még valami: a következő részt csak akkor teszem ki,  ha van legalább 2 komi. Áka.
~Cissy szemszög~
Reggel karikás szemmel ébredtem. Nem akarok ma iskolába menni. Nem akarom látni Natanielt, és azt a feketeséget. Itthon szeretnék maradni. Ekkor kopogtattak.
-Cecily! Ébren vagy?
-Nem.-mondtam sírós hangon.
-Oké, akkor gyere enni, mert el fogunk késni!
-Nem akarok suliba menni.
-Nem kérdés volt, gyere!-mondta, vagyis inkább parancsolta-Ugye még nem azon a szöszke makákón agyalsz?
-Nem...
-Nem volt túl meggyőző. Amúgy képzeld! Lysnek van csaja!
-Mi van???-kaptam fel erre a fejem-Mije van Lysandernek?
-Nem mije, hanem kije, és ba-rát-nő-je.
-De te ezt honnan tudod? És ki a barátnője?
-Onnan tudom, hogy tegnap lementem a parkba, és ott láttam egy turbékoló párocskát. És a padtársad, Jessy a csaja.
Na ez nekem egy kicsit túl sok. Lys és egy lány?
-Most csak ugratsz.
-Nem ugratlak. Ha nem hiszed öltözz fel, tedd rendbe magad, ás induljunk, mert Lys-drága már elment.
Erre kiugrottam az ágyból, fölöltöztem, megfésülködtem, és szinte rohantam a suliba. Éppen hogy be tudtunk érni, már jött is Mrs. Dessauge.
~Sandra szemszög~
Levágtam magam a helyemre, a táskám pedig a földre vágtam, és elővettem a matekot. Mikor már az óra fele eltelt, nyitódott az ajtó és bejött vöröske. Remény vesztetten vágtam a fejem a padhoz és reménykedtem hogy mellém ne üljön, pedig tudtam, hogy nincs máshol hely. Mikor felpillantottam láttam őt mellettem.
-Mért pont ide kellet ülnöd vörös róka?-mondtam egy cseppnyi kedvesség nélkül.
-Mert nem volt máshol hely, fehér paci.
-Akkor ülj a földön!-mondtam és lelöktem a székről.
-Castiel, Cissy...
-CASSANDRA VAGYOK TANÁRNŐ!!!
-Nem érdekel, a hisztije Lavigne! Válaszolj a kérdésemre! Mit csináltok ti ott hátul?
-Én nem csináltam semmi rosszat...
-Á nem, csak lelöktél a székemről!
-És ha igen vöröske? Akkor mi van?
-Hagyjátok abba ne vitatkozzatok! Azonnal menjetek az igazgatóhoz!
Felugrottam, a székem feldőlt, de nem érdekel. A vörös is felállt, és utánam jött. Én dühösen mentem az igazgatói felé, de valaki nekem jött. Felpillantottam és láttam azt a szőkeséget.
-Nem tudnál figyelni hova lépsz?- kérdeztem tőle és erősen meglöktem, de annyira, hogy majdnem hátra is esett. Dühösen nyitottam be a dirihez. Tudtam, hogy Castiel jön utánam, ezért nem csuktam be magam után az ajtót, csak leültem, mellettem pedig a vörös foglalt helyet, és nézett a semmibe. Két perc múlva bejött az igazgatónő.
-Castiel, maga nem újdonság, hogy itt van, de te meg mit keresel itt?
-Én csak leültettem a helyére...
-Ja, lelöktél a székemről.
-Igen, mert odaültél.
-Ne itt vitatkozzanak!-szólt közbe az igazgatónő -Mind a ketten büntetésben lesznek, Cassandra, maga azért, mert lelökted a székről, és zavartad az órát, te meg azért, mert tegnap lógtál! Órák után itt maradnak, és kitakarítják az osztálytermüket!
Morogva bólintottam. Nincs túl sok kedvem ezzel az igenésszel suvickolni.
*órák után*
~Cecilia~
Miután vége lett az utolsó órának, én kimentem, Cas és Cast pedig a helyükön maradtak, mivel kaptak egy kis büntetést. Amint kiléptem agy vállig érő, fekete hajú lány a falhoz szegezett. Pontosan az aki tegnap Nattal csókolózott.
-Ide figyelj, te kis zöldfülű! Ha még egyszer a pasimat idegesíted, vagy ha nekimész vagy hozzászólsz megbánod!-fenyegetőzött.
-De én nem...
-Ne mond, hogy nem csináltál semmit. Tegnap úgy nézted, ma pedig majdnem fellökted!-mondta és felemelte az öklét. Ekkor a semmiből megjelent Sandra. Félrerántotta ezt a lányt és változott a helyzet. Eddig ő szorított le engem, most pedig őt szorítja le Cassandra.
~Cassandra~
Hallottam, hogy valakik egyáltalán nem kedvesen beszélgettek. Kipillantottam, és láttam, hogy Nataniel csaja lefogja Cissyt és meg akarja ütni. Csak egy valami van amit jobban utálok annál, hogy összekevernek minket: ha bántják a testvéremet. Fogtam a csajt, és lerántottam Cecilyről, majd én fogtam le őt. Nem érdekelt az, hogy túl sokan néznek. Ezt sziszegtem neki:
-Soha...többet...ne...bántsad...Ceciliat!-mondtam és emeltem a kezem, hogy lecsapjam. Ekkor két ismerős hangú fiú kiáltott rám.
-Cassandra!
-Fehér!
Nem érdekel mit mondanak. Öklöm szinte vilámként száguldott a lány arca felé, de valaki megállította, hátrébb húzott, és lefogott, hogy ne tegyek kárt se magamban, se másban. Lys (már megint honnan került ide?) pedig ellökte fekete hajú csajt és az elfutott.
-Engedjetek el! Most!-parancsoltam.
-Nem, amíg meg nem ígéred, hogy le nem nyugodsz.-hallottam Castiel hangját a hátam mögül.
-Teljesen le vagyok nyugodva!
-Ismerünk, Sandra!-nézett rám Lys.
-Ígérem, nem nyírok ki senkit, ha elengedtek.
-Biztos?
-Biztos!
-Rendben, Castiel elengedheted.-na végre-Mi történt?
-Az a fekete hárpia letámadta Cissyt, én leszedtem róla, meg akartam ütni, és jöttetek ti.-magyaráztam.
-Figyelj, Cassandra! Ha jót akarsz magadnak, akkor ne háborgassad Anitát! Túl befolyásos ember!
-Anitának hívják?
-Igen...
-MAGUK MEG MIT CSINÁLNAK, NEM AZT MONDTAM, HOGY MARADJANAK A TEREMBEN???-jelent meg a tanárnő.
-Bocsánat.-mondtam.
-Azonnal menjenek a terembe, és takarítsanak ki!
Remény vesztetten mentünk Castiellel be.
-Én mit csináljak?-kérdezte.
-Mossál fel, töröld le szépen a táblát, törölgesd le a port. Én pedig lemosom az ablakokat.
Elkezdtünk takarítani. Miközben takarítottul, beszélgettünk:
-Figyelj kezdjünk mindent elölről!-javasoltam.
-Mi??? Én nem fogom újra kitakarítani ezt a termet!
-Nem úgy értettem!-forgattam a szemeimet-Én úgy értettem, hogy felejtsük el a múltat.
-Jaaa... Oké.
-Szia! Én Cassandra vagyok! Kedvenc színem a fekete és a sötétebb színek. Tudok gitározni, és a kedvenc bandám a Metalica és az Ismerős Arcok.
-Heló! Én Castiel vagyok. Én is tudok gitározni, és Lysnderrel játszok egy bandában. Nekem pedig a kedvenc bandám a Widget Skull.
-Nocsak, te is tudsz gitározni? És hogyhogy egy bandában vagy Lyssel? Nem is mondta, hogy benne van egy együttesben!
-Nem csoda, hogy nem mond el mindent neked...
-Mért?
-Mert néha elképzelhetetlenül kiállhatatlan tudsz lenni!
-Nem is!-mondtam, és hozzávágtam egy törlőrongyot.
-Héé!-elkezdtünk a törlőronggyal dobálózni, majd miután befejeztük a minicsatát folytattuk a beszélgetést.
-Nem is gondoltam, Sandra, hogy tudsz ilyen jó fej is lenni.
-Nagyjából ugyan ez van veled is.
Miután befejeztük a takarítást, otthagyva csapot-papot, hazamentünk. Castiel, mivel meg akarta beszélni Lyssel, mikor lesz a következő próba, hazakísért. Miután hazaértem és megcsináltam a házim, kimentem a tengerpartra. Még nincs az a strandolós idő, viszont a legmerészebbek már vígan fürödnek a tengerben. Utamat a park felé vettem. Ott egy diákcsoport állt. Látszik rajtuk, hogy nem nagyon tudják merre menjenek. Egyszer csak megszólított engem egy barna hajú, Freestyle-streetes stílusú lány, aki egy zöldszemű srác kezét fogta. Angolul beszélt ezért gondolom külföldi.
-Ööh, heló. Nem tudod merre van valami étterem?-kérdezte.
-Kimenntek a parkból arra, elfordultok jobbra, és addig mentek, amíg meg nem látjátok a Dave's Restaurantot.
-Köszönjük, viszlát!
-Heló!
Hazafelé vettem az irányt. Otthon Lys és Castielt nem láttam, Leigh fél óra múlva jön Cissy pedig nem tudom mit csinál. Megyek és megnézem. Amikor benyitottam, láttam, hogy csak néz ki a fejéből.
-Abbahagytad végre a sírást?-kérdeztem.
-Hát, ja...
-Figyelj Cissy! Nem érdemes sírnod egy fiú miatt sem!
-Oké...
-Eljössz a butikba megnézni Light??
-Persze!
*a butikban*
Amikor beértünk Cecily elkezdett kutakodni a ruhák között. Én a pult felé vettem az irányt. Ott nem láttam őt, ezért bementem a személyzeti öltözőbe. Ott volt egy lánnyal, és.... Na jól van muszáj itt mindenkinek csókolóznia??? Egy évfolyamba jár velem és ha jól emlékszem, Lys az osztálytársa és Rosaliának hívják...
-Helló.-köszöntem kicsit meghökkent arccal-Zavarok?
-Ööö, egy picit.... Ci...-villámló tekintettel ránéztem-Cassandra.
-Hát akkor én nem is zavarok tovább....-mondtam és kimentem.
-Sandra! Találtam egy tök jó ruhát! Megveszem, oké?
-Oké... Leigh az öltözőben van...
Somolyogva néztem ahogy bemegy, és vártam, hogy kijöjjön. Fél perc múlva meghökkent arccal jött elő.
-Na, ez nekem túl sok...-mondta-Először Lysander, most meg te???
Ma meghökkent arccal  tértem nyugovóra. Két nap alatt 3 párocskát láttunk, és, hát nekem ez túl sok...
Ez lenne a 4. rész. A kövit csak akkor teszem ki, ha van legalább kettő komment. Addig is mindenkinek jó húsvétot :) Áka.