5.rész

Na, itt is van az ötödik rész. Ezt a részt azért hoztam ilyen korán, mert Fb-n is kaptam gratulációkat.A következőt pedig szintén kettő komi után teszem ki :) Áka.
~Cecily~
Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem. Szinte egész éjjel azon agyaltam, hogyan tudja elviselni Rosalia és Jessy az unokatestvéreimet. Na mindegy majd megkérdezem őket. Mondjuk így: „Hé, elmondjátok, hogy bírjátok elviselni Lysandert és Leight? Adhatnátok pár tippet...” Bár ez egy kicsit furán hangzik... Vagy talán így: „Hogy bírjátok őket elviselni, amikor ti többet vagytok velük mint én, pedig a rokonuk vagyok?” Áááá, egyik se jó... Majd valamit akkor kitalálok... Ránéztem az órámra: 7:35.  MI? Már ennyi az idő!? Nekem 10 perc múlva kezdődik az órám! És természetesen pont a dirivel!
Kapkodva elkészültem, mivel nem akarok sokat késni. Nem ettem, majd Cassandrától kunyerálok kaját. Találtam egy cetlit az asztalon amire eléggé csúnyán írtak. Ez állt benne:
Cissy!
Elmentem már 0. órára, ezért nem találsz itthon. Remélem nem késel el.
Puszi: Cassandra.
Pfff, kösz tesó.
Rohantam a suliba mivel lekéstem a buszt (város túlsó végén).
Húsz perc késéssel meg is érkeztem.
-Maga meg hol késett Lavigne?
-Elnézést, tanárnő, elaludtam...
-Óra után bent marad.
-Értem.
Leültem a helyemre, és kaptam Jessytől egy levelet:
J: Mért késtél?
C: Elaludtam. Amúgy, hogyan bírod elviselni Lyst?
J: Könnyen. :D Ezen agyaltál?
C: Hát ja...
J: Mit kell amúgy ezen gondolkozni?
C: Én sem tudom...
-Maguk, ott középen mit csinálnak?-förmedt ránk az igazgatónő.
-Ööö, semmit tanárnő, mi csak figyelünk...-adtam meg óvatosan a választ.
-Remélem is!
A magyaróra másik fele is eltelt, bár Jessyvel már nem mertünk levelezni, mivel különösen szemmel tartott minket az óra vezetője. Miután kicsengettek, mindenki kiment, csak én, és az igazgató nem.
-Kisasszony! Elmondja miért késett?
-Sajnos elaludtam, és mivel elég messze lakunk az iskolától, és a buszt is lekéstem, futottam idáig.
-Értem. Most kivételesen eltekintek ettől, de remélem többször nem fordul elő!
-Nem fog előfordulni.-válaszoltam, és kimentem a teremből. Van egy olyan érzésem, hogy Cassandra megvár, és ez igaznak is bizonyult.
-Na, úgy látszik mégis elaludtál?-érdeklődött.
-Hát, igen. Amúgy mért mentél korán? Úgy ismerlek, hogy imádsz sokáig aludni.
-Úgy van, de jegyzeteket készítettem.-monda, és elővett egy csomó papírt.
-Ezt mind te írtad???-nem nagyon szokott írni, az órai anyagot is általában rólam másolja le.
-Hát ja. Mindegyik osztálytársunknak van pár lapja, és ezekre írom fel például, hogy hogyan néz ki, mikor jön be suliba, mit csinál órán, satöbbi, satöbbi...
-De akkor hánykor keltél?-erre vagyok igazán kíváncsi, ugyanis örülök, ha háromnegyed hétre kivakarja magát az ágyból.
-Öhm, én ébresztettem fel véletlenül Leight és Lyst...
-?????-néztem rá értetlen arccal. Ő és a koránkelés? SOHA!
-Hahaha, ha látnád most az arcod!-kacarászott.-Amúgy tudtad, hogy új osztálytársak jöttek? Két fiú akik ikrek!
-Az a kék, és a fekete hajú ott az ablak mellett?
-Igen! Ha jól emlékszem a kéket Alexynek, a feketét pedig Arminnak hívják.
-Mázlisták! Őket azért nehezebb lesz összekeverni...
-Ezért egy picit irigylem őket...
-Aha... De gyere mert elkésünk!
A következő óra (kémia) alatt nem történt semmi érdekes, hogy Sandra, aki Castiellel volt. Sikerült neki felrobbantania a kémcsövet és az milliónyi darabra tört. Nem valami ügyes kémiából mondjuk, de hát, elég béna volt. Láttam, hogy vérzik neki, ezért tettem a tanárra, és odarohantam hozzá.
-Jól vagy Cas?
-Igen, csak nagyon fáj, és eléggé vérzik...
-Elkísérhetem az orvoshoz, tanárnő?-kérdezte Castiel.
-Persze! Siessenek utána vissza!-intézkedett gyorsan a tanárnő.
~Cassandra~
Kémián egy kémcső maradványa megsebesítette a tenyerem. Castiel elkísér az orvoshoz. Nem vagyunk túl jók kémiából, és én néha egy kicsit feledékeny vagyok, ezért nem emlékszem mi is annak a neve.
-Jól vagy Hófehérke?
-Nocsak, új becenevem van? Amúgy jól csak a kezem fáj.
-Azt elhiszem! Mély a sebed?-kérdezte, és megfogta a kezem hogy megvizsgálja. Ekkor meleg bizsergés futott végig a hátamon. Ez egy kicsit furcsa nekem, ugyanis ritkán történik meg ez velem.-Hát, eléggé felsértette, az a szilánk a tenyered. Gyere, itt van a doki, ő majd bekötözi.
Mikor beértünk, az orvos nem volt bennt ezért várnunk kellett. Pár perc múlva be is toppant a doktor úr. Fehér köpenyt viselt, és szemüveget, a haja (már ami még meg maradt neki) pedig ősz.
-Magával mi történt, kis hölgy?-ne kis hölgyezzen le engem a doki, mert megint felkapom az agyvizet.
-Kémiaórán megsérült.-adta meg a választ Castiel, mielőtt kiakadhattam volna. Úgy látszik kezd kiismerni.
-Hmm-hümmögött az iskolaorvos-mára adok magának felmentést kis hölgy. Hazakíséri őt fiatalúr?
-Igen.
-Akkor mindkettőjüknek adok igazolást.
-Rendben.-mondtuk kórusban. A vöröske felkapott és kivitt a kórteremből. Nem értem mért cipel, de fülig vörösödtem.
-Mért cipelsz? Van lábam, ha nem látnád!
-Látom, hogy van lábad, de ha szeretnéd letehetlek.-mondta, és letett.
-Köszönöm.
-Gyere, menjünk a cuccunkért és menjünk haza.
Sietve mentünk vissza a terembe, majd benyitottunk-
-Tanárnő, az iskolaorvos adott igazolást nekünk, ezért hazamehetünk.
-Rendben, menjenek, de a házi feladatot szerezzék meg!
-Rendben.
Felkaptuk a táskánk, és elindultunk haza. Castiel valamiért hazakísért, én sem tudom mért, mert Lysander nincs is otthon hanem az iskolában fonnyad.
-Akkor szia!-köszönt el.
-Szia, köszi, hogy hazakísértél.
-Szívesen, máskor is.-mondta, és mintha két piros foltot fedeztem volna fel, két szép orcáján.
Ez lenne a várt rész remélem tetszett. A következő rész érkezése pedig tőletek függ :) Áka.