Sziasztok! Itt is van az új rész, jó olvasást! Nagyon sajnálom a sok késést!
Áka
~Cassandra~
Nagyon gyorsan elröppent a hét, és elképesztően hamar elérkezett a pizsamapartiig hátralevő idő. Ez alatt nem történt semmi különös, csak annyi, hogy Castiel kijózanodott. Szóltunk Rosalianak és Jessynek is, hogy jöjjenek el, a fiúkat pedig még meg kell kérnünk, hogy aludjanak máshol. Talán Leigh aludhatna a butik feletti apró lakásban, ami egy szobás, és „csak” egy ágy és egy fürdő található benne. Egy napot csak kibír ott - vagy nem... Lysander pedig... Talán aludhatna Castielnél.
- Cassandra! - hallottam Mrs. Jonest, és egy hangos csattanást a tanári asztalon - Figyel maga egyáltalán?!
- Ki? Hol? Merre? Mikor? Miért? - tértem magamhoz álmodozásomból.
- Ha nem felejtette volna el az órán van. - pillantott rám rosszallóan.
- Ja... Öhh... Bocsánat... - mentegetőztem, miközben Blanka halkan kuncogott mellettem.
- Ha még egyszer meglátom, hogy nem figyel, kap egy osztályfőnökit! Úgyhogy, ha lehet, az órára figyeljen, ne a pókokat számolgassa a falon!
- Értem, na... - mormogtam a nem létező bajszom alatt.
- Szóval, ha most már mindenki figyel, akkor mondanám, mi lesz ez a fontos bejelentés! Mint minden évben, idén is megrendezésre kerül itt az országos úttörőtábor, jobban mondva, cserkésztábor, ahová aki akar, vagy szeretne menni az jelentkezhet rá. Jövő hét péntek a határidő, addig adhatjátok le a papírt. Cissy, kérem ossza ki mindenkinek! A húgom felállt, odament a tanári asztalhoz, onnan pedig felvett egy kisebb halom papírt, és mindenkinek a padjára letett annyit, ahányan ott ülnek. Amikor az enyémet lerakta elém, rögtön felkaptam, és olvasásba kezdtem.
KEDVES IFJÚSÁG!
SOK SZERETETTEL VÁRUNK IDÉN IS MINDEN 12-TŐL 18 ÉVES FIATALT AZ IDEI CSERKÉSZTÁBORBA! AZ ESEMÉNY ISKOLAIDŐBEN, MÁJUS 1-TŐL MÁJUS 7-IG TART, ÉS A PÁRIZSTÓL 90 KILOMÉTERRE FEKVŐ TÁBORHELYEN LESZ MEGTARTVA! A LAP HÁTULJÁN LÉVŐ ŰRLAPOT ADJÁTOK LE TANÁRAITOKNAK, ŐK PEDIG ELJUTTATJÁK HOZZÁNK! ADDIG IS JÓ TANULÁST:
FRANCIA CSERKÉSZSZÖVETKEZET
Magamban mosolyogtam, mivel szerettem, és még mindig elképesztően imádom az ilyen táborokat. Gyorsan elővettem a tolltartóm a táskámból - mivel semmit se vettem elő - majd gyorsan elkezdtem kitölteni:
SZÜLETÉSI NÉV: Cassandra Elisabeth Lavender Lavigne
SZÜLETÉSI ÉV: 1998.01.11.
LAKHELY: Cannes, Beau Site 8.
TELEFONSZÁMA: +48505841365
E-MAIL: CELL@freemail.hu
ALÁÍRÁS: Cassandra E. L. Lavigne
Beírtam az adataimat, majd nagy lendülettel felkeltem, és a tanári asztalra lecsaptam. Az osztály nagy része bámult rám, mint borjú az új kapura, ugyanis nem értették, hogy egy ilyen „kemény csaj” minek jelentkezik ide. Hát, ez van akkor, ha az emberek csak az egyik oldalát ismered. Még páran odaszállingóztak, például Cecily, Noi, Jessy, és még pár fiú, például Castiel, akit elültettem magam mellől - hogy Blankával ülhessek. Természetesen őt is szépen megbámulták, és több emberben felébredt az a gyanú, hogy még mindig másnapos.
- Rendben gyerekek, aki még jelentkezni szeretne annak akkor jövő hét péntekig van lehetősége! Azoknak, akik nem mennek táborozni, ugyan úgy kell majd iskolába jönnie, mintha rendes tanítási nap lenne! - mondta a tanárnő, mire akik nem töltötték ki, rögtön bekörmölték az adataikat, majd ők is leadták a jelentkezési lapot. Vagyis majdnem mindenki Armin továbbra is ült, és játszott a pad alatt a PSP-jén. Alexy oldalba böködte, majd a fejével a tanárnő felé biccentett. Ő válasz helyett tovább játszott és a fejét rázta, hogy inkább itt marad. Az ikertestvére vállat vont majd előre fordult. Lina felállt, majd visszavette a saját lapját, hogy mégsem megy táborba.
- Szz... Cassandra! - böködte a vállamat Blanka - Hány órára kell menni a pizsipartira?
- Ha jól emlékszem fél hétre! De kérdezd meg Cissyt!
- Micsoda memória! Te leszel a házigazda, és még azt sem tudod, mikor jönnek a vendégek? - cukkolt a barna hajú barátnőm.
Egész testemmel felé fordultam, majd tetőtől talpig végigmértem. Egy fekete csőnadrághoz vett fel egy kék pólót, amin csíkok voltak, így optikailag nyújtották az alakját. Igazából egyáltalán nem volt rossz döntés neki ez a felső, mivel durván 160 centiméter magas volt. Ehhez még felvette a térdig érő, fűzős magas sarkú cipőjét, és egy vékony ezüstláncot, amin egy apró, szív alakú medál lógott.
Mélyen a szemébe néztem, majd egy apró mosollyal a számon megszólaltam.
- Tudod kivel szórakozz!
- Voldemorttal? - gúnyolódott, mire én egy nagy sóhajjal előre fordultam.
Az óra többi része unalmasan telt. Elmagyarázta nekünk a tanár, hogy a többi információt a jövő hét folyamán fogják elküldeni, és a többi ,,elengedhetetlen'' dolgot. Utána - szerencsére - viszont nem volt több óránk, így mehettünk is haza. Blanka hozzánk csapódott, így hárman mentünk haza. Út közben a parknál elrohant, hogy hozzon pár dolgot, majd miután vissza ért, folytattuk utunkat a barack színű kertes ház felé. Otthon együtt készülődtünk az esti bulira. Csináltunk szendvicseket, amibe tettünk parizert, uborkát és paradicsomot, valamint Blanka kedvéért vegetáriánus adagokat is. Ebbe pedig a parizert sajttal helyettesítettünk.
Ezután ettünk mi is, majd nekiestünk a tanulni valónak. Nem tudom miért, de az a mániám, hogy pénteken, vagy aznap, mindent megtanulok, így később nem kell azzal bajlódnom. Logikus! Közös erővel este hatra sikeresen összehoztunk valamit, majd elmentünk átvenni a pizsinket.
Én a kék bő felsőmet vettem fel egy térdig érő, szürke cicanadrággal. Cecily a térdig érő, rózsaszín szívecskés hálóingét választotta, Blanka pedig egy sárga, epermintás pizsit hozott magával.
Fél hétre Jessy és Rosalia is megérkezett. Az előbb említett egy zöld, kiskutyás pizsivel jött, míg Rosa egy lila hálóinget, amin egy nagy fekete masni volt.
- Sziasztok! Jó, hogy eljöttetek! Gyertek beljebb! - invitálta be őket Cissy.
- Mivel kezdjünk? Társasozás, filmnézés, pletykálás, vagy valami más? - javasoltam pár ötletet.
- Hmm... - hümmögött Rosa - Én szerintem a pletyka partival kezdjük!
- Rendben! - bólintottunk rá.
- Kezdjétek ti, Rosa, mi még csak mostanában jöttünk! - javasolta Blanka.
- Rendben! Hm... Igazán megvallva azon kívül, hogy múltkor Amber „véletlenül” benyitott az öltözőbe, amikor pont a ti osztályotok volt, nem történt semmi sem.
Pár másodpercig nagy szemekkel néztünk rá, majd kitört belőlünk a nevetőgörcs. Miután nagy nehezen befejeztük, Rosa javasolta, hogy "alakítsuk át a két házigazdát"
- Na na! A mi véleményünk nem számít? - lázadtam fel az ezüstfehér hajú barátnőm hirtelen jött ötletére.
- Igazán megvallva, nem nagyon. De szerintem te is belemész, ha olyanra csináljuk a kinézetedet, ami bejön Castielnek. - jelentette ki, majd Jessy és Blanka kíséretében berángatott engem és Cecilyt a fürdőbe.
Előhalászott a kis táskájának mélyéről két hajsütővasat. Míg az egyik a haj göndörítésére szolgált, addig a másikkal csak egyenesíteni tudtuk a frizuránkat.
- Jessy, Blanka! Kivel kezdjük? - villantott ravasz vigyort az előbb említettekre.
-Cassandra! - hangzott az egyoldalú válasz.
Akaratom ellenére leültettek a hófehér kád peremére, majd megkértek arra, hogy csukjam be a szememet, és szóljak, ha véletlenül megégetnek.
Elkezdtek babrálni a hajammal. Éreztem, ahogy a hajsütővasat lassan végighúzzák enyhén hullámos, csípőig érő hajkoronámon, jó sokszor, hogy elérjék a kívánt eredményt. Bő tizenöt perc múlva abbahagyták, majd valamelyikük megböködte a vállamat.
- Sandra, megfordulnál? - hallottam félig magyar származású barátnőm hangját.
Engedelmesen megfordultam a kád peremén, így feléjük nézve, csukott szemmel vártam a folytatást. Nem kellett sokáig várnom, előkerültek a sminkek. Először a szememet húzták ki egy tussal, miután lefedték az apró hibáimat alapozóval. Utána a hosszú szempilláimra kentek egy erre a célra kifejlesztett, dúsító hatású kenceficével. Kevés szemhéjpúdert tettek a szemhéjamra, majd az ajkaimra tettek szájfényt, majd, hogy mindezt megkoronázzák, bepirosítózták halványan az arcomat.
- Kész vagy! - kiáltott fel Rosa.
Engedelmesen felálltam, majd kinyitottam a szemeimet, és belenéztem a tükörbe. A látványtól elállt a lélegzetem. Hajamat kivasalták, így egészen a fenekemig ért, szinte már a combomig. A szemem feketével lett kihúzva, és ugyanolyan színű spirállal a pilláim is. A szemhéjam halvány ezüst színben pompázott, a szám pedig, szintén hasonló árnyalatú szájfénnyel volt bekenve. Az orcáimra tévedt a tekintetem. Nem túl hivalkodó, halványrózsaszínes árnyalatú volt.
- Egyszerűen imádom! - hagyták el ajkaimat a lelkes szavak.
- Nagyon jól áll! - kaptam a bókot Cissytől.
- Gyere, most te jössz! - ültette le az ikertesómat Jessy.
Suttogva megbeszéltek valamit, majd munkához láttak. Most a hajgöndörítővel dolgoztak. Kicsivel több időt foglalkoztak az ő hajával, mint az enyémmel, de megérte. Begöndörítve a dereka közepéig ért neki a frizurája, és be kell vallani, remekül áll neki! Megfordult, és az arcát vették kezelésbe. Őt is lealapozózták, és neki is kihúzták a szemét, és befedtették a szemét feketére. Nála viszont barackszínű szemhéjpúdert használtak, és a szájfénye is egy picit narancssárgás beütésű volt, ahogyan a pirosító is.
- Kész! - kiáltott a három lány szint egyszerre. A húgom felállt, és a tükör elé lépett. Tágra nyílt szemekkel szemezett saját magával.
- Nagyon tetszik! - mondta halkan.
- Örülünk. Nézünk egy filmet? - érdeklődött mosolyogva Blanka.
- Persze! Gyertek! - vezettem őket a nappaliba - Mit nézzünk? Megvan itt a Neveletlen hercegnő 1 - 2, Az űrgolyhók, Sissy 1 - 2 - 3, a Totál beépülve, és A holdhercegnő. Válasszatok!
- Neveletlen hercegnő 1, vagy 2 ? - kérdezte Jessy.
-Nekünk jó! - vágtam rá hasonmásommal együtt - Rosa? Blanka?
- Tökéletes! - felelte az utóbbi, miután összenézett a mellette ülővel - Megnézzük mind a két részt?
-Oké!
Felálltam, beraktam a CD lejátszóba a lemezt, majd a kezemben a távirányítóval, a többiek példájára belebújtam a hálózsákomba. Miután kényelmesen elhejezkedtem elindítottam a filmet. Aki éhes volt evett közben, aki pedig szomjas volt az ivott. A vicces részeknél nevettünk, a meghatóaknál sírtunk. A film végét én már nem láttam, ugyanis szokásomhoz híven elaludtam mielőtt vége lett volna a második résznek.
Ennek a résznek is a végére értünk :) Nagyon sajnálom a sok késést, de táborban voltam, és ötletem sem volt mit írjak.
Az is kérdéses, folytassam-e egyáltalán. Tudom, sokan olvassátok, erről tanúskodik a több mint 3000 oldalmegtekintés. Lehet, hogy a blog határozatlan ideig szünetelni fog. Ez idő alatt lehet, hogy nekikezdek egy másik történetnek, mivel van ötletem hozzá. Ez az íróknak egy rossz tulajdonsága néha, mert hamar kapnak ötletet... Most elkezdtem kritikákat írni egy másik blogon, hogy kiürítsem, kitisztítsam a fejem. Egy időre szünetel a blog, hacsak drága Blareb nem készít magának egy Google fiókot, és el nem kezd írni...
Ha bármi kérdésetek van, kérdezzetek nyugodtan, nem harapok :)
Ui: Cassandra elérhetőségei csak a blogon léteznek!
Áka
Uui: Sajnálattal láttam, hogy nem kaptam a versenyről pájázatokat. Így - úgy látszik - nem gazdagodik a történet új szereplővel.
2014. augusztus 22., péntek
2014. augusztus 3., vasárnap
14.rész
Sziasztok! Itt is van a 14.rész ! Jó olvasást!
Áka
~Cecilia~
...
A hátsó sorban állt egy barna hajú,ismerős lány.
- BLANKA?!
- Cecilia! Te idejársz iskolába?! - most már értettem honnan ilyen ismerős.
- Igen! De te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Tudod, volt az a cserediák program, és ide vettek fel! - mondta.
-Komolyan?
Becsöngettek, úgyhogy le kellett ülnünk.
- Mellém ülsz?
- Van mellett hely? - nézett rám kérdően.
- Nincs..-nevettem el magam. - De Cassandra mellett van hely.
-Ő is itt van?
- Persze.
- Akkor megkeresem. Ő hol szokott ülni?
- Ott hátul. De szerintem mindjárt jön.
Ebben a pillanatban belépett Mrs.Jones, a francia tanár, még egy lány kíséretében.
- Jó reggelt! - köszönt a kedves hölgy.
- Jó reggelt, Mrs.Jones! - visszhangozta az osztály.
- Tehát, mint tudjuk év vége elött nem nagyon történik semmi érdekes ... Most viszont két új diák is érkezik! Az egyik Blanka Bowman. A másik Deborah Wish. Lányok, kérlek titeket mutatkozzatok be az osztály előtt.
Blanka magabiztosan felállt és kiment a tanárnő mellé.
- Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek, köztük franciául is. - mutatkozott be magyarul.
- Blanka! Franciául, ha kérhetlek. - mondta a tanárnő.
- Ohh... Bocsánat! Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek,köztük franciául is. -ismételte meg, most már már franciául.
- Milyen nyelveket beszélsz még?
- Angol német, magyar és az olaszt is most tanulom.
- Értem. - Mrs.Jones elismerően bólintott. - Leülhetsz! Deborah kérlek te is mutatkozz be!
- Szervusztok! Deborah Wish vagyok! Szeretek zenélni és van egy zenekarom!
- Értem! Leülhetsz!
Kinyílt az ajtó és belépett Cassandra.
- Cecilia!
- Cassandra, tanárnő! - mondta Cas.
- Cassandra, bocsásson meg! Hol volt? Miért késett el az óráról?
- Volt..egy kis gond aa...buszon. - adta meg a választ - Elnézést, tanárnő!
- Semmi gond.Üljön le, Cassandra.
Mrs. Jones volt az egyik olyan tanár aki az esetek 85%-ban meg tudott minket különböztetni. Cassandra ezért őt kedvelte a legjobban. Miközben a nővérem végigment az osztályon észrevette az új diákokat.
~Cassandra~
Leültem a helyemre, de valaki oldalról megbökött. Odanéztem, és ijedtemben majdnem felsikoltottam..
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ide szólt a cserediák-program. - felelte az úszóbajnok.
- Na ne...
- LÁNYOK!MAJD ÓRA UTÁN MEGBESZÉLITEK A DOLGOKAT! - dörrent ránk a tanárnő.
- Elnézést! - feleltük kórusban.
Óra végéig inkább csöndben maradtunk.(Ezért jó, hogy létezik a papír és a toll.) Miután vége lett az órának kimentünk a folyosóra, és ott Cecily is csatlakozott hozzánk.
- Na és milyen a család akiknél laksz?
- Az unokatestvéremék? Mindjárt bemutatom nektek őket!
A többi teremből is lassan szivárogtak ki a tanulók. Blanka egyszer csak felemelte a kezét és elkiáltotta magát:
- Adam! - kiáltotta el magát, majd a szólított elindult felénk.
- Szia Blanka! Na hogy telik az első napod az új suliban? - kérdezte, mire Ceciliy és én teljesen ledöbbentünk-Sziasztok lányok! - köszönt nekünk is.
- Szia! - köszöntem vissza, majd oldalba böktem Cissyt, mivel még mindig nem tért magához.
- Ti unokatesók vagytok? - kérdezte az előbb említett.
- Igen... - felelte Blanka. - Baj?
- Nem. Miért lenne baj?
- Olyan furcsán nézel. - mondta a régen látott barátnőm.
- Nem nézek furcsán. - tiltakozott a húgom.
- Na mindegy. - legyintett.
~Cecilia~
Órák után kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. Néhány perccel később megjött Blanka, leült közénk és ezek után csak nézett ki magából.
-Neked meg mi bajod?-kérdeztem.
- Ez a Matthew... egy Adonisz...
Az emlegetett eggyel felettünk járt, helyes srác de nekem nem az esetem. Szőke, kék szemű és ha jól tudom az atlétika csapat tagja. Ezt meg is említettem Blankának.
- Mekkora mázli. Én különben is minden áron el kell oda járnom. Ugye nincs barátnője?
- De. Cassandra.
- MI?! - nézett rám akkora szemekkel mint amekkora a bociknak van.
- Nyugi csak vicceltem. Cassandra különben is Castiellel jár. - mondtam.
- Cas van pasid? - kérdezte.
- Nem tom'. - felelte az előbb említett.
- Nem tudod, hogy van-e pasid?
- Azért nem, mert amikor ezt ő kijelentette, még enyhén részeges volt, és ezt az én beleegyezésem nélkül tette meg. - felelte Cas.
- Jaaaaaa...Értem! - nevette el magát Blanka.
- Ne nevess annyira nem vicces. - mondta paprikapiros arccal Sandra - Vagy te örülnél ha egy részeg pedomaci csak úgy lekapna???
- Na jól van... Ebben kivételesen igazad van...
- Chhh... Dehogy kivételesen, nekem mindig!
- Nana! Túlzásokba ne essünk! - nyögte ki két röhögés között Blanka, avagy BB [ez a monogramja].
- Amúgy, hogy haladsz a sportokkal? - vetettem véget az egós-vitájuknak.
- Hát... Elkezdtem most vívni és lovagolni, úgyhogy nem unatkozok.. Ráadásul el szeretnék kezdeni németül tanulni, de előtte még ott van az olasz, majd talán később oroszul, vagy spanyolul, utána talán a szlovák, vagy a svéd, de a horvát sem ártana....
- Állj, állj, állj, állj! - tartottam magam elé védekezően a kezemet - Minek akarsz te... egy, kettő, három... tíz nyelven beszélni??? Nehogy aztán a végén elfelejts élni, és csak a tanulással foglalkozz!
- Nyugi, az nem fog megtörténni! - nevetett a kirohanásomon - viszont régen láttuk egymást... Mit szólnátok egy csajos pizsipartihoz? Aludhatnánk nálatok, mert nálunk nincs akkora hely!
- Remek ötlet!-lelkesedett fel Cassandra is-mondjuk.. Szombat este?
- Rendicsek!-csaptunk egymás tenyerébe.
És gonosz vagyok, úgyhogy be is fejezem ezt a részt 3:D A következő rész halványlila gőzöm sincs mikor lesz kész, ugyanis nyaralok az Univerzum egyik pontján :D puszpá'
Áka, Blareb
Áka
~Cecilia~
...
A hátsó sorban állt egy barna hajú,ismerős lány.
- BLANKA?!
- Cecilia! Te idejársz iskolába?! - most már értettem honnan ilyen ismerős.
- Igen! De te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Tudod, volt az a cserediák program, és ide vettek fel! - mondta.
-Komolyan?
Becsöngettek, úgyhogy le kellett ülnünk.
- Mellém ülsz?
- Van mellett hely? - nézett rám kérdően.
- Nincs..-nevettem el magam. - De Cassandra mellett van hely.
-Ő is itt van?
- Persze.
- Akkor megkeresem. Ő hol szokott ülni?
- Ott hátul. De szerintem mindjárt jön.
Ebben a pillanatban belépett Mrs.Jones, a francia tanár, még egy lány kíséretében.
- Jó reggelt! - köszönt a kedves hölgy.
- Jó reggelt, Mrs.Jones! - visszhangozta az osztály.
- Tehát, mint tudjuk év vége elött nem nagyon történik semmi érdekes ... Most viszont két új diák is érkezik! Az egyik Blanka Bowman. A másik Deborah Wish. Lányok, kérlek titeket mutatkozzatok be az osztály előtt.
Blanka magabiztosan felállt és kiment a tanárnő mellé.
- Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek, köztük franciául is. - mutatkozott be magyarul.
- Blanka! Franciául, ha kérhetlek. - mondta a tanárnő.
- Ohh... Bocsánat! Sziasztok! Blanka Bowman vagyok! Sokat sportolok és 4 nyelven beszélek,köztük franciául is. -ismételte meg, most már már franciául.
- Milyen nyelveket beszélsz még?
- Angol német, magyar és az olaszt is most tanulom.
- Értem. - Mrs.Jones elismerően bólintott. - Leülhetsz! Deborah kérlek te is mutatkozz be!
- Szervusztok! Deborah Wish vagyok! Szeretek zenélni és van egy zenekarom!
- Értem! Leülhetsz!
Kinyílt az ajtó és belépett Cassandra.
- Cecilia!
- Cassandra, tanárnő! - mondta Cas.
- Cassandra, bocsásson meg! Hol volt? Miért késett el az óráról?
- Volt..egy kis gond aa...buszon. - adta meg a választ - Elnézést, tanárnő!
- Semmi gond.Üljön le, Cassandra.
Mrs. Jones volt az egyik olyan tanár aki az esetek 85%-ban meg tudott minket különböztetni. Cassandra ezért őt kedvelte a legjobban. Miközben a nővérem végigment az osztályon észrevette az új diákokat.
~Cassandra~
Leültem a helyemre, de valaki oldalról megbökött. Odanéztem, és ijedtemben majdnem felsikoltottam..
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ide szólt a cserediák-program. - felelte az úszóbajnok.
- Na ne...
- LÁNYOK!MAJD ÓRA UTÁN MEGBESZÉLITEK A DOLGOKAT! - dörrent ránk a tanárnő.
- Elnézést! - feleltük kórusban.
Óra végéig inkább csöndben maradtunk.(Ezért jó, hogy létezik a papír és a toll.) Miután vége lett az órának kimentünk a folyosóra, és ott Cecily is csatlakozott hozzánk.
- Na és milyen a család akiknél laksz?
- Az unokatestvéremék? Mindjárt bemutatom nektek őket!
A többi teremből is lassan szivárogtak ki a tanulók. Blanka egyszer csak felemelte a kezét és elkiáltotta magát:
- Adam! - kiáltotta el magát, majd a szólított elindult felénk.
- Szia Blanka! Na hogy telik az első napod az új suliban? - kérdezte, mire Ceciliy és én teljesen ledöbbentünk-Sziasztok lányok! - köszönt nekünk is.
- Szia! - köszöntem vissza, majd oldalba böktem Cissyt, mivel még mindig nem tért magához.
- Ti unokatesók vagytok? - kérdezte az előbb említett.
- Igen... - felelte Blanka. - Baj?
- Nem. Miért lenne baj?
- Olyan furcsán nézel. - mondta a régen látott barátnőm.
- Nem nézek furcsán. - tiltakozott a húgom.
- Na mindegy. - legyintett.
~Cecilia~
Órák után kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. Néhány perccel később megjött Blanka, leült közénk és ezek után csak nézett ki magából.
-Neked meg mi bajod?-kérdeztem.
- Ez a Matthew... egy Adonisz...
Az emlegetett eggyel felettünk járt, helyes srác de nekem nem az esetem. Szőke, kék szemű és ha jól tudom az atlétika csapat tagja. Ezt meg is említettem Blankának.
- Mekkora mázli. Én különben is minden áron el kell oda járnom. Ugye nincs barátnője?
- De. Cassandra.
- MI?! - nézett rám akkora szemekkel mint amekkora a bociknak van.
- Nyugi csak vicceltem. Cassandra különben is Castiellel jár. - mondtam.
- Cas van pasid? - kérdezte.
- Nem tom'. - felelte az előbb említett.
- Nem tudod, hogy van-e pasid?
- Azért nem, mert amikor ezt ő kijelentette, még enyhén részeges volt, és ezt az én beleegyezésem nélkül tette meg. - felelte Cas.
- Jaaaaaa...Értem! - nevette el magát Blanka.
- Ne nevess annyira nem vicces. - mondta paprikapiros arccal Sandra - Vagy te örülnél ha egy részeg pedomaci csak úgy lekapna???
- Na jól van... Ebben kivételesen igazad van...
- Chhh... Dehogy kivételesen, nekem mindig!
- Nana! Túlzásokba ne essünk! - nyögte ki két röhögés között Blanka, avagy BB [ez a monogramja].
- Amúgy, hogy haladsz a sportokkal? - vetettem véget az egós-vitájuknak.
- Hát... Elkezdtem most vívni és lovagolni, úgyhogy nem unatkozok.. Ráadásul el szeretnék kezdeni németül tanulni, de előtte még ott van az olasz, majd talán később oroszul, vagy spanyolul, utána talán a szlovák, vagy a svéd, de a horvát sem ártana....
- Állj, állj, állj, állj! - tartottam magam elé védekezően a kezemet - Minek akarsz te... egy, kettő, három... tíz nyelven beszélni??? Nehogy aztán a végén elfelejts élni, és csak a tanulással foglalkozz!
- Nyugi, az nem fog megtörténni! - nevetett a kirohanásomon - viszont régen láttuk egymást... Mit szólnátok egy csajos pizsipartihoz? Aludhatnánk nálatok, mert nálunk nincs akkora hely!
- Remek ötlet!-lelkesedett fel Cassandra is-mondjuk.. Szombat este?
- Rendicsek!-csaptunk egymás tenyerébe.
És gonosz vagyok, úgyhogy be is fejezem ezt a részt 3:D A következő rész halványlila gőzöm sincs mikor lesz kész, ugyanis nyaralok az Univerzum egyik pontján :D puszpá'
Áka, Blareb
2014. augusztus 2., szombat
13.rész
És voilá! Itt is van a 13.rész! Jó olvasást! Áka.
~Cassandra~
Később azért átmentem Cissyhez, hogy ne legyen egyedül, meg egy picit mozgassa a lábát.
-Bejöhetek?
-Gyere! Mit szeretnél Sandy?
-Társaságot-adtam meg a legegyszerűbb választ, miközben bementem a szobájába.
-Hátsó szándékok és egyéb nélkül?
-Igen! Na mutasd csak a bokádat!
-Itt van szépen bekötözve!-mutatott végig a lábán.
-Mondhatom gyönyörű... Amúgy Cecily... Igazak azok a pletykák, hogy új szerelmet találtál magadnak?
-Ezt hogy érted drága nővérkém?-ment bele ő is a játékba.
-Úgy édes húgocskám, hogy te tényleg otthagytad a szőke herceged, egy barna fiúért?
-Igen, mivel ő megérdemli a szeretetemet!-tette színpadiasan a kezét a szívére-Viszont igaz az a pletyka, hogy neked egy vörös udvarlód lett?
-Fogjuk rá, édes húgom, fogjuk rá...-egymás szemébe néztünk, és nem bírtuk ki nevetés nélkül.
-Hogy mi milyen hülyék tudunk lenni-mondta, a röhögéstől fulladozva.
-Főleg te, öcsém Jóska, főleg te!
-Mit szívtál Cassandra, nagyon ütős lehetett!
-Csak a szokásos röhögőhörcsögöt kaptam!-legyintettem.
-Adjál már!
-Nem lehet, mert tőled kaptam Cissy!
Egy ideig még hülyültünk egymással, majd olyan tíz-tizenegy óra körül hangos ajtócsapódások jelezték, hogy valaki megérkezett. Kíváncsian settenkedtünk le a lépcsőn, és mind a ketten meglepődtünk, mikor a kicsit részeg Castielt támogató Lysanderrel találtuk szembe magunkat. Castielről már messziről érezni lehetett a pia bűzét, úgyhogy fintorogva távolabb húzódtam tőle. Fiatalabb unokatesóm leültette a gyakori vendégünket a kanapéra, miközben ő folyamatosan motyogott magában. Lyanderen is látszott azért, hogy ivott de... Ő annyira nem. (Értitek mire gondolok...) Miközben Castiel összehányta a kanapét,Cissy elfutott vödörért. Én eközben kifaggattam Lyst ,hogy miért hagyta ,hogy így leigya magát.
-Nem voltam ott,ne engem hibáztass!-magyarázkodott.
-???
-Deborah-val volt.-mondta Lysander.
-Azzal a lánnyal?
-Ja.
Megjött Cecily, ezért inkább félbehagytuk a beszélgetésünket. Castiel időközben abbahagyta a motyogást, most inkább, valamilyen rejtélyes okból a párnát nyalogatta. Miután ezt abbahagyta, hányt egy sort, majd felállt a kanapéról, és odatámolygott elém. ,,Mit akar ez már megint?!"
Letérdelt (Már amennyire letérdelésnek számít az, hogy majdnem pofára esett.)elém, majd szólásra nyitotta a száját.
-Hozzám jönnél hikk... feleségül hikk... ?
Nem tudom honnan jönnek az ösztöneim, és nem is akarom tudni, mert ahogy a kezem az arca felé suhant, nem tudtam megállítani. (Avagy képen töröltem a csinos kis pofikáját.) Az ütéstől megtántorodott, és most már tényleg pofára esett.
-Te tényleg sokat ittál.-mondtam, majd kimentem a konyhába egy pohár vízért. A nappaliba menet a düh keveredett bennem a meglepettséggel. Castiel megint a vödör felett görnyedezett, leültem mellé, és türelmesen vártam, hogy kimásszon belőle. Amikor kiegyenesedett a kezébe nyomtam a vizet, és ő gyorsan felhajtotta azt. A többiek egy idő után elmentek lefeküdni, így mi kettesben maradtunk. Castiel rám nézett azokkal az átható szürke szemeivel, majd így szólt:
-Bocsáss meg!
-Kijózanodtál?
-Öhhh...Nem tom'. (Hikk...)
-Veled ma nem lehet rendesen beszélgetni.
Ezek után ledőlt a kanapéra, és tíz perc múlva magában motyogva elaludt. Felmentem a szobámba és én is elmentem csicsikálni
Reggel korán ébredtem. Lementem, hogy megnézzem mi van a Castiellel. Még aludt, de úgy tűnt jobban van. Kimentem a konyhába és megreggeliztem. Majd, mivel ismerem a másnaposság tüneteit ( Félre ne értsetek én még nem voltam másnapos.) elővettem a gyógyszeres dobozból a fejfájás csillapítót, és engedtem egy pohár vizet. "Milyen nap van ma? Vasárnap vagy hétfő?" Miközben ezen morfondíroztam magamban, megjött Cecily, és belemarkolt a zabpehelybe.
-Milyen nap van ma?
-Hétfő.
-Szuper, örülök, mint mókus az erdőtűznek.
-Nyugi, már csak két hónap van hátra.
-Miért jobb ha csak két hónap múlva kapjuk meg a bizonyítványt? Most már úgyse nagyon tudok változtatni a jegyeimen. Különben se történik semmi év végén.
-Nem biztos. Úgy hallottam érkezik egy új diák.
-Két hónappal év vége előtt?
-Ja, miért ne?
Mozgolódást hallottunk a nappali felől.
-Úgy hallom felébredt Castiel. -mondta gonosz vigyorral Cecilia.
-Elmegyek megnézem, hogy van.
-Jajjj, a kis szerelmes.-gúnyolódott.
Lesújtó pillantást vetettem rá, majd elindultam a nappaliba. Castiel valóban felébredt. Úgy tűnt nincs valami jól, legalábbis fizikailag nincs.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Bárcsak az lenne! Mi ez?-mutatott az asztalon lévő gyógyszerre.
-Fejfájás csillapító?
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom.
-Iszonyatosan fáj a fejem .
-Most mondjam azt, hogy csodálkozom azok után, hogy tegnap úgy berúgtál?
-Légy szíves.
-Emlékszel valamire?
-Arra, hogy Deborah-val mentem bulizni.-erre a mondatra újból feltámadt bennem a düh.
-Castiel, ki ez a lány?- kérdeztem, mire érdekes módon elvörösödött.
-Ő az ... exem. - nyögte ki végül.
-Az exed?! Az exeddel jársz buliba?! De te már nem szereted ugye? Castiel de te már nem szereted ugye?-a szavak csak úgy áradtak belőlem.
-Miért érdekel?-nézett rám kérdően.
Hirtelen rájöttem milyen butaságot mondtam neki.
-Castiel te szereted őt?-javítottam ki magam.
-Csak nem vagy féltékeny?-nézett rám szúrósan.
-De!-mondtam meggondolatlanul.
-Nyugodj meg, nem tetszik.
-Biztos?-kérdeztem.
-Nyugi Cas, Téged szeretlek!-mondta.
-Várj-várj-várj! Te most járni akarsz velem?!-néztem rá kérdően.
-Miért te nem?
Annyira ledöbbentem, hogy meg se bírtam mukkanni. Biztos kijózanodott ő?
-Te még mindig részeg vagy?-érdeklődtem.
-Mi van azt ne mondd, hogy te nem szeretsz.
-Szeretlek, mint barátot.-nem bírtam megmondani neki az igazságot.
Amit ez után tett, azt nem tudom miért tette de magához húzott és megcsókolt. Mi a rákos füttyfene van itt??? Próbáltam eltolni magamtól, de csak azért mert lépteket hallottam a konyha felől-amúgy hagytam volna magam. De mivel Castiel erősebb volt, nem tudtam kiszabadítani magam a karjai közül. Lysander, Leigh és Cecily lépett a nappaliba.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte Leigh. Azt kívántam magamban bárcsak elengedne. De nem engedett.
-Tudtátok, hogy Cassandrával együtt vagyunk?
-Öhhh...Nem!-mondta Cecily.
Nem tudtam megszólalni a megdöbbenéstől, de egyszer csak visszajött a hangom.
-Na... Indulni kéne a suliba!-próbáltam elterelni a figyelmüket,és most sikerült kiszabadítanom magamat a karjai közül.-Mi van? Miért néztek így?-kérdeztem.
Elindultam kifele a nappaliból de néhány lépés után megtorpantam.
-Hé! Részeg pedo maci te nem jössz?
-Asszem nem Miss Féltékenység.-adta meg a választ.
Kimentem a szobából, felkaptam a táskám és elindultam a busz fele.
~Cecilia~
A reggeli kis jelenet után elindultam Cas után a buszmegállóba.
-Ez meg mi a fészkes fene volt? Mióta vagy együtt Castiellel?
-Nem vagyunk együtt!-mondta bujkáló mosollyal.
A buszmegálló fele végig beszélgettük az utat. Miután megjött felszálltunk. Le akartam ülni de csak a busz hátsó felében volt egy barna hajú srác mellett. Sajnos későn ismertem fel, hogy Adam az.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Cecilia! Persze! Hogy van a lábad?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Köszi, egész jól. Kiderült, hogy csak meghúzódott. -mondtam.
-Akkor viszonylag jól jártál. Mióta lovagolsz?-érdeklődött.
-Kilenc éves korom óta, és tíz évesen estem le először.
Sokáig beszélgettünk, majd amikor az iskolába értünk elváltak utaink.
Amikor beértem az osztályba, nem várt meglepetés fogadott...
Mi volt a nem várt meglepetés? Miért volt ilyen Castiel? A következő részből kiderül, addig is nyugodtan lehet találgatni! Ja és véleményeket is várok!
Áka, Blareb
~Cassandra~
Később azért átmentem Cissyhez, hogy ne legyen egyedül, meg egy picit mozgassa a lábát.
-Bejöhetek?
-Gyere! Mit szeretnél Sandy?
-Társaságot-adtam meg a legegyszerűbb választ, miközben bementem a szobájába.
-Hátsó szándékok és egyéb nélkül?
-Igen! Na mutasd csak a bokádat!
-Itt van szépen bekötözve!-mutatott végig a lábán.
-Mondhatom gyönyörű... Amúgy Cecily... Igazak azok a pletykák, hogy új szerelmet találtál magadnak?
-Ezt hogy érted drága nővérkém?-ment bele ő is a játékba.
-Úgy édes húgocskám, hogy te tényleg otthagytad a szőke herceged, egy barna fiúért?
-Igen, mivel ő megérdemli a szeretetemet!-tette színpadiasan a kezét a szívére-Viszont igaz az a pletyka, hogy neked egy vörös udvarlód lett?
-Fogjuk rá, édes húgom, fogjuk rá...-egymás szemébe néztünk, és nem bírtuk ki nevetés nélkül.
-Hogy mi milyen hülyék tudunk lenni-mondta, a röhögéstől fulladozva.
-Főleg te, öcsém Jóska, főleg te!
-Mit szívtál Cassandra, nagyon ütős lehetett!
-Csak a szokásos röhögőhörcsögöt kaptam!-legyintettem.
-Adjál már!
-Nem lehet, mert tőled kaptam Cissy!
Egy ideig még hülyültünk egymással, majd olyan tíz-tizenegy óra körül hangos ajtócsapódások jelezték, hogy valaki megérkezett. Kíváncsian settenkedtünk le a lépcsőn, és mind a ketten meglepődtünk, mikor a kicsit részeg Castielt támogató Lysanderrel találtuk szembe magunkat. Castielről már messziről érezni lehetett a pia bűzét, úgyhogy fintorogva távolabb húzódtam tőle. Fiatalabb unokatesóm leültette a gyakori vendégünket a kanapéra, miközben ő folyamatosan motyogott magában. Lyanderen is látszott azért, hogy ivott de... Ő annyira nem. (Értitek mire gondolok...) Miközben Castiel összehányta a kanapét,Cissy elfutott vödörért. Én eközben kifaggattam Lyst ,hogy miért hagyta ,hogy így leigya magát.
-Nem voltam ott,ne engem hibáztass!-magyarázkodott.
-???
-Deborah-val volt.-mondta Lysander.
-Azzal a lánnyal?
-Ja.
Megjött Cecily, ezért inkább félbehagytuk a beszélgetésünket. Castiel időközben abbahagyta a motyogást, most inkább, valamilyen rejtélyes okból a párnát nyalogatta. Miután ezt abbahagyta, hányt egy sort, majd felállt a kanapéról, és odatámolygott elém. ,,Mit akar ez már megint?!"
Letérdelt (Már amennyire letérdelésnek számít az, hogy majdnem pofára esett.)elém, majd szólásra nyitotta a száját.
-Hozzám jönnél hikk... feleségül hikk... ?
Nem tudom honnan jönnek az ösztöneim, és nem is akarom tudni, mert ahogy a kezem az arca felé suhant, nem tudtam megállítani. (Avagy képen töröltem a csinos kis pofikáját.) Az ütéstől megtántorodott, és most már tényleg pofára esett.
-Te tényleg sokat ittál.-mondtam, majd kimentem a konyhába egy pohár vízért. A nappaliba menet a düh keveredett bennem a meglepettséggel. Castiel megint a vödör felett görnyedezett, leültem mellé, és türelmesen vártam, hogy kimásszon belőle. Amikor kiegyenesedett a kezébe nyomtam a vizet, és ő gyorsan felhajtotta azt. A többiek egy idő után elmentek lefeküdni, így mi kettesben maradtunk. Castiel rám nézett azokkal az átható szürke szemeivel, majd így szólt:
-Bocsáss meg!
-Kijózanodtál?
-Öhhh...Nem tom'. (Hikk...)
-Veled ma nem lehet rendesen beszélgetni.
Ezek után ledőlt a kanapéra, és tíz perc múlva magában motyogva elaludt. Felmentem a szobámba és én is elmentem csicsikálni
Reggel korán ébredtem. Lementem, hogy megnézzem mi van a Castiellel. Még aludt, de úgy tűnt jobban van. Kimentem a konyhába és megreggeliztem. Majd, mivel ismerem a másnaposság tüneteit ( Félre ne értsetek én még nem voltam másnapos.) elővettem a gyógyszeres dobozból a fejfájás csillapítót, és engedtem egy pohár vizet. "Milyen nap van ma? Vasárnap vagy hétfő?" Miközben ezen morfondíroztam magamban, megjött Cecily, és belemarkolt a zabpehelybe.
-Milyen nap van ma?
-Hétfő.
-Szuper, örülök, mint mókus az erdőtűznek.
-Nyugi, már csak két hónap van hátra.
-Miért jobb ha csak két hónap múlva kapjuk meg a bizonyítványt? Most már úgyse nagyon tudok változtatni a jegyeimen. Különben se történik semmi év végén.
-Nem biztos. Úgy hallottam érkezik egy új diák.
-Két hónappal év vége előtt?
-Ja, miért ne?
Mozgolódást hallottunk a nappali felől.
-Úgy hallom felébredt Castiel. -mondta gonosz vigyorral Cecilia.
-Elmegyek megnézem, hogy van.
-Jajjj, a kis szerelmes.-gúnyolódott.
Lesújtó pillantást vetettem rá, majd elindultam a nappaliba. Castiel valóban felébredt. Úgy tűnt nincs valami jól, legalábbis fizikailag nincs.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Bárcsak az lenne! Mi ez?-mutatott az asztalon lévő gyógyszerre.
-Fejfájás csillapító?
-Kérdezed vagy mondod?
-Mondom.
-Iszonyatosan fáj a fejem .
-Most mondjam azt, hogy csodálkozom azok után, hogy tegnap úgy berúgtál?
-Légy szíves.
-Emlékszel valamire?
-Arra, hogy Deborah-val mentem bulizni.-erre a mondatra újból feltámadt bennem a düh.
-Castiel, ki ez a lány?- kérdeztem, mire érdekes módon elvörösödött.
-Ő az ... exem. - nyögte ki végül.
-Az exed?! Az exeddel jársz buliba?! De te már nem szereted ugye? Castiel de te már nem szereted ugye?-a szavak csak úgy áradtak belőlem.
-Miért érdekel?-nézett rám kérdően.
Hirtelen rájöttem milyen butaságot mondtam neki.
-Castiel te szereted őt?-javítottam ki magam.
-Csak nem vagy féltékeny?-nézett rám szúrósan.
-De!-mondtam meggondolatlanul.
-Nyugodj meg, nem tetszik.
-Biztos?-kérdeztem.
-Nyugi Cas, Téged szeretlek!-mondta.
-Várj-várj-várj! Te most járni akarsz velem?!-néztem rá kérdően.
-Miért te nem?
Annyira ledöbbentem, hogy meg se bírtam mukkanni. Biztos kijózanodott ő?
-Te még mindig részeg vagy?-érdeklődtem.
-Mi van azt ne mondd, hogy te nem szeretsz.
-Szeretlek, mint barátot.-nem bírtam megmondani neki az igazságot.
Amit ez után tett, azt nem tudom miért tette de magához húzott és megcsókolt. Mi a rákos füttyfene van itt??? Próbáltam eltolni magamtól, de csak azért mert lépteket hallottam a konyha felől-amúgy hagytam volna magam. De mivel Castiel erősebb volt, nem tudtam kiszabadítani magam a karjai közül. Lysander, Leigh és Cecily lépett a nappaliba.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte Leigh. Azt kívántam magamban bárcsak elengedne. De nem engedett.
-Tudtátok, hogy Cassandrával együtt vagyunk?
-Öhhh...Nem!-mondta Cecily.
Nem tudtam megszólalni a megdöbbenéstől, de egyszer csak visszajött a hangom.
-Na... Indulni kéne a suliba!-próbáltam elterelni a figyelmüket,és most sikerült kiszabadítanom magamat a karjai közül.-Mi van? Miért néztek így?-kérdeztem.
Elindultam kifele a nappaliból de néhány lépés után megtorpantam.
-Hé! Részeg pedo maci te nem jössz?
-Asszem nem Miss Féltékenység.-adta meg a választ.
Kimentem a szobából, felkaptam a táskám és elindultam a busz fele.
~Cecilia~
A reggeli kis jelenet után elindultam Cas után a buszmegállóba.
-Ez meg mi a fészkes fene volt? Mióta vagy együtt Castiellel?
-Nem vagyunk együtt!-mondta bujkáló mosollyal.
A buszmegálló fele végig beszélgettük az utat. Miután megjött felszálltunk. Le akartam ülni de csak a busz hátsó felében volt egy barna hajú srác mellett. Sajnos későn ismertem fel, hogy Adam az.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Cecilia! Persze! Hogy van a lábad?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Köszi, egész jól. Kiderült, hogy csak meghúzódott. -mondtam.
-Akkor viszonylag jól jártál. Mióta lovagolsz?-érdeklődött.
-Kilenc éves korom óta, és tíz évesen estem le először.
Sokáig beszélgettünk, majd amikor az iskolába értünk elváltak utaink.
Amikor beértem az osztályba, nem várt meglepetés fogadott...
Mi volt a nem várt meglepetés? Miért volt ilyen Castiel? A következő részből kiderül, addig is nyugodtan lehet találgatni! Ja és véleményeket is várok!
Áka, Blareb
2014. augusztus 1., péntek
12.rész
Sziasztok! Itt is van a 12.rész :) jó olvasást :) Áka.
~Cecilia~
Miután végeztünk a Skypeolással és a nővérkém is elveszett a lapok között, úgy döntöttem, hogy én is elmerülök arrafelé. Odaballagtam a polchoz, és latolgattam, hogy melyiket válasszam. A lowoodi árvát, vagy inkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot. Á, mindegy, lesz a Harry Potter és a Halál ereklyéi! Találomra kinyitottam valahol, és...
"Ez az!-bokszoltam az öklömmel a levegőbe-Pont a háború kezdeténél nyitottam ki"
Élvezettel olvasom ezt a regénysorozatot. Ez az egyik kedvencem!
*
Este kilenckor Cassandra jött be, és lerángatott a konyhába egy „egyél már valamit, mert éhen döglesz!” kijelentéssel. A bolognai spagettit vettem elő, amit ő készített pár nappal ezelőtt. Valami istenien jól meg tudja csinálni! De persze csak akkor ha akarja... Idő közben valahogy eltűnt a tányéromról a maradék kaja, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy én ettem meg, vagy más... Vacsi után még a fürdőben is ezen agyaltam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy biztos én voltam, ugyanis nem vagyok éhes. Fürdés után még egy öt percig olvastam, aztán, mivel a könyv végére értem, nyugovóra tértem.
Másnap egy pohár víz ébresztett, ugyanis valaki leöntött.
-CASSANDRA ELISABETH LAVENDER LAVIGNE! AZONNAL IDEJÖSSZ!!!-ordítottam a nővérem teljes nevét magamból kifordulva.
-Mit szeretnél Cecilia Victoria Jane Lavigne?-bukkant elő az ajtó mögül.
-Kinyírni... Téged...
-Az nem fog menni!-vetett felém egy pimasz mosolyt-Ma megyünk a tanyára. Elfelejtetted?
-Ja, akkor a kivégzést elnapoljuk!
-Rendben. Jössz már?
-Persze, persze... Öt perc és kész vagyok!
-Számolom!-fordított nekem hátat, és kiment.
Gyorsan felvettem a farmer rövidnadrágomhoz egy piros kockás blúzt, egy szalmakalapot, és egy barna csizmát. A hajamat kiengedve hagytam, majd mielőtt bekopogott volna a nővérem lerohantam a lépcsőn, startra készen.
Lent már csak rám vártak a többiek. Beültünk a kocsiba, és a tizenöt kilométerre lévő tanya felé vettük az irányt.
Mikor megérkeztünk, rögtön a rég látott rokonaim nyakába vezettem magamat. Persze a nagyi megint túlfőzte magát, de ő már csak ilyen... De, hogy csak párat említsek a menüből: bécsi szelet, rizs, sóska, és természetesen az elengedhetetlen mákos rétes. Jó ízűen ettem a mennyei ételből, amit elém raktak. Kaja után persze előjött a szokásos téma, vagyis, hogy milyen a suli, megy-e a tananyag, jók-e a jegyeink, és még sorolhatnám. Miután mindent megtárgyaltunk a témával kapcsolatban, elmentünk az állatokhoz. Sandra a régen látott cicákhoz igyekezett, Lysander a nyulaihoz, én pedig a lóistálló felé vettem az irányt.
Levendulának hívják az én kis angol telivéremet. Tavaly kaptam az egész évben történtek ajándékául. A tesóm akkor arra az alkalmakra egy könyvet, egy könyvsorozatot, és egy fekete hajfestéket kapott. Igen, tavaly elhatározta, hogy megkülönböztethetővé tesz minket... Erre pedig szerinte a legjobb megoldás a hajfestés volt. Annyiba egyeztem meg vele, hogy nem az egészet festi be, hanem csak kimelírozza. Festett hajjal elég hülyén nézett ki... Eleve nem lett neki fekete az ultravilágos haja miatt, hanem valamilyen szürkés árnyalatot kapott. Ezért, hogy ne tűnjön ősznek a haja, naponta háromszor mosta meg.
De vissza Levihez, mert már megint elkalandoztam. Előkerestem a nyergét és a kantárját, majd felszerszámoztam. Kitaláltam, hogy elmegyek a közeli erdőbe lovagolni.
Gyors odaszóltam Lys őseinek, hogy elmentem túrázni. Ők válaszként egy tipikus „vigyázz magadra” felszólítás mellet utamra engedtek.
Először egy kis tisztásra vezetett az utam, majd a tó felé vettem az irányt. Tavirózsák és vízitökök úszkáltak a felszínén. A szélén egy nagy nádas volt, ahonnan békák brekegése, bogarak zümmögése és vízi madarak hápogása hallatszott. A partja környékén, az iszapos talaj miatt, nem nőttek fák, de így még harmonikusabb lett az összkép. Elhaladt mellette egy túraútvonal, így pár pad is található a parton. A kitaposott út a hegyre vezetett, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő vidékre. Elindultam rajta ügetésben, és nemsokára meg is érkeztem. Egy ideig nézelődtem, majd lassan elindultam vissza.
Mikor a lefelé vezető út negyedét megtettük Levendulával, ő hirtelen megcsúszott egy kövön! Zuhanás közben felkiáltottam nagyon hangosan egy „Áááááá!”-t, majd ráestem a lábamra, mire az elképzelhetetlenül el kezdett fájni. Levi aggódva figyelt engem, mikor hirtelen a lefelé vezető utat kezdte pásztázni. Ekkor én is megértettem, mért nézett arra, ugyanis gyorsan közeledő lépteket hallottam. Mikor ideért az idősödő férfi leguggolt hozzám.
-Mi történt?-kérdezte a szemembe nézve.
-Leestem a lóról pont a lábamra.-válaszoltam illedelmesen.
-Értem...-mondta, majd megfordult, végül elkiáltotta magát-ADY! HOZD IDE A KÖTSZERES DOBOZT!
Pár pillanattal később egy jóval fiatalabb férfi közeledett felénk, a kezében szorongatva valamit. Mikor megérkezett önkéntlenül elmosolyodtam, ugyanis ez a bizonyos Ady nem más, mint Adam.
-Ó, te vagy az, Cecily?-mosolygott rám az ő megszokott kedvességével-Szia!
-Szia Adam!
-Hmm...-nézett ránk az öregúr, aki nagy valószínűséggel „Ady” nagyapja-Ti ismeritek egymást?
-Igen! Egy iskolába járunk, csak ő B-s, én meg A-s.-felelte az évfolyamtársam.
-Értem. Akkor Cecily, bekötözhetem a lábadat?
-Igen, köszönöm!
Bekötözték a lábamat, majd Adam heves tiltakozásomra a karjaiba vett, Mr. Perrington [Adam nagyapja] pedig a lovamat a kantárjánál fogva vezetve jött mögöttünk. A túrazsákjukat feltettük Levire-az én kérésemre-, hogy legalább azt ne kelljen cipelniük. Kinavigáltam őket az erdőből a tanya felé.
Mikor megérkeztünk, Cassandra jött felénk, Második Kormival a karján-az első meghalt-, majd kinyitotta a kaput, és miközben bementünk alaposan végigmért minket. Alaposan megbámult engem a fuvarozóm miatt, majd belépett a tanyaház ajtaján, nekünk meg szólt, hogy üljünk le a kanapéra. Pár perccel később Bellával és a mamival tért vissza. Ők is leültek, majd kezdődött a kérdés-özön.
-Először is, mi történt?
-Ugye kilovagoltam Levendulával a hegyre. Lefelé jövet megcsúsztunk egy kövön, én pedig leestem róla pont a lábamra.
-Értem...-ekkor Lysander ment volna át a szobán, de amint meglátta a vendégeket rögtön lefékezett.
-Üdv...-köszönt az ő megszokott stílusában.
-Csá Lys!
-Mi történt?
-Leestem a lóról...-válaszoltam fáradtan.
-Ó, értem. Kértek valamit?-fordult a vendégek felé.
-Köszönjük, nem. Viszont, ha nem gond, mi mennénk. Viszont látásra!
-Várjanak még egy percet!-szólt utánuk a nagyi. Miután meggyőződött, hogy nem mennek el, berohant a konyhába, és fél perc múlva egy zacskó sajtos falatkákkal tért vissza-Ezt kérem fogadják el!
-Rendben, köszönjük! Viszont látásra!-mondták, majd az erdő felé vették az útjukat.
-Lassan nekünk is menni kéne.-szólalt meg Lys pár perc elteltéve-Gyertek!
Mindenkitől elköszöntünk, majd Leigh kocsijával hazamentünk.
Mikor megérkeztünk, Lysaner rögtön el is ment egy buliba. Minket is hívott, de én a lábam miatt nem mentem, Sandra pedig nem szereti az ilyeneket.
Leigh felvitt a szobámba majd magamra hagyott. Én elővettem a laptopom, és, hogy múltassam az időt, zenét hallgattam.
Na, ez lenne a 12. rész.
Örülnék, ha valaki írna róla egy komolyabb kritikát erről a blogról, mert nagyon érdekel.
És még valami! Nem kell félni, nyugodtan komizhattok, nem harapok érte :P Áka.
~Cecilia~
Miután végeztünk a Skypeolással és a nővérkém is elveszett a lapok között, úgy döntöttem, hogy én is elmerülök arrafelé. Odaballagtam a polchoz, és latolgattam, hogy melyiket válasszam. A lowoodi árvát, vagy inkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot. Á, mindegy, lesz a Harry Potter és a Halál ereklyéi! Találomra kinyitottam valahol, és...
"Ez az!-bokszoltam az öklömmel a levegőbe-Pont a háború kezdeténél nyitottam ki"
Élvezettel olvasom ezt a regénysorozatot. Ez az egyik kedvencem!
*
Este kilenckor Cassandra jött be, és lerángatott a konyhába egy „egyél már valamit, mert éhen döglesz!” kijelentéssel. A bolognai spagettit vettem elő, amit ő készített pár nappal ezelőtt. Valami istenien jól meg tudja csinálni! De persze csak akkor ha akarja... Idő közben valahogy eltűnt a tányéromról a maradék kaja, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy én ettem meg, vagy más... Vacsi után még a fürdőben is ezen agyaltam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy biztos én voltam, ugyanis nem vagyok éhes. Fürdés után még egy öt percig olvastam, aztán, mivel a könyv végére értem, nyugovóra tértem.
Másnap egy pohár víz ébresztett, ugyanis valaki leöntött.
-CASSANDRA ELISABETH LAVENDER LAVIGNE! AZONNAL IDEJÖSSZ!!!-ordítottam a nővérem teljes nevét magamból kifordulva.
-Mit szeretnél Cecilia Victoria Jane Lavigne?-bukkant elő az ajtó mögül.
-Kinyírni... Téged...
-Az nem fog menni!-vetett felém egy pimasz mosolyt-Ma megyünk a tanyára. Elfelejtetted?
-Ja, akkor a kivégzést elnapoljuk!
-Rendben. Jössz már?
-Persze, persze... Öt perc és kész vagyok!
-Számolom!-fordított nekem hátat, és kiment.
Gyorsan felvettem a farmer rövidnadrágomhoz egy piros kockás blúzt, egy szalmakalapot, és egy barna csizmát. A hajamat kiengedve hagytam, majd mielőtt bekopogott volna a nővérem lerohantam a lépcsőn, startra készen.
Lent már csak rám vártak a többiek. Beültünk a kocsiba, és a tizenöt kilométerre lévő tanya felé vettük az irányt.
Mikor megérkeztünk, rögtön a rég látott rokonaim nyakába vezettem magamat. Persze a nagyi megint túlfőzte magát, de ő már csak ilyen... De, hogy csak párat említsek a menüből: bécsi szelet, rizs, sóska, és természetesen az elengedhetetlen mákos rétes. Jó ízűen ettem a mennyei ételből, amit elém raktak. Kaja után persze előjött a szokásos téma, vagyis, hogy milyen a suli, megy-e a tananyag, jók-e a jegyeink, és még sorolhatnám. Miután mindent megtárgyaltunk a témával kapcsolatban, elmentünk az állatokhoz. Sandra a régen látott cicákhoz igyekezett, Lysander a nyulaihoz, én pedig a lóistálló felé vettem az irányt.
Levendulának hívják az én kis angol telivéremet. Tavaly kaptam az egész évben történtek ajándékául. A tesóm akkor arra az alkalmakra egy könyvet, egy könyvsorozatot, és egy fekete hajfestéket kapott. Igen, tavaly elhatározta, hogy megkülönböztethetővé tesz minket... Erre pedig szerinte a legjobb megoldás a hajfestés volt. Annyiba egyeztem meg vele, hogy nem az egészet festi be, hanem csak kimelírozza. Festett hajjal elég hülyén nézett ki... Eleve nem lett neki fekete az ultravilágos haja miatt, hanem valamilyen szürkés árnyalatot kapott. Ezért, hogy ne tűnjön ősznek a haja, naponta háromszor mosta meg.
De vissza Levihez, mert már megint elkalandoztam. Előkerestem a nyergét és a kantárját, majd felszerszámoztam. Kitaláltam, hogy elmegyek a közeli erdőbe lovagolni.
Gyors odaszóltam Lys őseinek, hogy elmentem túrázni. Ők válaszként egy tipikus „vigyázz magadra” felszólítás mellet utamra engedtek.
Először egy kis tisztásra vezetett az utam, majd a tó felé vettem az irányt. Tavirózsák és vízitökök úszkáltak a felszínén. A szélén egy nagy nádas volt, ahonnan békák brekegése, bogarak zümmögése és vízi madarak hápogása hallatszott. A partja környékén, az iszapos talaj miatt, nem nőttek fák, de így még harmonikusabb lett az összkép. Elhaladt mellette egy túraútvonal, így pár pad is található a parton. A kitaposott út a hegyre vezetett, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő vidékre. Elindultam rajta ügetésben, és nemsokára meg is érkeztem. Egy ideig nézelődtem, majd lassan elindultam vissza.
Mikor a lefelé vezető út negyedét megtettük Levendulával, ő hirtelen megcsúszott egy kövön! Zuhanás közben felkiáltottam nagyon hangosan egy „Áááááá!”-t, majd ráestem a lábamra, mire az elképzelhetetlenül el kezdett fájni. Levi aggódva figyelt engem, mikor hirtelen a lefelé vezető utat kezdte pásztázni. Ekkor én is megértettem, mért nézett arra, ugyanis gyorsan közeledő lépteket hallottam. Mikor ideért az idősödő férfi leguggolt hozzám.
-Mi történt?-kérdezte a szemembe nézve.
-Leestem a lóról pont a lábamra.-válaszoltam illedelmesen.
-Értem...-mondta, majd megfordult, végül elkiáltotta magát-ADY! HOZD IDE A KÖTSZERES DOBOZT!
Pár pillanattal később egy jóval fiatalabb férfi közeledett felénk, a kezében szorongatva valamit. Mikor megérkezett önkéntlenül elmosolyodtam, ugyanis ez a bizonyos Ady nem más, mint Adam.
-Ó, te vagy az, Cecily?-mosolygott rám az ő megszokott kedvességével-Szia!
-Szia Adam!
-Hmm...-nézett ránk az öregúr, aki nagy valószínűséggel „Ady” nagyapja-Ti ismeritek egymást?
-Igen! Egy iskolába járunk, csak ő B-s, én meg A-s.-felelte az évfolyamtársam.
-Értem. Akkor Cecily, bekötözhetem a lábadat?
-Igen, köszönöm!
Bekötözték a lábamat, majd Adam heves tiltakozásomra a karjaiba vett, Mr. Perrington [Adam nagyapja] pedig a lovamat a kantárjánál fogva vezetve jött mögöttünk. A túrazsákjukat feltettük Levire-az én kérésemre-, hogy legalább azt ne kelljen cipelniük. Kinavigáltam őket az erdőből a tanya felé.
Mikor megérkeztünk, Cassandra jött felénk, Második Kormival a karján-az első meghalt-, majd kinyitotta a kaput, és miközben bementünk alaposan végigmért minket. Alaposan megbámult engem a fuvarozóm miatt, majd belépett a tanyaház ajtaján, nekünk meg szólt, hogy üljünk le a kanapéra. Pár perccel később Bellával és a mamival tért vissza. Ők is leültek, majd kezdődött a kérdés-özön.
-Először is, mi történt?
-Ugye kilovagoltam Levendulával a hegyre. Lefelé jövet megcsúsztunk egy kövön, én pedig leestem róla pont a lábamra.
-Értem...-ekkor Lysander ment volna át a szobán, de amint meglátta a vendégeket rögtön lefékezett.
-Üdv...-köszönt az ő megszokott stílusában.
-Csá Lys!
-Mi történt?
-Leestem a lóról...-válaszoltam fáradtan.
-Ó, értem. Kértek valamit?-fordult a vendégek felé.
-Köszönjük, nem. Viszont, ha nem gond, mi mennénk. Viszont látásra!
-Várjanak még egy percet!-szólt utánuk a nagyi. Miután meggyőződött, hogy nem mennek el, berohant a konyhába, és fél perc múlva egy zacskó sajtos falatkákkal tért vissza-Ezt kérem fogadják el!
-Rendben, köszönjük! Viszont látásra!-mondták, majd az erdő felé vették az útjukat.
-Lassan nekünk is menni kéne.-szólalt meg Lys pár perc elteltéve-Gyertek!
Mindenkitől elköszöntünk, majd Leigh kocsijával hazamentünk.
Mikor megérkeztünk, Lysaner rögtön el is ment egy buliba. Minket is hívott, de én a lábam miatt nem mentem, Sandra pedig nem szereti az ilyeneket.
Leigh felvitt a szobámba majd magamra hagyott. Én elővettem a laptopom, és, hogy múltassam az időt, zenét hallgattam.
Na, ez lenne a 12. rész.
Örülnék, ha valaki írna róla egy komolyabb kritikát erről a blogról, mert nagyon érdekel.
És még valami! Nem kell félni, nyugodtan komizhattok, nem harapok érte :P Áka.
2014. július 31., csütörtök
11.rész
Oh la la, itt is vagyon emez rész is. Gute (jó) olvasást! Áka (ma nincs ki mind a négy kerekem xD)
~Cecilia~
Mikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Homályosan emlékszek arra, hogy mi történt. Ha jól emlékszem, akkor azt hiszem mintha egy labdával dobtak volna fejbe. De nem biztos... Ekkor benyitott egy nővér.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?
-Magának is! Kicsit fáj a fejem... Mi történt?
-Ha jól értettem amit a fiatalember mondott, akkor testnevelésórán fejbe találtak egy kosárlabdával és elájultál-válaszolta az idősödő hölgy.
-Hogyhogy ennyitől rosszul lettem?-vontam fel a szemöldököm-nem szoktam ennyitől kidőlni!
-Egy olyan ponton találták el, ahol régebben már betörött, de nem forrt össze olyan jól akkor, ezért ott vékonyabb lett a koponyád.
-Aha, biztos... Mennyi ideig voltam eszméletlen ?
-Négy-öt órát.
-Felhívták a rokonaimat?
-Majd akkor hívjuk fel őket, amikor a doktor úr elvégezte a vizitet.
-És az mikor lesz?
-Nem tudni pontosan. Most tart a második szobában, te pedig a 25.-ben vagy.
-Ok.-fordultam át a másik oldalamra.
Mikorra ideért a doki addigra már fél kilenc is elmúlt. Amikor pedig odaért hozzám (négyen voltunk összesen bent) majdnem ¾ kilenc (20:45) volt! Miután végzett felhívta Lysanderéket hogy holnap jöhetnek értem és bla bla bla...
Nehezen sikerült elaludnom, ráadásul még az ágy is recsegett...
Másnap kicsit fura érzésre keltem. Olyanra, mintha valaki figyelne. Bágyadtan felnyitottam a szempilláimat, felpillantottam, majd ijedten hátrahőköltem. Hogy mitől rettentem meg ennyire? Hát, én bizony attól ijedtem meg, hogy egy kék szemű valaki felém hajol.
-Te meg ki vagy?!-kiáltottam fel.
-Hát fel sem ismersz Cecily?-vigyorgott a képembe, majd hátrébb hajolt.
-A-Adam? Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem látogatni. Baj?
-Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!-tért vissza arcomra az angyali mosoly.
-Jobban vagy már? Hoztam neked valamit!-húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt valamit.
-Jaj köszi nem kellett volna!-csomagoltam ki a sütit-Boci-szelet? Pont ez a kedvencen!
-Ugyan, nincs mit! De szerintem kell, mert ismerem a kórházi kaját.
-Mért? Voltál kórházban?
-Amikor negyedikes voltam, akkor eltörött a kezem.
-Oh, értem... Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-Hogyhogy most kék a szemed?-szögeztem neki a kérdést.
-Nekem mindig kék volt a szemem.
-Akkor, amikor először találkoztunk a szikláknál, fekete volt.
-A 17. születésnapomon?
-17 éves vagy (O.o)? Hogyhogy akkor most vagy másodikos?
-Oviban visszafogtak.-mosolygott rám egy angyali mosollyal-Sajnos mennem kell. Megbeszéltem a nagyapámmal, hogy elmegyünk túrázni.
-Rendben, szia!
-Viszlát!
~Cassandra~
Miután felébredtem a lehető leggyorsabban átöltöztem, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Miután végeztem lerohantam reggelizni, de végig olyan érzésem volt mintha elfelejtettem volna valamit. Lent egyből a hűtő felé vettem az irányt. Miközben félretoltam egy tál bolognai spagettit, hogy elővegyem a vajat, mintha valaki besurrant volna a konyhába.
''Biztos csak hallucinálok!''
Mikor már a párizsit is kihalásztam, és épp azon voltam, hogy a lábammal becsukjam az ajtót, hirtelen valaki felkapott!
-Jó reggelt Cassandra!-búgta bele a fülembe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te meg ki a jó isten vagy?
-Kösz a kedves köszönést. Castiel vagyok.
-Te meg mi a jó fenét keresel itt?
-Itt aludtam az Eurovízió után. Baj?
-Mért nem mentél haza?
-Éjjel egykor? Most ugye csak viccelsz! A csajok is itt aludtak!
-Milyen csajok?-néztem rá bamba, értetlen szemekkel.
-Jessy és Rosalia.
''Ők meg mit keresnek itt?''
-Jó reggelt!-toppant be Leigh. Furcsa pillantást vetett ránk, ugyanis Castiel még mindig a levegőben tartott.
-Neked is. Letennél már, vagy máshogy adjam a tudtodra?
Az illető, aki eddig „reptetett” nagyot sóhajtva letett. Miután megbizonyosodtam arról, hogy szilárd talajon állok, elkezdtem szendvicseket csinálni hat fő részére (kenyér, vaj, sajtos párizsi, kenyér). Megterítettem-mivel inkább a fiúk csak néztek, a lányok meg még nem értek le-, utána pedig csak vártam. Mikor már mindenki ott volt, ettünk. Castiel azt mondta, hogy hazasétál, mivel a szomszéd utcában lakik, a csajokat pedig a kórház felé hazadobjuk.
¤a kórházban¤
Megint megyünk fel a lifttel a harmadikra. Mikor felértünk rögtön a huszonötödik szoba felé vettük az irányt. Ott feküdt bent Cissy, az ablak melletti ágyon. Nagy szemekkel nézett kifelé, de amikor meghallotta, hogy jövünk, rögtön felénk nézett.
-Végre itt vagytok! Hiányoztatok!
-Tudjuk! Jöttök Sysy?
-Hogyhogy előjött a régi becenevünk?-néztünk Lysre.
-Nem tudom. Akkor jöttök?
-Aha..
*
[Sysy=CisSY+CasSY]
Miután hazaérkeztünk egyből a szobám felé vettem volna az irányt, de Cissy elkapta a kezemet.
-Mi az?-néztem közömbösen a szemébe.
-Nem Skype-olunk Blankával?
-Jó!-élénkültem fel.
Felmentünk Cissy szobájába, ott pedig előkaptuk a laptopot. Miközben arra vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Mikor-végre-betöltött bepötyögtem a keresőbe: Blanka Bowman. Miután kidobta, rámentünk a nevére, majd felhívtuk (mivel fent volt).
-Sziasztok Sysy! Mizu van?-érdeklődött az élet vidám lány.
-Neked is szia! Semmi különös, most jöttünk meg a kórházból. Veled?
-Már megint? Na, képzeljétek el, hogy indultam egy úszóversenyen, és nyertem!
-Már megint?-kérdezte viccelődve a testvérem.
-Ja. Amúgy képzeljétek! Emlékeztek még arra a cserediák programra?
-Persze! Mi csak azért nem neveztünk, mert felesleges lett volna.
-Képzeljétek el, hogy sikerült bejutnom!
-Tényleg?-néztem rá csöppet sem csodálkozva-Na és hova mész?
-Most hirtelen nem jut eszembe, de Franciaország déli tengerpartjának közelében, egy gimibe.
-Aha. És hol kapsz szállást?
-Egy család fogadott be. Van nekik egy körülbelül [kb] 19 éves lányuk.
-Mikor fogsz indulni?
-Most szombaton fogok majd indulni. Nem nagyon izgulok a repülés miatt, mert úgy mint nektek, az anyukám is külföldi (konkréton magyar), ezért a lehető leggyakrabban ellátogatunk Magyarországra.
-Aha. De légyszi beszélj magyarul! Olyan furcsa és érdekes!-kérleltem ellenállhatatlan kislányos hangon.
-De mit beszéljek?
-Mit tudom én, mutatkozz be!
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-mutatkozott be a másik anyanyelvén az úszóbajnokunk.
-Még mindig olyan, mintha kínaiul beszélnél-ingatta a fejét mosolyogva Cecily.
-Pedig magyarul beszélek.
-Nem baj. Amúgy mit is jelentett ez?
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-ismételte el.
Ekkor egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén:-Blanka, siess, mert le fogod késni a gépet!
-Mennem kell sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el kórusban.
Letette, ezzel együtt mi is kikapcsoltuk a gépet. Én kimentem a húgom szobájából fel a sajátomba. Ott pedig levettem a polcról a kedvenc könyvemet-Rejtő Jenő (P. Howard)~Piszkos Fred a kapitány-Ledőltem az ágyamra, majd elsüllyedtem a lapok között.
A következő részről még nem tudom mikor lesz kész. Áka.
~Cecilia~
Mikor felébredtem nagyon fájt a fejem. Homályosan emlékszek arra, hogy mi történt. Ha jól emlékszem, akkor azt hiszem mintha egy labdával dobtak volna fejbe. De nem biztos... Ekkor benyitott egy nővér.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?
-Magának is! Kicsit fáj a fejem... Mi történt?
-Ha jól értettem amit a fiatalember mondott, akkor testnevelésórán fejbe találtak egy kosárlabdával és elájultál-válaszolta az idősödő hölgy.
-Hogyhogy ennyitől rosszul lettem?-vontam fel a szemöldököm-nem szoktam ennyitől kidőlni!
-Egy olyan ponton találták el, ahol régebben már betörött, de nem forrt össze olyan jól akkor, ezért ott vékonyabb lett a koponyád.
-Aha, biztos... Mennyi ideig voltam eszméletlen ?
-Négy-öt órát.
-Felhívták a rokonaimat?
-Majd akkor hívjuk fel őket, amikor a doktor úr elvégezte a vizitet.
-És az mikor lesz?
-Nem tudni pontosan. Most tart a második szobában, te pedig a 25.-ben vagy.
-Ok.-fordultam át a másik oldalamra.
Mikorra ideért a doki addigra már fél kilenc is elmúlt. Amikor pedig odaért hozzám (négyen voltunk összesen bent) majdnem ¾ kilenc (20:45) volt! Miután végzett felhívta Lysanderéket hogy holnap jöhetnek értem és bla bla bla...
Nehezen sikerült elaludnom, ráadásul még az ágy is recsegett...
Másnap kicsit fura érzésre keltem. Olyanra, mintha valaki figyelne. Bágyadtan felnyitottam a szempilláimat, felpillantottam, majd ijedten hátrahőköltem. Hogy mitől rettentem meg ennyire? Hát, én bizony attól ijedtem meg, hogy egy kék szemű valaki felém hajol.
-Te meg ki vagy?!-kiáltottam fel.
-Hát fel sem ismersz Cecily?-vigyorgott a képembe, majd hátrébb hajolt.
-A-Adam? Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem látogatni. Baj?
-Dehogy! Örülök, hogy itt vagy!-tért vissza arcomra az angyali mosoly.
-Jobban vagy már? Hoztam neked valamit!-húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt valamit.
-Jaj köszi nem kellett volna!-csomagoltam ki a sütit-Boci-szelet? Pont ez a kedvencen!
-Ugyan, nincs mit! De szerintem kell, mert ismerem a kórházi kaját.
-Mért? Voltál kórházban?
-Amikor negyedikes voltam, akkor eltörött a kezem.
-Oh, értem... Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?
-Hogyhogy most kék a szemed?-szögeztem neki a kérdést.
-Nekem mindig kék volt a szemem.
-Akkor, amikor először találkoztunk a szikláknál, fekete volt.
-A 17. születésnapomon?
-17 éves vagy (O.o)? Hogyhogy akkor most vagy másodikos?
-Oviban visszafogtak.-mosolygott rám egy angyali mosollyal-Sajnos mennem kell. Megbeszéltem a nagyapámmal, hogy elmegyünk túrázni.
-Rendben, szia!
-Viszlát!
~Cassandra~
Miután felébredtem a lehető leggyorsabban átöltöztem, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Miután végeztem lerohantam reggelizni, de végig olyan érzésem volt mintha elfelejtettem volna valamit. Lent egyből a hűtő felé vettem az irányt. Miközben félretoltam egy tál bolognai spagettit, hogy elővegyem a vajat, mintha valaki besurrant volna a konyhába.
''Biztos csak hallucinálok!''
Mikor már a párizsit is kihalásztam, és épp azon voltam, hogy a lábammal becsukjam az ajtót, hirtelen valaki felkapott!
-Jó reggelt Cassandra!-búgta bele a fülembe.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te meg ki a jó isten vagy?
-Kösz a kedves köszönést. Castiel vagyok.
-Te meg mi a jó fenét keresel itt?
-Itt aludtam az Eurovízió után. Baj?
-Mért nem mentél haza?
-Éjjel egykor? Most ugye csak viccelsz! A csajok is itt aludtak!
-Milyen csajok?-néztem rá bamba, értetlen szemekkel.
-Jessy és Rosalia.
''Ők meg mit keresnek itt?''
-Jó reggelt!-toppant be Leigh. Furcsa pillantást vetett ránk, ugyanis Castiel még mindig a levegőben tartott.
-Neked is. Letennél már, vagy máshogy adjam a tudtodra?
Az illető, aki eddig „reptetett” nagyot sóhajtva letett. Miután megbizonyosodtam arról, hogy szilárd talajon állok, elkezdtem szendvicseket csinálni hat fő részére (kenyér, vaj, sajtos párizsi, kenyér). Megterítettem-mivel inkább a fiúk csak néztek, a lányok meg még nem értek le-, utána pedig csak vártam. Mikor már mindenki ott volt, ettünk. Castiel azt mondta, hogy hazasétál, mivel a szomszéd utcában lakik, a csajokat pedig a kórház felé hazadobjuk.
¤a kórházban¤
Megint megyünk fel a lifttel a harmadikra. Mikor felértünk rögtön a huszonötödik szoba felé vettük az irányt. Ott feküdt bent Cissy, az ablak melletti ágyon. Nagy szemekkel nézett kifelé, de amikor meghallotta, hogy jövünk, rögtön felénk nézett.
-Végre itt vagytok! Hiányoztatok!
-Tudjuk! Jöttök Sysy?
-Hogyhogy előjött a régi becenevünk?-néztünk Lysre.
-Nem tudom. Akkor jöttök?
-Aha..
*
[Sysy=CisSY+CasSY]
Miután hazaérkeztünk egyből a szobám felé vettem volna az irányt, de Cissy elkapta a kezemet.
-Mi az?-néztem közömbösen a szemébe.
-Nem Skype-olunk Blankával?
-Jó!-élénkültem fel.
Felmentünk Cissy szobájába, ott pedig előkaptuk a laptopot. Miközben arra vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Mikor-végre-betöltött bepötyögtem a keresőbe: Blanka Bowman. Miután kidobta, rámentünk a nevére, majd felhívtuk (mivel fent volt).
-Sziasztok Sysy! Mizu van?-érdeklődött az élet vidám lány.
-Neked is szia! Semmi különös, most jöttünk meg a kórházból. Veled?
-Már megint? Na, képzeljétek el, hogy indultam egy úszóversenyen, és nyertem!
-Már megint?-kérdezte viccelődve a testvérem.
-Ja. Amúgy képzeljétek! Emlékeztek még arra a cserediák programra?
-Persze! Mi csak azért nem neveztünk, mert felesleges lett volna.
-Képzeljétek el, hogy sikerült bejutnom!
-Tényleg?-néztem rá csöppet sem csodálkozva-Na és hova mész?
-Most hirtelen nem jut eszembe, de Franciaország déli tengerpartjának közelében, egy gimibe.
-Aha. És hol kapsz szállást?
-Egy család fogadott be. Van nekik egy körülbelül [kb] 19 éves lányuk.
-Mikor fogsz indulni?
-Most szombaton fogok majd indulni. Nem nagyon izgulok a repülés miatt, mert úgy mint nektek, az anyukám is külföldi (konkréton magyar), ezért a lehető leggyakrabban ellátogatunk Magyarországra.
-Aha. De légyszi beszélj magyarul! Olyan furcsa és érdekes!-kérleltem ellenállhatatlan kislányos hangon.
-De mit beszéljek?
-Mit tudom én, mutatkozz be!
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-mutatkozott be a másik anyanyelvén az úszóbajnokunk.
-Még mindig olyan, mintha kínaiul beszélnél-ingatta a fejét mosolyogva Cecily.
-Pedig magyarul beszélek.
-Nem baj. Amúgy mit is jelentett ez?
-Sziasztok! Blanka Bowman vagyok, és Londonban élek. Kedvenc színem a kék. Szeretek úszni, több versenyen is részt vettem már.-ismételte el.
Ekkor egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén:-Blanka, siess, mert le fogod késni a gépet!
-Mennem kell sziasztok!
-Szia!-köszöntünk el kórusban.
Letette, ezzel együtt mi is kikapcsoltuk a gépet. Én kimentem a húgom szobájából fel a sajátomba. Ott pedig levettem a polcról a kedvenc könyvemet-Rejtő Jenő (P. Howard)~Piszkos Fred a kapitány-Ledőltem az ágyamra, majd elsüllyedtem a lapok között.
A következő részről még nem tudom mikor lesz kész. Áka.
2014. július 30., szerda
Fontos bejelentés #2
Sziasztok!
Új "rekord" született, vagyis elértétek a 2500 oldalmegjelenítést!
Ezért most egy fotópályázatot indítok.
Ennek pedig az lesz a lényege, hogy kreatívan leírjátok kirakjátok a kitalált (mint nekem az Áka) vagy az igazi (mint nekem az Ági)
Itt van egy kis motiváló kép:
Én sárgadinnyét és magokat használtam, de legyen kreatív a fantáziátok, ezerféle variáció van még!
Természetesen a legjobb az kap majd valami kis jutalmat, majd kitalálom mi legyen
Erre az e-mail címre tudjátok küldeni:
obiagi2002@freemail.hu
Határidő:
2014. augusztus 20.
Eredményhirdetés:
2014 augusztus 30-31.
Mindenkinek sok sikert:
Áka
2014. június 5., csütörtök
Különleges rész
Na sziasztok, itt is van a különleges rész :) 4 éves koruktól lesz a rész, pár új szereplővel :) Áka.
[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.
-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :
[itt az ikrek 4 évesek]
~Cassandra~
Nyáron elmegyünk nyaralni Lisi-biziékhez és ott maradunk egészen a végéig. Most éppen készülődnöm kéne, mert anya mérges lesz, hogy mért nem válogattam ki a ruhákat amit vinni szeretnék. Miután sikerült káoszt csinálnom a szobámban benyitott anya.
-Kicsim, válogattál... Jó istenem mi van itt?!
-Kupi?-válaszoltam ártatlan boci szemekkel, kislányos hangon.
-Jajj, gyere csillagbogaram segítek összepakolni.
Összepakoltunk, majd ruhákat is válogattunk, mivel azt (se) csináltam meg.
-Cissy már kész van, anya?
-Igen, mert ő nem csinált olyan nagy kuplerájt, mint te!-válaszolta, miközben kimentünk a rózsaszín szobámból. A falain egy vízszintes csíkban kismacskás tapéta van. Ez egyfajta színelválasztóként is használt, ugyanis felül a világosabb szín uralkodott, alul pedig a sötétebb. A szekrényem és a többi bútorom fehéren díszelgett, az ágyam pedig ugyanolyan színű macikkal van díszítve, rajta pedig pár rongybaba található. Az egyik kosárban van egy halom Barbie-baba, köztük akad olyan is akinek a keze, vagy a lába hiányzott. Végigmentünk a faburkolatú, olajzöld folyosón, és lementünk a csigalépcsőn, amin viágosbarna padlószőnyeg van. A nappaliban már mindenkinek ott volt a csomagja. Anyáé, apáé, Cissyé és most már az enyém is. A szüleim egy közös, nagy bőröndbe pakoltak, én és a ikertestvérem pedig külön-külön két kicsibe. Kimentünk a napsárga nappaliból, majd beültünk az ezüst színű autónkba, amivel a repülőtérre utaztunk. A kocsi egy öt személyes Opel volt. Apa azért választotta ezt, mert tetszett neki az, hogy ezüst színű. Mikor megérkeztünk a közeli reptérre, a jegyekkel elindultunk a repülő felé. Kicsit izgatott vagyok, mert most fogok felszállni egy ilyen fehér óriásra. Én az ablak mellé ültem, hogy láthassam a csip-csipeket [madarakat]. Elképesztő gyorsan emelkedtünk felfelé, teljesen belenyomódtam a párnázott ülésekbe. Szerencsére nem sokáig kellett így lennem, mert átment vízszintesbe. Egész úton gyönyörködtem a felhőkben, és természetesen a csip-csipekben. Elég sokat utaztunk, közben egy kicsit el is szunyókáltam. Anya akkor ébresztett fel, amikor már a leszálláshoz készültünk. Ekkor is teljesen elnyelt az ülésem. Kinn már ott voltak a rokonaim, Marie mama, Isabelle néni, a férje Dylan bácsi, és a gyerekeik Lysander és Leigh. Naaaagyon régen láttam őket. Pontosabban csak fényképekről... De mindegy, az a fő, hogy most élőben találkozhatok velük! Anyai ágon vagyok velük rokonok, ezért különbözik a nevünk. Apukámat Mathias Lavigne-nek hívják, anyát pedig Claire Lavigne-Ainswort-nak. Miután összeölelkezett mindenki, úgymond bemutattak minket egymásnak. Lysandernek ezüstös-fehéres a haja, és az egyik szeme zöld, a másik pedig sárga. Leighnak pedig fekete szeme és haja van. A maminak ősz haja és szép kék szeme van, az orrán pedig szemüveget hord. Isabelle és Dylan megkért minket, hogy ne nénizzük/bácsizzuk, mert még fiatalok. Bellának ébenfekete haja és macskazöld szeme, a férjének pedig fekete szeme, valamint fehér haja van.
***
Mikor megérkeztünk a tanyára a szüleinkre bíztuk a csomagjainkat, és rohantunk az állatokat megnézni. Elsőnek egy nagy fabódéba mentünk be, ahol furi, fehér és barna csip-csipek voltak.-Miért ilyen furcsák ezek a csip-csipek?-kérdezem a mamámat, aki idő közben csatlakozott hozzám, Cissyhez, Lyshez, és Leighhez.
-Ezek, kisunokám, nem csip-csipek, hanem tikok!
-Tikok! Tik!
-Cissy, Cassy! Megnézzük a nyuszikat?-Lysander a válaszra sem várva megfogja a kezünket, és elrohantunk egy másik épület felé, ami piros volt, és sok állat hangja hallatszik ki belőle.
Út közben Leigh elkallódott valamerre, így hárman tettük meg a maradék távolságot.
-Nézzétek, ez itt Tappancs, Pötyi, Répa, Süsü és Hanga!-mutogatja sorra a nyuszikat-megsimogatjátok őket?
-Persze!-kiáltunk fel egyszerre.
Még fél óráig dögönyöztük őket-vagy lehet, hogy több ideig-amikor egyszer csak nyávogást hallottunk a fölöttünk lévő szénatárolóról.
-Áááááá! Mi ez?!-visított fel Cissy.
-Nem tudom. Nézzük meg!-csillant fel Lys szeme.
Elvezetett minket egy nagy létrához, és ott megállt.
-Csak utánatok!
-A-a! Szoknya van rajtam!-fontam össze a karom.
-És?
-Kilátszik a bugyim!
-Nem baj!
-De akkor is! És te vagy legelöl!
-Jól van, megyek!-gyorsan elindult, mi pedig követtük.
Fent érdekes látvány fogadott. A széna tetején négy-öt fekete kiscica feküdt, és minket néztek, nagy, kék szemeikkel. Az egyik óvatosan elindult felém. Mikor ideért hozzám, felvettem, és leültem vele a szénára.
-Legyen ő... Bagira!-kiáltottam fel.
-Haha! De aranyos!-mondta Cissy, és ő felvett kettőt, melyek közül az egyiket átnyújtotta Lysnek.
-Gyertek, másszatok fel ti is ide!-felmásztak, és rádőltek a puha szénára. Még sokáig simiztük őket, amíg egyszer csak el nem szunyókáltunk.
|5 évesek|
~Cissy~
Újra itt vagyunk a Cannes közelében levő tanyán. Megbeszéltük otthon, hogy minden nyáron elmegyünk oda és ott maradunk egészen a végéig. Ráadásul most találkozunk a másik unokatesónkkal is, Dorothyval. Ő és Leigh idén fejezték be az első osztályt, és tudnak írni! Mondhatom népes egy családunk van! Holnap jön Dory, de csak azért nem most, mert ma az iskola évzárója van. Éppen a ruháimat pakolom a szekrénybe, a szoba túloldalán Cassandra is ezt csinálja. Teljesen belemerültünk a pakolásba, így szinte észre se vettük egymást.
Fél óra múlva anya szólt, hogy menjünk le enni. Gyorsan lerohantunk, és asztalhoz ültünk. Bella lasagnet készített vacsira! Miután végeztünk még elpakoltunk pár cuccot, majd aludni tértünk.
Másnap valami égtelen kukorékolásra ébredtem! A kezemet a fülemre tapasztva felültem, és elkiáltottam magamat.
-KAPCSOLJÁTOK MÁR LE AZT AZ ÉBRESZTŐT!!!!
-Mi a baj kicsim?-rontott be anya a szobába.
-Valamilyen izé hangoskodik, és nem tudok aludni!
-Azt az „izét” úgy hívják, hogy kakas, kicsim.
-Aha, biztos...-fordultam át a másik oldalamra.
~E/3~
Két óra múlva, miután már a nap is felkelt, valaki belopódzott a lányok szobájába. Volt egy kísérője is, méghozzá a kora reggeli napfény. Csendesen odasettenkedett az idősebbik nővér ágyához, majd halkan letette a kezében lévő vizes vödröt. Nesztelenül lehúzta az alvó lányról a takarót, és szintén hangtalanul felemelte a vasvödröt, majd a jéghideg vizet a szerencsétlenre borította.
-ÁÁÁÁÁÁÁ! Mi van itt?!-kelt fel Cassandra tetőtől talpig nedvesen-Te voltál az Lysandet?!
-Lehet...
-Íííí, csak kapnálak el...
-Kapj el ha tudsz! Száz fejű strucc!-öltötte ki unokatestvérére a nyelvét a pimasz fiú.
Válaszul ő kipattant az ágyból, és pizsamában elkezdte kergetni. Miután befejezték a macska-egér játékot-immár mind a ketten vizesen-bementek, és ott egy megterített asztal fogadta őket. Viszont a társaságban ott ült egy idegen is. Ez az idegen pedig nem más volt, mint Dorothy. Sokat beszélgettek még a nap folyamán egymással Dory, az ikrek, Lysander és Leigh.
|12 évesek|
~Cassandra~
¤London¤
Otthon ülök a kék színű szobámban... De nem sokáig! Olyan tíz perce jöttem meg a közeli barkácsboltból, fekete festékért mentem. Nem fog senki sem zavarni a munkámban, ugyanis anya, apa és Cecily elment a nagybácsinkhoz, Zackhez. Ő London túlsó oldalán lakik. Azt mondták, hogy vacsorára jönnek és még csak egy óra van.
Gyorsan száradó, ébenfekete festék. Ez kell nekem! Letakartam a bútorokat, nehogy piszkosak legyenek, majd a vödör tetejét leszedtem, majd belemártottam ezt a bigyót a vödörbe. Adtak hozzá valamilyen rácsot, hogy lehúzzam, és ne csöpögjön. A szekrényt távolabb húztam a faltól majd az ágyamat és az íróasztalomat. Ezután fogtam a szikszalagot, és a padló keretét körberagasztottam. Hogy a szobám ne hasonlítson egy barlanghoz a fehér plafon szélét is letapasztottam. Emellett még vettem a díszítéshez fehér narancssárga és zöld színű festéket.
''Nem fogok unatkozni!''-gondoltam magamban.
Miután mindent körberagasztottam már délután két óra volt.
''Sietnem kell, ha végezni akarok!''
A lehető leggyorsabban lemázoltam feketére mindent szép egyenletesen, majd amíg száradt, a számítógépről kikerestem, hogy milyen mintája legyen. Miután kiválasztottam azt amelyik a legjobban tetszett, megtapogattam a falat, hogy megszáradt-e már a festék, visszatoltam a bútoraimat, majd megfogtam egy grafitcerkát. Ezzel vázoltam fel a kacskaringós vonalakat és a pillangókat. Ezután előkerestem a rajzdobozomból a legnagyobb ecsetemet. Ezt belemártottam az egyik festékbe és festettem. Szeretem a kézművességet. A rajztanárom javasolta, hogy járjak szakkörre, de én ezt viszonylag udvariasan visszautasítottam.
Mikorra befejeztem a cicomázást, már öt óra múlt húsz perccel. Összepakoltam mindent, majd a fürdő felé vettem az irányt.
Ez lenne a különleges rész ¤-¤ Ha valaki szerint ''befejezetlenek'' lennének ezek a részek, annak elárulom: azért írtam így hogy megmozgassam a fantáziátokat ;) Áka
Ja, és mivel meg van az 1500 látogató is, nyugodtan be lehet jelölni: agi611
DOROTHY (kicsit idősebben, 19 évesen) :
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)